Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A Volksbank a kezdetektől megpróbált kapcsolatot teremteni a takarékszövetkezeti szektorral, jelenleg „csak” 13 szövetkezettel vannak kapcsolatban. Mennyiben vált be partnerségük az integráción kívüli szövetséggel, a TÉSZ-csoporttal?
– Nincs okunk panaszra, sokat tudunk egymásnak segíteni. A takarékszövetkezetek óriási, ledolgozhatatlan előnye a kereskedelmi bankokkal semben, hogy valóban a vidék bankjának számítanak. Ugyanakkor látható, hogy a szektor előtt, hasonlóan a kereskedelmi bankokhoz, az a kihívás áll, hogy modernizálni kell folyamataikat. Amiben mi ezen a téren segíteni tudunk, az az, hogy azokat a szövetkezeteken átnyúló hálózatokat működtetjük, amelyek meghaladnák egy-egy szövetkezet lehetőségeit. Olyan szolgáltatásokra gondolok, mint például a bankkártyarendszer. Nem elhanyagolható üzleti volument jelentenek a takarékszövetkezetek által felénk közvetített üzletek, mint ahogy mi is bármikor segítünk bármelyikükön, ha például valamelyik ügyfelüknek limitszintjüket meghaladó összegű kölcsönre van szüksége.
– Némiképp változhat talán a helyzet, amikor a takarékok is komolyabb konszolidációra szorulnak. Bár ezzel kapcsolatban akár szkeptikusak is lehetünk, hiszen az elmúlt évtized közepén szinte mindenki arra számított, hogy a magyar bankrendszer gyorsan koncentrálódik majd. Ez pedig a jelek szerint elmaradt. Drasztikus konszolidáció valóban nincs, de azért évről évre csökken a versenyző pénzintézetek száma.
– Több bankprivatizációra már nem számíthatunk…
– Nem, ez igaz, ám azért egy fontos választóvonal előtt állunk: az lesz az izgalmas pillanat, amikor a forintkamat az eurókamat szintjére csökken majd. A pénzintézeteknek már most is azzal kell számolniuk, hogy szűkül a jövedelmezőségük, márpedig mindezzel olyan helyzetben kell megküzdeniük a piaci résztvevőknek, amikor kiemelt fontosságú, hogy miként lehet a banküzemet az egyre inkább elvárt biztonság és kockázatmenedzsment mellett hatékonyan működtetni. Erre már csak a „nyakunkon” lévő Bázel II. is rákényszerít minket.
– Nem mond ellent mindezeknek az a hihetetlen fióknyitási hullám, amely a jelenlegi időszakot jellemzi?
– Költségoldalon mindenképp komoly tételként jelentkezik, ez bizonyos, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi jelenlét előnyeit. A kockázatmenedzsment alapja, az „ismerd meg ügyfeledet” tétel, a helyi viszonyok ismerete nélkül ez nem megy. A fióknyitás és -fenntartás költségei egyébiránt eltörpülnek az olyan – minden, a versenyben a továbbiakban is részt venni akaró banknál szükséges – fejlesztés mellett, mint a modern CRM-rendszer kiépítése, a számítástechnikai és a kockázatelemző háttér megvalósítása. Egyre fontosabb tétel az újszerű marketingigényeknek történő megfelelés is. Egyébként pedig mikor fejlődjön a szektor, ha nem most? A GDP növekszik, az ügyfélállomány bővül, a hazai bankszektor megtérülési mutatói világszinten is kiemelkedőek.
– De mi lesz, ha jön a hét szűk esztendő?
– Erre három-négy éves távon még nem kell komolyan számítani. Ugyanakkor a józan tervezésnek helye van. A magyar piachoz hasonló Ausztriában és Portugáliában nincs ötnél több széles retail-hálózatra épülő univerzális bank. A többiek – mert számban azért nincs kevesebb bank ott sem – vagy termék- vagy ügyfélkör-specializációval teremtették meg a további lehetőségeiket.
– Sokan úgy vélik, hogy termékoldalon akár újabb versenytársak is megjelenhetnek…
– Szerintem nincsenek nagy hézagok, bár bizonyos termékek esetében (például private ban-king vagy éppen treasury-specifikus szolgáltatások) természetesen megjelenhetnek új szereplők, de ez lényegében nem változtat majd semmit az amúgy is erős piaci versenyen.
