Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Teljesen eltérő és az ügyfelek számára jórészt követhetetlen, hogy egy-egy kártyás tranzakció után a kártyakibocsátó bank hány napig várja, míg a tranzakciót a kártyaelfogadó kereskedő, illetve bankja elszámolja. Pedig ennek elég nagy jelentősége lehet, hiszen a tranzakció megtörténte után a bankok a fizetendő összeget foglalásként azonnal elkülönítik, ahhoz az ügyfél már nem fér hozzá – az elszámolásig függő tételnek számít. A szállodák és az autókölcsönzők a foglaláskor előszeretettel teszik úgynevezett előfoglalásba a szolgáltatás teljes díját, illetve egy biztonsági tartaléknak számító összeget a szolgáltatás igénybevételekor. Ha más módon fizetünk vagy éppen nem vesszük igénybe a szolgáltatást és nem vagyunk elég rámenősek a végső elszámoláskor, ez a foglalt összeg gyakran „bennragad”: a kereskedő nem indítja el a tranzakciótörlési folyamatot, így a foglalás tovább él.
Esetenként akár harminc napig is várhatunk a pénzünkre – az Erste és az UniCredit Bank például alapesetben ennyi ideig nem törli az érzékelt tranzakciók után a foglalást. Jobban járnak az OTP és a Raiffeisen Bank ügyfelei: ők akár már tizenöt nap múlva újra használhatják az elkülönített pénzüket, míg a CIB és az Inter-Európa Bank ügyfeleinek két hetet kell erre várniuk. Az, hogy a transzparencia ráférne erre a területre, talán mindennél jobban mutatja, hogy míg egyes hitelintézetek gyakorlatában a foglalás szabályozása az üzletszabályzat része, más hitelintézetek hangsúlyozottan egyedi feltételek alapján döntenek arról, hogy meddig várnak a tranzakció elszámolására, illetve törlésére. A felsorolt paraméterek alapján előfordulhat, hogy az ügyfél az egyik külföldi országban történő fizetésének törlése tíz nap alatt megtörténik, ám egy másik államból származó tranzakciót harminc napig nem ír jóvá a hitelintézet.
Aki úgy véli, viszonylag egyszerű egy ilyen tranzakció után a foglalás törlése, téved. Viszonylag könnyű esetnek számít, ha dupla foglalásra kerül sor: ilyenkor például a kereskedő terminálján kétszer húzzák le a plasztikot. A helyzet egyértelmű, hiszen a fillérre azonos, gyors egymásutánban bekövetkező két „fizetésről” csak egyetlen elszámoló terhelési bizonylat érkezik a bankhoz. A pénzintézetek zöme ezt automatikusan kiszűri és a dupla foglalásban lévő pénzt szinte azonnal felszabadítja. Az ilyen dupla foglalások nyugodtan megreklamálhatók telefonon, illetve a fiókban is. Más a helyzet a fent már említett előfoglalásos esetben. Ilyenkor a bankok zöme (Erste, K&H, Raiffeisen, UniCredit) csak és kizárólag a kereskedő, illetve az elfogadóbank engedélye alapján hajlandó idő előtt törölni a foglalási tételt. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a pórul járt ügyfél kitelefonálhat vagy e-mailezhet külföldi szállodájába, hogy ugyan már, lépjenek az ügyben valamit. Más bankok – CIB, MKB, OTP – egyedi döntés alapján a zárolás korábbi feloldását is ígérik. Gyakorlati tapasztalatok szerint a kártyatulajdonos itt is általában csak bizonyítékok alapján érvelhet – az OTP szerint ilyen lehet egy készpénzfizetési számla vagy a kereskedő igazolása, amit be tudunk mutatni.
Öröm az ürömben, hogy a megkérdezett pénzintézetek mindegyike fontosnak tartotta hangsúlyozni: a foglalásban lévő pénzek számlán lévő összegnek minősülnek, így a foglalás ideje alatt csak használatukról vagyunk kénytelenek időlegesen lemondani, a kamatukról nem. A függő tételek között nyilvántartott hitelkártya-tranzakciók az elszámolásig nem kamatoznak, csak a felhasználható hitelkeretet csökkentik.
