Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai pénzintézetek az esetek döntő többségében saját maguk igyekeznek kezelni követeléseiket. A Napi Gazdaság megkeresésére válaszoló hitelintézetek közül egyedül az OTP Bank illetékese nyilatkozott úgy, hogy saját work-out céget működtetnek a lejárt, banki eszközökkel behajthatatlannak tűnő kinnlevőségek kezelésére, behajtására. A válaszadók közül a K&H volt az egyetlen, ahol úgy nyilatkoztak: viszonylag ritkán kerül sor követelésértékesítésre, a pénzintézet saját maga kezeli ezeket az állományokat. A Budapest Banknál a követelés értékesítését mindenképp meg kell előznie egy eredménytelen behajtásnak, míg a Raiffeisen egy meghatározott napon túl valamennyi biztosítatlan követelését értékesíti. A CIB Bank esetében csak olyan, jellemzően egyedi ügyekben kerül sor követeléseladásra, ahol a követelés mihamarabb befolyó vételára arányaiban magasabb megtérülést eredményez, mint az időben elhúzódó banki követelésbehajtási folyamat. Érdekes ugyanakkor, hogy az OTP - amelynek work-out cége egyébként már több banknak is dolgozott - külső cégeknek is értékesít rossz követeléseket.
A követeléskezelő partner kiválasztásakor valamennyi válaszadó a pályáztatás eszközét használja, ugyanakkor jelentősen eltérnek az értékesítés módszerei. Több helyen - az OTP-nél vagy az UniCredit Banknál - egyedi döntésen múlik az értékesítés módja. Utóbbi esetében döntő szempont, hogy csomagban vagy hosszú távú szerződés keretében értékesítik-e a követelést. A CIB egyedi vállalati követeléseket is értékesít - ilyenkor az ajánlattevőket alaposan megversenyeztetik -, ugyanakkor a lakossági ügyfelekkel szembeni behajtásra hosszú távú megállapodásokat kötnek követelésvásárló cégekkel. A Raiffeisen novemberben írja ki újra a banknak work-out-partnert kereső pályázatát. A bank éves időtartamra egyetlen céggel szerződik, amely partner előre rögzített áron, folyamatosan veszi át a követeléseket. A Budapest Bank mostanáig csomagban értékesítette a behajthatatlannak bizonyult követeléseket, ám - mint azt a bankban elmondták - épp jelenleg folynak egy hosszú távú értékesítési szerződés előkészületei.
Bár ezen a piacon is egyre több vállalkozás jelent meg, a bankok szerint a verseny nem szorította arra a követeléskezelő cégeket, hogy az üzlet megszerzése érdekében magasabb százalékon vásárolják meg a követeléseket, mint korábban. Az UniCredit a verseny nyomát sem érzi, míg a CIB szerint ha egy adott követelés mögötti cég vagy annak tevékenysége, esetleg a fedezet lehetőségeket rejt magában, akkor azért már élénk érdeklődés jellemző a piacra.
Nem csekély vigasz ugyanakkor, hogy a gazdasági helyzet romlása sem hagy nyomot a work-out cégek árazásában - bár e területen talán hinni lehet az OTP illetékeseinek, akik szerint a követelésvásárló/kezelő cégek a követelés megtérülésének kockázatát - szerepükből adódóan - mindenkor magasabbnak ítélik, mint a követelést engedményezni kívánó bank. Hasonló tapasztalat vezethette a Raiffeisen válaszadóit is, akik úgy érzik, hogy a partnercégek behajtási hatékonysága továbbra is alacsony.
Ami viszont bizonyos, hogy a követelések közül a partnerek a lakossági követeléseket szeretik jobban, azokért számottevően magasabb összeget hajlandóak fizetni. Ez persze érthető - hangsúlyozza a Budapest Bank -, hiszen a lakosság "mint adós" könnyebben utolérhető, mint az el-eltünedező cégek. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakossági hitelek kamatai magasabbak, így megtérülés esetén a faktorcég haszna is magasabb - hiszen ezek a cégek a tőkekövetelés bizonyos százalékán vásárolnak, a behozott kamat tehát már tiszta nyereség.
