Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A devizahitelezés jó az ügyfélnek – halljuk a bankoktól. Kisebb a kamat, s így a törlesztőrészlet is. Bár a jegybank és a pénzügyi felügyelet időről időre az árfolyamváltozások veszélyeivel fenyeget, a tény attól még tény: még az elmúlt hetek árfolyamgyengülése után is kevesebbet törlesztenek a devizaadósok, mint forintos társaik. A kamatelőny ugyanis változatlan. A pénzintézeteknek közben fajlagosan jóval nagyobb a marzsuk a devizahiteleken, mint a forintkölcsönök esetében. Emellett pedig a devizakonverzió olyan extraprofithoz juttatja őket, amelyről általában nyugodtan hallgathatnak, hiszen ez az összeg nem szerepel a teljes hiteldíj-mutatóban (THM).
Lapunk számításai szerint egy 10 millió forintos lakáshitelen a kereskedelmi bankjaink átlagosan 234–246 ezer forintot keresnek a folyósítás pillanatában attól függően, hogy euróban, vagy svájci frankban nyújtják-e a hitelt az ügyfélnek. Ennyivel jár ugyanis rosszul az az ügyfél, aki kénytelen elfogadni: a hitelt nyújtó bank a devizahiteleket devizavételi árfolyamon átváltva fizeti ki, míg az aktuális havi törlesztőrészletet devizaeladási árfolyamon számítják fel. Lapunk tíz banktól kért azonos napra (április 5-ére) vonatkozó adatokat, ez alapján végeztük el a számításokat, amely szerint az átlagos marzs a svájci frankon 2,46, az eurón 2,34 százalékos volt. A szórás jelentős: a Takarékbanknál a vételi és az eladási árfolyamok között euró esetében 5,1, frank esetében 6,2 százalékos volt az eltérés, s 4 százalék feletti marzsot produkált az Erste is. A másik pólust az MKB Bank képviselte, ahol egységesen 0,48 százalékos volt a vételi és eladási ár közötti különbség. Ez a banknál tudatos: a pénzintézet a kereskedelmi devizaeladási és -vételi árfolyamot alkalmazza a lakossági devizahitelek esetében. Más pénzintézetek (Erste, Budapest Bank, IEB) egy speciális, úgynevezett számlakonverziós devizavételi és -eladási árfolyammal számolnak, amely jelentősebb eltérésre ad lehetőséget a középárfolyamhoz viszonyítva. Ez az Ersténél a legerősebb, 200 bázispontos eltérést jelent (szemben a kereskedelmi árfolyam 30 bázispontos eltérésével), míg az IEB-nél egy százalékpont az eltérítés mértéke.
Az sem mindegy, hogy a bank milyen árfolyamon vált számunkra, amikor devizahitelt nyújt. E téren is jelentős különbségekről számolhatunk be. Egy 50 ezer svájci frankos hitel esetében az ügyfél 274 ezer forintot kockáztat attól függően, hogy a devizát legjobban váltó banktól, – esetünkben ez a KDB – vagy a legrosszabb árfolyamot kínáló Takarékbanktól veszi fel a hitelt. (8,409 millió forint áll szemben 8,135 millióval). Az euró esetében (30 ezres összegnél) a felmérésben szereplő tíz bank között az előbbinél kisebb, 178 ezer forint a különbség.
A hitelt felvevő ügyfél törlesztési szakaszba jut. Ilyenkor ugyebár hónapról hónapra aggódhat az árfolyamgyengülés miatt. Adódhat tehát az ötlet: inkább devizában törleszt. Itt jön a meglepetés: bár a bankok jelentős része minden különösebb gond nélkül lehetővé teszi az ügyfélnek, hogy az aktuális törlesztőrészletet a folyósítás pénznemében fizesse ki, az FHB kerek perec elzárkózik ettől – ezzel magabiztosan bezsebelve a saját árfolyamaiból következő 3,04 százalékos CHF- és 2,53 százalékos EUR-marzsot. Az OTP-nél sem lehet közvetlenül devizában törleszteni, s ha a bank 0,8 százalékos EUR- és 1 százalékos CHF- marzsát, illetve szokatlanul barátságos eladási árfolyamait nézzük nem is érdemes. Már csak azért sem, mert még akkor is forintra kell váltani a befizetést, ha azt devizaszámláról utaljuk: ekkor ugyebár devizavételi árfolyamon forintosítják pénzünket, majd azt követően eladási árfolyamon visszaváltják devizára, a bankon belüli tranzakciót pedig még további 0,2 százalékos díj kíséri...
A legérdekesebb feltételekkel a K&H örvendezteti meg a törlesztőt, aki csak abban az esetben fizetheti a folyósítási devizanemben a hitelt, ha a jövedelmét igazoltan devizában kapja és a banknál devizaszámlát vezet.
