Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Se potessi avere mille lire al mese” – ha volna havi ezer lírám; Olaszországban ezt az 1939-es slágerszöveget a mai napig úgy idézgetik, mint nálunk azt a bizonyos havi kétszáz pengő fix után sóvárgó kuplét. Az akkori ezer líra az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) szigorúan csak a pénz elértéktelenedését követő számításai szerint ma körülbelül 715 eurónak felelne meg, amiből csak nagyon szűken lehet megélni (lakbérre vagy lakásrészletre alig futná belőle). Vásárlóerő-paritáson számolva már lényegesen többet érne az a bizonyos ezer líra, egyes közgazdászok számításai szerint több mint 2600 euró is lehet, ami alsó középvezetői fizetésnek is elmegy. Takarékos életvitel mellett ebből már futja lakásra, autóra és általában az olasz átlagcsaládok szükségleteire. Hátradőlni azonban még ennyi pénzzel sem lehet, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy valaki annyit tegyen félre belőle, amennyivel egy idő után kiszállhat a napi robotból. Pedig sokak álma Itáliában is, hogy tőkejövedelmére alapozva „dolcsevitázzon” – ami az élet apró napi örömeire nagy súlyt helyező olasz életforma lényege.
Ma már az is tudható, mennyi pénz kell ehhez: a Merrill Lynch számításai szerint átlag évi 3 százalékos inflációval számolva közel 2,9 millió euró (egész pontosan 2 891 000 euró) kell ahhoz, hogy valaki kiszálljon a mókuskerékből és mégis jó színvonalon tartsa el magát és családját. A befektetési bank szakértői alapfeltételként egy 40-50 éves házaspárral számoltak, egy-két gyerekkel és legalább egy saját tulajdonú lakással (utóbbi az olasz családok 70 százalékáról elmondható).
Kellemes színvonalú életükhöz az kell, hogy vagyonuk havi nettó 5 ezer eurót hozzon, anélkül persze, hogy értékét veszítené. Ebből még nem lehet luxusautót és magánrepülőgépet venni, de a gyerekek jó iskolába járhatnak és a család kellemes vakációkat is megengedhet magának. Az ehhez szükséges évi 60 ezer eurót a Merrill szerint az alábbi portfólióval lehet elérni: a vagyon 25 százaléka kerüljön részvényekbe, 45 százaléka kötvényekbe, 20 százaléka likvid eszközökbe és 10 százalék valamilyen szofisztikáltabb befektetési formába. Ha az egész pénz csak kötvényekben feküdne – ami igencsak egybevág az olasz megtakarítási szokásokkal –, akkor 7,8 millió eurót kellene befektetni a havi nettó 5 ezres álom eléréséhez.
A Merrill Lynch kutatásában közreműködő Panorama hetilap a biztonság kedvéért egy közvélemény-kutatást is elvégeztetett; a megkérdezetteknek arra kellett felelniük, szerintük mennyi megtakarítás kellene ahhoz, hogy ne kelljen többet dolgozniuk; mekkora havi jövedelem kellene ugyanehhez, illetve milyen álmaikat váltanák valóra, ha az előbbieket sikerülne elérni. Az abszolút többség a havi 5 ezer eurót jelölte meg vágyai netovábbjaként, vagyis pont a Merrill hipotézisének megfelelő summát. Ám a megkérdezettek többsége jócskán alábecsülte azt az összeget, amelynek birtokában el lehetne érni ezt a jövedelmet: 39 százalékuk szerint elég lenne ehhez egymillió eurós tőke, 22,5 százalék szerint még kevesebb is. A valóságban azonban a jelenlegi infláció mellett az egymillió euró tíz év alatt csaknem megfeleződne – állapítja meg a lap –, és még arra sem lenne elég, ami minden olasz számára az első számú álom: a saját lakás, illetve ház – ha pedig már van, akkor egy nagyobb a meglevőnél. A megvalósítandó vágyak listáján a második helyen az utazások, illetve a különféle hobbik állnak, s csak harmadik helyen szerepel a gyerekek taníttatása.
