Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Április 6. eddig azért volt megkülönböztetett nap a britek életében, mert akkor kezdődik az adóév. Mostantól fogva azonban akár neve is lehet: 2006-ban ez a nap volt az A-Day – az a nap, amikor életbe lépett egy radikális változásokat célzó nyugdíjreform első szakasza. E naptól fogva a királynő alattvalói többféle módon is gondoskodhatnak nyugodt öregkorukról: ellentétben az addigi szabályozással egyszerre lehetnek tagjai egy vállalati nyugdíjpénztárnak, illetve hajthatnak végre befizetéseket egy maguk által megválasztott nyugdíjkasszába is. Ezen túlmenően a Lord Alain Turner vezette parlamenti bizottság által kidolgozott szabálycsomag azt is lehetővé teszi, hogy valaki nyugdíjat vegyen föl, ha elérte a megfelelő korhatárt és mellette tovább dolgozzék (feltéve, hogy az illető valamilyen vállalati kassza vagy ágazati nyugdíjrendszer tagja). A jövőben mindenki minden adóévben adókedvezményt kaphat a nyugdíj-takarékossági formákban befektetett összeg után; a kedvezmény alapja az éves jövedelme 100 százalékát is elérheti – évi 215 ezer fontos plafonig –, ebből az átlag adófizető 28 százalékot írhat le. (Lehet az éves jövedelemnél többet is befektetni, de az után már nem jár adókedvezmény.) Még az adót nem fizetők is kapnak állami támogatást ilyen célú megtakarításaik után, egészen évi 2808 fontig: ezt az összeget az állam 792 fonttal egészíti ki, vagyis a végső summa évi 3600 fontra rúg.
A Datamonitor piackutató szerint viszont önmagában ettől nem kell túl sokat várni, mert az alacsonyabb jövedelműeket nem eléggé ösztönzi ez a rendszer. Az azért mindenki számára csábító lehet – teszik hozzá elemzők –, hogy az új feltételek szerint a nyugdíjalapban felgyűlt pénz akár 25 százalékát is fel lehet majd venni egy összegben, adómentesen. Egyébként nem korlátlanul adómentes a nyugdíj: ha valakinek az ilyen célú megtakarítása több mint 1,5 millió font, akkor megsarcolják a járandóságát; ez azokra nem vonatkozik, akik már most is megspóroltak ennyit, ők az A-Daytől számítva három évig kérhetik mentesítésüket az adófizetés alól.
Megváltozik a nyugdíjba menetel ideje is: 2010. április 6. után nem lehet 55 évesnél fiatalabban visszavonulni, kivéve természetesen azokat, akik egészségügyi okból kényszerülnek erre, illetve olyan munkakörben dolgoztak az A-Day előtt, ami ezt lehetővé tette. (A későbbiekben még tovább emelik a korhatárt, 2030-ban már 66 év lesz.) Nagyobb horderejű változások várhatók az évtized végére a megtakarítások ösztönzésében: létrehoznak egy teljesen új országos nyugdíj-takarékossági programot (NPSS), amelybe minden dolgozó automatikusan bekerül, aki nem tagja valamelyik munkahelyi nyugdíjkasszának. A munkaadók kötelesek lesznek az NPSS-be befizetni az alkalmazottaik utáni járulékokat: részükről ez 3 százalék lesz, amihez a kormány 1 százalékot tesz hozzá. A munkavállalók a maguk részéről bérük 4 százalékát fizetik be – ez önkéntes alapon lehet több is –, és az önfoglalkoztatók is csatlakozhatnak a rendszerhez, sőt azok is, akiknek nincs munkájuk. A munkaadók kiléptethetik alkalmazottaikat a programból, ha olyan saját nyugdíjellátást tudnak helyette adni, amelyikbe legalább az NPSS-ben elérhetőnek megfelelő hozzájárulást fizetnek be. Az NPSS tagjai beleszólhatnak abba is, hogy milyen alap(ok)ba fektessék be megtakarításukat – ami egyébként örökölhető is lenne. Az NPSS-re alapozó reform azonban még csak a parlamenti út elején tart – a munkaadói szövetségek, illetve a nyugdíjalapok országos szövetsége mindenesetre már sorolja kifogásait, elsősorban azzal érvelve, hogy túl sokba fog kerülni az egész.
