Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatait áttekintve jól látható: a megtakarítások alakulása miatti aggodalom nem alaptalan. A háztartások vagyona ugyanis reálértéken már 2002-ben is több negyedévben apadt, ez a folyamat pedig az idén határozottan felgyorsult. Az éves gyarapodás az idei esztendő előtt az 1998. évi mintegy harmadára esett. 2003 harmadik negyedévéről még nem állnak rendelkezésre adatok, de a havi értékek (amelyek azonban nem állományra, hanem csak a megkötött szerződésekre vonatkoznak) alapján arra lehet következtetni, hogy a helyzet inkább romlott, mint javult. Egyetlen hónap, az október látszik biztatóbbnak, de ez is csak az előző időszakhoz képest kedvező változás. A decemberi kiugró értékek nélkül (amelyekben egészen biztosan jelentős szerepet játszanak a 13. havi kifizetések és az éves jutalmak is) a kép már az előző két évben is szinte tragikusnak látszana.
Kérdés azonban, hogy a lakáshitelezés mostani szigorítása képes lesz-e változtatni ezen a helyzeten. Erről erősen megoszlanak a vélemények. Kulcskérdés, hogy a banki hitelexpanziót miként befolyásolják az új intézkedések. A fogyasztási kölcsönök esetében - ahol egyébként az utóbbi időkben szintén szép növekedés figyelhető meg - a lakáshiteleknél tapasztalt dinamikára jelenleg aligha lehet számítani. Az ingatlanhiteleknél pedig a használt lakásoknál bevezetett értékkorlát (a támogatott kölcsön felső összege 15 millióról 5 millióra zsugorodott) komoly érvágásnak számíthat. Igaz ugyan az az okfejtés, amely szerint a kihelyezett kölcsönök országos átlaga (a fővárosra már önmagában ez sem igaz) ötmillió forint alatti, de a hitelállomány alakulása szempontjából nem a hitelfelvevők száma, hanem az összérték a lényeges. Egy egyszerű példa: ha tíz adósból nyolc kétmillió, kettő pedig 15 millió forintot vett fel hitelként, akkor a kölcsön átlaga 4,6 millió, de a jövőben a támogatotti körből kieső összeg aránya meghaladja a 65 százalékot. (Az OTP Bank adatai szerint egyébként a hitelfelvevők - azok, akik használt és azok is, akik új lakást vettek, illetve építtettek- körülbelül egyharmada az ötmillió forint feletti kategóriába tartozott, az átlagos hitelköltség használt lakás esetében 5,4 millió, újéban pedig 7,1 millió forint volt.)
Akinek pedig 10-15 millió forintos hitelre van szüksége ahhoz, hogy az ingatlant megvásárolhassa, nem érheti be ötmillióval - inkább elhalasztja a vásárlást. Ez nagy valószínűséggel még akkor is igaz, ha az ügylet célja befektetés, a vételhez pedig nem is lenne szükség (vagy nem akkora) kölcsönre. Sokan gondolkodtak ugyanis úgy, hogy érdemes a támogatott hitelt felvenni, saját pénzüket pedig - jobb hozammal - befektetni. Jellemzőnek azonban mégis inkább a jelenlegi vagy jövőbeni (gyerekeknek szánt) lakhatási lehetőségek biztosítását tekinthetjük. Ilyen körülmények között is számolni kell azonban azzal, hogy a megtakarítási adatok szempontjából nem csupán az rontja a képet, hogy a lakásvásárló hitelt vesz fel, a cél érdekében likvidálnia is kell befektetéseinek jelentős (többnyire valószínűleg a teljes) részét.
