Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
piacon többször is hallottuk: a faktoring terjedését akadályozza, hogy egyes cégek megtiltják beszállítóiknak ezen szolgáltatás igénybevételét. A bankok (és faktorcégeik) többségének véleménye szerint nincs jogi lehetőség arra, hogy valaki megtiltsa szállítójának a faktorálást, hiszen a polgári törvénykönyv szerint minden követelés szabadon engedményezhető. Az Erste Faktor – tudtuk meg Stickl László ügyvezető igazgatótól – ritkán találkozik ilyen helyzettel; szerinte leginkább azoknál a cégeknél jellemző ez, amelyeknek megvan a saját faktorpartnerük (esetleg saját -cégük). A faktoring az engedményezés jogintézményi keretein belül jön létre, mivel azonban az engedményezés két fél (az engedményező és az engedményes) között jön létre, a kötelezett hozzájárulása nem is szükséges – magyarázza Stickl. Az MKB Banknál érdeklődésünkre egyértelműen elismerték: valós problémáról van szó. Bizonyos esetekben a vevők – üzletileg időnként nem etikus okokból – nem engedik meg a velük szembeni követelések engedményezhetőségét, ezzel kizárják annak lehetőségét, hogy beszállítójuk a követelést faktoráltatni tudja. Ezeknek az ügyfeleknek a száma azonban – tették hozzá – egyre kevesebb, hiszen a legtöbb vevő (beleértve a nagykereskedelmi és építőipari cégek döntő többségét is) belátja, hogy alapvetően számukra is előnyös a velük szembeni követelések faktorálhatósága. Ebben az esetben ugyanis a szállítók – vevőik esetleges hosszú, akár 60–120 napos fizetési határideje ellenére – gyakorlatilag úgy tekinthetnek vevőikre, mintha azok azonnal fizetnének (hiszen számlakiállítás után a szállító a számlakövetelést faktorálja, azaz hozzájut az ellenértékhez), ezáltal a szállítók biztosabb likviditással tudják beszállításaikat teljesíteni a faktorálást elfogadó vevők részére.
Állítólag a másik sokat emlegetett akadály, a magas díjak sem igazak ma már. Az utóbbi években lényegesen megnőtt a faktorházak száma, és élesebb lett a verseny az ügyfelekért. Ez a tény, valamint a bankok belépése – hangoztatták a Budapest Banknál – a faktorköltségek látványos csökkenéséhez vezetett. Stickl László nem vitatja, hogy a költségek magasak, de úgy véli: ez nem probléma. Véleménye szerint ugyanis az ügyfelek megértik, hogy a megszokott banki forrásokkal szemben a faktoringnál magasabb a kamatprémium. Ugyanakkor – tette hozzá – a finanszírozás itt speciális szolgáltatással párosul, a faktorcég bevonása esetén pedig az ügyfelet terhelő fix költségek csökkenhetnek. Soós Gábor, a HVB Factor vezérigazgatója is elismerte, hogy a faktoringszolgáltatás díjazása valóban meghaladja a bankhitelek költségét, de ezt természetes jelenségnek tartja. A két forma egymástól eltérő kockázatot hordoz, a faktoringnál ugyanis nincs biztosíték, árazása pedig nyilvánvalóan igazodik ehhez. A díjazás függ a szállító és a vevők kockázati megítélésétől, a forgalom nagyságától, az ügylet jellemzőitől.
Az MKB Bank szakértői szerint a faktoring terjedését hosszú ideig valóban kedvezőtlenül befolyásolhatta a szolgáltatás magas díjtartalma. Itt azonban olyan üzletpolitikát alkalmaznak (amit piaci növekedésük egyik legfőbb motorjának is tartanak), amelynek alapján az ügyfél a hitelfinanszírozással teljesen összehasonlítható formában kap ajánlatot. Ezután az ügyfél saját döntése, hogy vállalkozása számára a faktoring vagy a hitel-e a megfelelőbb megoldás. Az idén ráadásul a bank egy rendkívül egyszerű, átlátható díjazási rendszert vezetett be. Ennek alapján – állították – az MKB Bank faktoringszolgáltatása nem drágább, hanem több szempontból még olcsóbb is lehet a hitel igénybevételénél. Utóbbival szemben ugyanis a faktoringnál nem számítanak fel szerződéskötési díjat és rendelkezésre tartási jutalékot sem, de számos más tényezőt is igen kedvezően alkalmaznak. Az OTP Bank a faktoringszolgáltatásnál egyszeri faktordíjat, ügyleti kamatot és rendelkezésre tartási jutalékot számít fel, így a költségek csaknem azonosak a forgóeszközhitel költségével. A nagyobb ügyfeleknél persze szinte mindenki egyedi árakat alkalmaz.
