Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A piaci verseny egyre újabb megoldásokat követel a lízingcégektől. A napokban jelent meg a piacon az első, még a banki ajánlatokra is alaposan rálicitáló lízingkonstrukció: a BG Hitel & Lízing immár 40 éves futamidőre is hitelez az ügyfeleknek. Hegedűs Éva, a társaság vezérigazgatója szerint döntésüket az indokolta, hogy a mai családok zöménél nem mindegy, hogy havi 50 ezer vagy havi 20 ezer forintot kell törlesztésre fordítani. Márpedig - állítja a szakember - egy 5 millió forintos 10 éves futamidejű BG-hitel esetén a futamidőt 40 évre növelve, a törlesztőrészlet 60 százalékkal csökken. Azt kell eldöntenie az ügyfélnek - hangsúlyozza Hegedűs Éva -, hogy az alacsonyabb törlesztőrészletért cserébe vállalja-e, hogy a hosszabb futamidő miatt az általa fizetett kamat emelkedik.
A piac többi szereplője szerint korántsem biztos, hogy valós ügyfélérdeket célzott meg a BG. Több lízingcégnél sem gondolják, hogy az ügyfelek részéről mutatkozna igény a normál, 20-30 éves futamidőknél hosszabb finanszírozásra. Tapasztalataink szerint a 20-25 éves futamidő az a határ, amelyet az emberek még beláthatónak tartanak - állítja Gazsi Júlia, a UniCredit Leasing cégvezetője. Jelenleg az ügyféldöntéseknek nem mozgatórugója a 30-40 éves futamidő lehetősége - mondja a Raiffeisen ingatlanüzletágának igazgatója is, aki egy új elemet is hozzátesz. Szerinte ugyanis 25 éves finanszírozás felett nem igazán érzékelhető valós előny az ügyfelek számára. Gazsi Júlia számításai szerint a 40 éves futamidőre kínált finanszírozás kamatos kamat jellege miatt az ügyfél terhei nem csökkennek olyan mértékben, hogy erre nagy igény lenne. Ilyenkor ugyanis a törlesztőrészlet csak szerény mértékben - néhány ezer forinttal - csökken, ez pedig nem teszi vonzóvá az ügyfél számára, hogy a hosszabb futamidőt válassza.
A CIB Lízing álláspontja szerint a futamidő helyett az ügymenet gyorsasága az egyik legfontosabb, ügyfelek által is preferált tényező. A partnerek ráadásul csak a kezdeti időszakban szeretnének alacsonyabb lízingdíjat fizetni, amikor az új lakás berendezése többletköltséget jelent. Épp ezért ma már viszonylag gyakran kínálnak a lízingtársaságok bizonyos ideig - mondjuk az első 3 évben - tőkemoratóriumot a hitel mögé. Hasonlóan kedvező a fogadtatása az úgynevezett maradványértékes konstrukcióknak is, ahol a havi teher még alacsonyabb lehet.
A piac szereplői tehát egyelőre kritikusan kezelik az első fecskét. A kérdés az, hogy milyen lesz a jövő - ma még viszonylag könnyű kijelenteni, hogy hazánkban nem várható az Egyesült Államokra jellemző extrém futamidők meghonosodása, ám kétségtelen, hogy a banki versenynek köszönhetően a piaci szereplők egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy egyre újabb innovációkkal szerezzenek maguknak új ügyfélkört.
