Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevés olyan náció van, amelyik annyit panaszkodna az euró bevezetése óta tapasztalt drágulás miatt, mint az olaszok. Az infláció ugyan hivatalosan alig több 2 százaléknál, a csizma lakosai mégis úgy érzik, a közös pénzben minden legalább kétszer olyan drága, mint a líra idejében volt. Kétségtelen, sok mindent egyszerűen egy eurónak számoltak át a kereskedők, ami azelőtt ezer lírába került (a hivatalos átváltás 1 euró=1936 líra volt), az is igaz, hogy a világpiaci fejlemények, például az olajárak se kedveztek az olaszoknak, de az is biztos, hogy az egész gazdaságuk túl gyenge lábakon állt már az eurócsatlakozáskor ahhoz, hogy szigorúbb feltételek mellett is tartani tudják az előző két évtizedben megszokott életszínvonalukat.
Arról pedig nem szívesen mondanak le; a kézenfekvő megoldás persze a spórolási trükkök bevetése, amire hajlamosak is – de addig is élvezni kell az életet, amíg ezek meghozzák gyümölcsüket. Az olasz mentalitás egyik alapjelszava egyébként is a „fare la bella figura”, vagyis hogy tűnjünk fel minél jobb színben, akkor is, ha nem engedhetjük meg magunknak.
Erre pedig kitűnő lehetőséget kínálnak a mostanában gomba módra szaporodó kölcsönzési vállalkozások, vásárlói klubok. Elsőként talán a ruhakölcsönzők vették észre az idők megváltozását; az egyre látogatottabb weboldalt működtető SeamAccessori vállalkozás szerint mostanáig főleg a televíziós társaságok, produkciós cégek, színházak alkották ügyfélkörüket, ők bérelték a frakkokat, szmokingokat, illetve estélyiket, márkás kosztümöket. Mára azonban mind több magánember jelentkezik náluk, hogy kellőképpen villoghasson valamilyen ünnepi alkalommal, például egy az olaszok életében kiemelten fontos mércének számító esküvőn. A villogás szó szerint is értendő, mert nemcsak a többiek irigységét méltán kiváltó ruhákat lehet bérelni, hanem ékszereket is: 50 euróért akár két hónapra is birtokba vehető egy értékes nyaklánc.
Vonatkozik ugyanez az autókra is: eddig is bérelt autót vagy más járművet, akinek épp szüksége volt rá, de azok általában a hétköznapi igényeket szolgálják, kormányuk mögött legfeljebb ábrándozni lehet, milyen lenne egy Ferrarival lehagyni a tucat FIAT-okat. Ha nem is olcsón, de ma már az is elérhető, hogy akár váltogassa valaki a csodaautókat: elég beiratkozni a luxuscikkek kölcsönzésére szakosodott CircleClub di Milanóba. Az egyszeri belépti díj igen borsos, 12 ezer euró (ez körülbelül egy Punto kategóriás autó alapára), de ennek fejében havonta lehet újítani a klub Maseratitól Ferrarin át Aston Martinig terjedő autóválasztékából. A luxuskölcsönző akkora siker, hogy az utóbbi hónapokban más irányba is nyitott: a tagok, némi többletdíj fejében, értékes ingatlanokat is bérelhetnek, akár néhány napra – így meghívhatják „provence-i vityillójukba” az elkápráztatandókat – vagy műtárgyakat is kikölcsönözhetnek, hogy kicsit feldobják a lakást, ha fontos vendég jön vacsorára. A CircleClub széles ügyféladatbázisra alapozhat, hiszen elnöke a népszerű PonyExpress futárszolgálat olaszországi részlegében érdekelt Riccardo Schmid, aki a la Repubblicának elmondta: ez év végére már 3 millió eurós bevételt terveznek.
A vágyott életforma fenntartására más rendhagyó lehetőségek is vannak, sőt ezek talán még szélesebb körben népszerűek, lévén hogy azzal kecsegtetnek: minden állítás ellenére igenis van „ingyen ebéd”. Aki nem akar lemondani az egyre drágább külföldi utakról – amelyeket igazából már rég nem engedhet meg magának –, annak ott vannak a szálláscsere-lehetőségek. Ilyesmi már évtizedek óta létezik – például a Servas nonprofit szervezet közismert listája alapján”, de az internet terjedésével szinte csak elhatározás kérdése, akar-e valaki másnak a lakásában vakációzni annak fejében, hogy máskor majd ő lát vendégül valakit, aki mondjuk az olaszok körében is egyre ismertebb Couchsurfing hálózat révén került hozzá. Az odajutás se nehéz: Európában, így Olaszországban is terjed az Egyesült Államokból elindult „ingyen” autó lehetősége, amikor a megnyugtató vezetői múlttal rendelkező autós csakugyan ingyen vagy jelképesnek alig nevezhető összegért kap kocsit valamilyen cégtől, ha vállalja, hogy adott idő alatt levezeti vele az elvárt kilométer-mennyiséget – persze úgy, hogy végig rajta van az illető cég hirdetése.