– A Volksbank láthatóan harmadik típusú, az ügyfélkörre specializált pénzintézet. Mit sikerült profitálni abból, hogy lényegében indulástól a kis- és középvállalati szegmens kiszolgálását tartották a legfőbb céljuknak?
– Szerintem jól döntöttünk, amikor – a tulajdonosi háttér tapasztalatai alapján talán nem véletlenül – 13 évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a fő üzleti területünknek a kkv-k világát tekintjük. Jó időben indultunk, hiszen akkor még nem erre az üzletágra hangszereltek a versenytársak.
– Az elmúlt időben azonban már igencsak felfedezték ezt a területet is…
– Nem is mondom, hogy nem nehezült meg a feladatunk. Azt ugyanakkor látni kell, hogy a Volksbank a versenytársaitól meglehetősen eltérő utat választ ezen a téren.
– Mire gondol?
– Mi nem vagyunk hívei a klasszikus retail típusú hitelezésnek a kkv-k esetében. A portfólióalapú hitelezés – főleg, ha a gyorsaság jelszavával a feltételek lazítása jár – komoly kockázatokkal bír. Jó algoritmussal persze ez a kockázat viszonylag jól kiszűrhető, ám az egész egy kicsit inkább a biztosításmatematikára hasonlít, amiben óhatatlanul benne van az is, hogy a jobb feltételű cégek kamatfelárat kénytelenek fizetni, mivel azonos vagy közel azonos kondíciókkal kapják a standard hiteleket, mint a sokkal rosszabb helyzetben lévő vállalkozások. Itt jön elő talán leginkább annak a fontossága, hogy a helyi viszonyok ismeretében ajánljunk szolgáltatást ügyfeleinknek, hiszen minél kisebb egy cég, annál jobban függ a lokális körülményektől, s annál kevesebbet tartalmaz egy cégkivonat vagy mérlegbeszámoló a megismeréséhez. A Volksbank épp ezért hangsúlyosan fontosnak tartja, hogy a középréteget is megszólítsa: a kkv-k mellett ezért fontos a jó személyes kapcsolat a cégek tulajdonosaival, vezetőivel is.
– Ismét előjött a hálózati kérdés. Ezen a téren elegendő a Volksbank kapacitása?
– Régóta úgy gondoltuk, hogy az ötven körüli fiókból álló hálózat lehet ideális, s fejlesztéseinket erre összpontosítottuk. Ez a fiókhálózat rövid időn belül rendelkezésünkre áll majd, s emellett nem szabad megfeledkezni a 13 TÉSZ-tag takarékszövetkezettel kialakított kapcsolatról sem. Emellett a Volksbank több más pénzintézethez hasonlóan építette ki ügynökhálózatát, bár a kkv-üzletágban szerepük még marginális. Sokkal komolyabb előnyt jelent ugyanakkor a szakmai szervezetekkel kidolgozott stratégiai együttműködés, s e téren elmondható: nagyon jó a kapcsolatunk a kamarákkal és a VOSZ-szal.
– A Széchenyi-kártya-programba mégis csak negyedikként kapcsolódtak be…
– Úgy ítéltük meg, hogy az 5 milliós felső határral kínált plasztik még nem vonzó. A limitszint emelése után bekövetkezett áttörés minket igazolt.
– A Volksbank a bankbiztosítás területén is az úttörők között volt, amikor – tulajdonosi segítséggel – megalapította a Victoria Volksbanken biztosítókat. A célszegmens kkv-kör ugyanakkor ebből még túl sokat nem érzékelhet. Miért?
– A kezdetektől szeretnénk, ha mind az élet-, mind a vagyonbiztosítási termékek elérhetőek lennének a bank hálózatában. Egyelőre ugyanakkor csak a lakossági területen, ott is leginkább az életbiztosítási szegmensben tapasztalható kereslet. A vállalati ügyfelek – akik egyáltalán rendelkeznek biztosítással – egyelőre külön utakon keresnek partnert maguknak. Persze, mi szeretnénk őket is magunkhoz kötni – egy nyugati bankos vélekedés szerint egy ügyfél kötődéséhez legalább három banki és két biztosítói termék eladása szükséges –, így jelenleg a Széchenyi-kártya-programot és egyes kisvállalkozói finanszírozási szolgáltatásunkat egészítjük ki hitelfedezeti-kockázati biztosításokkal.
