Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ilyen típusú összeállítás után ismerősök vagy olvasók általában azzal gyötörnek, hogy miért csak leírom, miért nem értékelem is az ajánlatokat. Amikor bizonygatom, hogy hiszen minden kiolvasható az anyagból, kétféle választ kapok. „Csak nem képzeled, hogy egy ekkora cikken átrágom magam?”, illetve „Azért meg nem tanultam!”
Az tény, hogy az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden bankban jelentősen emelkedtek a cégek számlaköltségei. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ha a bankköltségeket nem abszolút összegként nézzük, hanem a számlaforgalom egészéhez viszonyítjuk, akkor ezek a terhek (amelyek összesen is legfeljebb néhány százalékot jelentenek) nem annyira elviselhetetlenek. A jelenséget azonban még mindig szoknunk kell.
Ami az értékelést illeti: a mostani összeállításnál viszonylag egyszerű helyzetben vagyok. A negatív és a pozitív példa kiemelésével is.
A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) esetében kifejezetten riasztó, hogy az egyébként sem csekély átutalási jutalékok között sem a pénzmozgás irányától (bankon belül, illetve kívül), sem csatornahasználattól függő különbséget nem tesz. Konstrukciója így még akkor sem számíthat vonzónak, ha csomagos ügyfelétől a kártyaigényléshez (mellesleg itt csak a legegyszerűbb elektronikus plasztikot ajánlja) minimális fedezetet, illetve óvadékot kér, tagsági díjat pedig nem. A Postabankban ezzel szemben nem csak a táblázatban szereplő konstrukció, hanem a másik (itt nem ismertetett) megoldás is roppant kedvezőnek tűnik.
Mindez persze a profi banki ügyfelet nem feltétlenül hatja meg. Ő ugyanis már tapasztalta, hogy a ma a legkedvezőbb ajánlat holnap a legdrágább lehet, és fordítva. Emlékezetes például számomra, hogy az Erste Bank (még az Ödön-időszakban) gyakorlatilag ingyen nyújtott mindenféle szolgáltatást. Amikor azután szépen gyarapodott az ügyfélszám, akkor gyorsan változtatott ezen a helyzeten. Első közelítésben olyan borsos díjakat vezetve be, amelyek egészen biztosan prüsszögésre késztették ügyfeleit. Ezt abból gondolom, hogy később vissza is vett a lendületből.
A CIB Bankban számlával rendelkező cégek éveken keresztül elégedett mosollyal nyugtázhatták, hogy az ő pénzintézetük bizony nem emel. Mostanában legfeljebb sóhajtgatnak. Vélhetően mást nem csinálnak, hiszen bankot váltani nem éppen macera nélküli és nem is igazán olcsó mulatság. Ráadásul ez egy olyan tánc, ahol az ütemre sem árt figyelni. A CIB most lépett, valószínű tehát, hogy egy darabig nyugton marad. Nehogy még valami tippet adjak, el sem árulom, hogy melyik bank az, amely a kondícióin a legrégebben változtatott.
