Noha a részvénypiacok hároméves besszperiódusa jelentősen rontotta hozamaikat, a tehetős európai befektetők továbbra is előszeretettel bízzák pénzüket tanácsadóikra, illetve fektetnek be azok javaslatai alapján, alig 10 százalékuk intézi befektetéseit saját maga. Az elmúlt hetekben megjelent felmérések, illetve előrejelzések szerint a private banking keretében kezelt összeg nagysága továbbra is növekszik, csakúgy, mint a piacvezető pénzintézetek profitja.
Nagy értékű ügyfélnek (high net worth individual, HNWI) az számít Európában, akinek lakhatásául szolgáló ingatlana nélkül számított vagyona meghaladja az egymillió eurót. A private banking keretében kezelt pénz nagysága világszinten eléri a 24 ezer milliárd eurót, aminek harmada Európára esik.
A Merrill Lynch és a Cap Gemini Ernst & Young által készített jelentés szerint a HNWI-ügyfelek száma Európában tavaly 3,9 százalékkal növekedve elérte a 2,6 milliót. A gazdag ügyfelek befektetési céljával kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy az jelentősen módosult az elmúlt években. Míg korábban az elért hozam volt a legfontosabb, az elmúlt száz év második legnagyobb mértékű részvénypiaci visszaesése nyomán ma már a pénz megtartása és a megfelelő kockázatkezelés az alapvető igény. Ezután következik a szakszerű adó- és nyugdíjtervezéssel kapcsolatos elvárás, és a befektetési bankok botrányai nyomán egyre inkább igénylik a vagyonos ügyfelek is a jó nevű szakértők segítségét, valamint az átlátható, követhető banki díjstruktúrát.
A vagyonkezelő kiválasztásakor a legfontosabb szemponttá a szolgáltatás minősége vált, ezt követi a tanácsadóval tartott személyes kapcsolat milyensége, az általa adott tanácsok helytállósága, s csak negyedik helyen áll az elért hozam. Európában egyébként több a private banking ügyfél, mint az Egyesült Államokban, ahol többen szeretik megtakarításaikat saját döntésükre támaszkodva kezelni. Az európai bankok nagy örömére az itteni vagyonok kisebb mértékben veszítettek értékükből az elmúlt három évben, köszönhetően a vagyonkezelők által eltűrt kisebb kockázatnak, csekélyebb részvényhányadnak.
Az ügyfelek persze nem teljesen elégedettek. A Reuters hírügynökség és a Booz Allen Hamilton vezetési tanácsadó felmérése szerint például keveslik a bankjuk által felkínált befektetési termékek körét. Noha az elmúlt években egyre jobban elterjedt az, hogy a bankok más pénzintézetek és befektetési szolgáltatók, alapkezelők termékeit is kínálják az ügyfeleknek, azok ma is szűkösnek tartják a kínálatot. A felmérésben megkérdezett német, svájci és brit ügyfelek szerint bankjuk általában nem a legjobbnak tűnő, hanem az általa legjobban eladni kívánt saját termékét ajánlja nekik befektetésre. A német banki kliensek másik gyakori panasza, hogy nemritkán tudtuk és megkérdezésük nélkül sorolják őket át a sima magánszámláról private banking ügyfélnek, vagy arra kérik őket, hogy nyissanak több számlát pénzüknek, hogy elkerüljék a nagyobb költségvonzattal (!) járó felminősítést. A felmérés másik érdekes megállapítása, hogy a bankok azok igényei ellenére meglehetősen keveset foglalkoznak magával az ügyféllel, annál többet az adminisztrációval. A tanácsadók ugyanis idejük 25-60 százalékát töltik különféle papírmunkával és évente csak öt-tíz órájuk jut egy-egy vagyonos private banking ügyfélre.
Egy másik Merrill-elemzés szerint a következő öt évben évi 6 százalékkal nőhet a private banking keretében kezelt ügyfélvagyon, s a befektetési bank több piaci szereplővel ellentétben arra számít, hogy egyre nagyobb arányban fialtatják pénzüket a gazdagok külföldön. A Merrill úgy véli, a bankok közül is azok húzhatják a legnagyobb hasznot a vagyonos ügyfelekből, amelyek a hazai és a külföldi befektetőket is elérik. Nem véletlen, hogy a private banking szolgáltatások terén a piacvezetők a svájci bankok (az UBS és a Credit Suisse). Szakértők szerint azonban a 2005-től a leginkább kedvelt Svájc és Luxemburg vonzereje csökkenhet, mivel az új EU-jogszabályok értelmében mind a kedvező adózás, mind a sérthetetlen banktitok tekintetében engedményekre kényszerül a két ország.
Ennek következtében a szakértők arra számítanak, hogy mintegy ezermilliárd eurónyi vagyon távozik majd az öreg kontinensről, s mivel a kedvezőtlen adószabályok miatt Amerika sem nyújt túl vonzó feltételeket, ez a temérdek pénz Ázsia felé veheti az irányt. Egy másik szempontra is érdemes figyelni: Amerikából ugyanis továbbra is folyamatosan vonják ki a muszlim tőkét, amely szintén egyre kevésbé kedveli Európát, inkább Ázsiát választja. Úgy tűnik, az európai, leginkább a piacvezető svájci bankok már felvették a kesztyűt és Szingapúrra tettek: az UBS az idén nyitotta meg a városállamban vagyonkezelési központját, míg a Credit Suisse nemrégiben hozta létre globális private center irodáját, ahová 18 különböző országból válogatták össze a kétszáz tanácsadót. A „költözést” jól jelzi, hogy az IBM Business Consulting Services által készített idei elemzés szerint Szingapúr már most a második helyre jött fel az offshore banki központok listáján Svájc mögé, leszorítva Luxemburgot.
