Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Veszélybe kerülhet a hosszú távú lakossági megtakarítások állománya, mivel a következő néhány évben megállhat az önkéntes nyugdíjpénztáraknál tartott lakossági vagyon növekedése, sőt több száz milliárd forinttal csökkenhet a jelenlegi állomány - véli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) kiemelt elnöki tanácsadója, Erdős Mihály. A pénztári tagok tömeges kilépése 2005 és 2008 között várható, az 1994-től működő önkéntes pénztárak ugyanis 1995 és 1998 között gyűjtötték mai, 1,2 milliós tagságuk 78 százalékát, összesen 939 ezer ügyfelet. Figyelembe véve, hogy évente átlagosan 30 ezer taggal bővülnek az önkéntes pénztárak és a belépők a bruttó bérük 5 százalékát fizetik be, illetve hogy a pénztárak évi 5 százalékos nettó hozamot produkálnak a vagyonra vetítve: a pénztárak 2004-ben érhetik el a maximális taglétszámot, míg az elhúzódó vagyonfelvétel miatt a maximális vagyon - ezt Erdős 500-600 milliárdra prognosztizálja - 2005-ben alakulhat ki.
A tízéves futamidőt elérő számlákból - amikortól a pénztártag már felveheti a megtakarításait - 2004-ben még csak 13 ezer lesz, de 2005-től már évente 200 ezren válnak jogosulttá a kilépésre. Persze korántsem távoznak majd ennyien a rendszerből. A PSZÁF számításai szerint, ha évente a tagok 30 százaléka hagyja el a nyugdíjpénztári rendszert, akkor a fejlődés egy kis törés után folyamatos marad. Erdős úgy véli, hogy szétválik a kilépő tagok aránya és az általuk kivitt vagyon nagysága. Ugyanis sokan - akár magánbefizetők, akár a munkáltatójuk fizeti a tagdíjat - vélhetően a rendszerben maradnak, miközben az eddig felhalmozott megtakarításaikat kiveszik. Tovább nyitja az ollót a kilépők száma és a vagyoncsökkenés között, hogy a régi tagok egy főre eső pénztári vagyona sokkal nagyobb, mint az átlagos egy főre eső megtakarítás, így várható, hogy a vagyon csökken markánsabban.
Az ING-nyugdíjpénztáraktól kapott információk szerint sokan meggondolják majd, hogy kilépjenek-e a rendszerből, hiszen ezt a pénzfelvételt a legmagasabb adókulcs szerinti adófizetési kötelezettség terheli. Sokan kihasználhatják - és az ING is ezt szorgalmazza majd -, hogy a tagok csak fokozatosan vegyék ki a pénzüket. Erdős szerint akiknek a munkáltatók fizettek, azok hajlamosabbak lesznek a „talált pénzt” akár adófizetés árán is kivenni. Számos tag lehet, aki szociális helyzete javítása vagy fogyasztási tervei miatt dönt a pénzfelvétel mellett. A kivét újrabefektetését Erdős nem tartja reálisnak. A kilépést ösztönözheti, ha a pénztárak nem értek el eléggé attraktív hozamot az idén és nem érnek majd el elég jót jövőre, mivel a tagok leginkább az utolsó év hozama alapján döntenek.
A taglétszám várható csökkenésével és a várható vagyonvesztéssel egyetért Soproni Gábor, a Villamosenergia-ipari Társaságok Nyugdíjpénztárának (VIT) ügyvezető igazgatója is. Ugyanakkor úgy látja, hogy akik magánszemélyként vagy a munkáltatójuk által fizetett tagként vannak a rendszerben, azok továbbra is maradnak, bár közülük is sokan veszik ki az eddig összegyűjtött megtakarításaikat. Szerinte várhatóan azok lépnek ki, élve a 10. évben megnyíló lehetőséggel, akik eddig sem fizettek rendesen. Az ING szakértője szerint náluk 5 százalék alatt lehet a kilépők aránya.
Egy nagy pénztár esetében 2 százalékos tagvesztés már milliárdos vagyonkiáramlást okozhat - véli Erdős, aki azt is kifejtette: a kilépések a kisebb kasszákra hathatnak igazán tragikusan. A VIT közepes méretű, 34-35 ezer tagot számlál, taglétszáma 1995-ben volt a legnagyobb - mondta Soproni. Ha le is csökken 30 ezerre a létszám, az sem okoz gondot. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy az adókedvezmény miatt népszerű marad a konstrukció, így lesznek új belépők is. Éppen ezért nem várja a tagdíjbefizetés csökkenését, s mert a pénztári költségeket ennek egy része fedezi, szerinte nem lehetnek működési problémák sem.
A várható kilépésekkel kapcsolatos likviditási gondok megoldására ezzel együtt már készülnek a pénztárak. Az ING-nél pontosan felmérik, melyik évben mennyi tagi számla éri el a 10 évet, s ezt tudatják a vagyonkezelővel, hogy felkészülhessen az értékpapír-állományok likvidálására. A VIT-nél Soproni úgy véli, hogy a kilépők pénzkivételére a befektetési politika átalakításával, a rövidebb futamidejű eszközökbe való befektetéssel lehet megoldást találni. Pontosan össze kell hangolni az eszközök és a források lejáratát.
