Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hazai faktorpiac becslések szerint tavaly mintegy 180 milliárd forintot tett ki, és a szakértők szerint egyre bővül. Több független magáncég is szakosodott erre a területre. Közülük a legnagyobb a Magyar Factor (MF) Rt., amelynek gazdasági igazgatója, Kiszlinger Éva lapunk érdeklődésére kifejtette: a specializálódott vállalkozások előnye, hogy igen széles szolgáltatási palettát képesek ügyfeleiknek nyújtani. Biztosíthatnak például analitikus vevőnyilvántartást, külön kezelik a különböző számlákat, de a késedelmi kamatot is behatják a vállalkozás számára.
Az MF 11 éve tevékenykedik a piacon. A társaság eddigi tapasztalata szerint a faktorlással foglalkozó bankok többsége időközben szinte teljesen felhagyott ezzel a tevékenységgel. A probléma – mondta el egy függetlennek tekinthető szakértő – általában az volt, hogy a követelésvásárlás jelentősen különbözik a hitelezéstől. A pénzintézetek pedig ennek ellenére megpróbálták ezt a területet is „begyömöszölni” saját sémáik közé, aminek veszteség lett a következménye. Tény azonban, hogy mivel a faktorcégek finanszírozását is bankok végzik, a pénzintézetek kétségtelenül rendelkeznek árelőnnyel.
A Raiffeisen Bank például – a hitelintézetek többségéhez hasonlóan – nem hozott létre önálló faktorcéget, a faktorálással a bankon belül külön osztály foglalkozik. Ennek előnye, mint kifejtették, hogy a banki szolgáltatás díjait nem terheli a refinanszírozás költsége, azaz olcsóbban tudja a terméket nyújtani a faktorcégeknél. A vállalatoknak – hangsúlyozta a pénzintézet illetékese – azért is kedvezőbb egy bankhoz fordulniuk, mert így egyéb pénzügyeiket is el tudják intézni. A bank törekszik továbbá a vevői-szállítói kapcsolatok figyelembevételével mindkét fél számára teljes körű szolgáltatást nyújtani, ezáltal a cégek élhetnek a bankon belüli díjmentes utalások lehetőségével. A bank fiókhálózata révén az ország több pontján is elérhető a szolgáltatás az ügyfelek számára.
A Raiffeisen faktoring szolgáltatását elsősorban rövid lejáratú forgóeszköz-finanszírozást igénylő kis- és középvállalatoknak ajánlja. A faktoring persze a nagyvállalatok számára is kínál előnyöket a hagyományos banki finanszírozás alternatívájaként, elsősorban annak mérlegre gyakorolt kedvező hatása miatt.
A szolgáltatás igénybevételének feltételei különbözőek attól függően, hogy a konkrét faktoring üzletet visszkeresettel vagy annak kizárásával kötik meg. Minden esetben szükséges azonban, hogy az igénylő társasági formája kft. vagy rt. legyen, legalább két éve működjön, ne álljon csőd-, illetve felszámolási eljárás alatt, ne legyen köztartozása, és saját tőkéje se legyen negatív. A Raiffeisen ügyfeleitől legalább 20 millió forintos éves árbevételt vár el.
A faktoring által nyújtott finanszírozás mértéke nem haladhatja meg a cég éves árbevételének a negyedét. Az előleg mértéke a szállítói szerződéstől függ. A szerződés rögzíti ugyanis, milyen címen alkalmazhat a vevő levonást, élhet-e beszámítással. Amennyiben a vevő nyilatkozik a banknak, hogy a bankkal szemben nem él minőségi, mennyiségi kifogással, és lemond beszámítási jogáról, a finanszírozás mértéke nőhet. Egyedi elbírálás alapján a szokásos 90 napnál hosszabb (de mindenképp éven belüli) futamidő elfogadható.
A faktoringot egyébként – hangsúlyozzák az Áginvest-Faktor Rt.-nél – sokan tévesen a lejárt követelések megvásárlásával azonosítják, vagy egyszeri, hirtelen felmerülő likviditási probléma megoldására használják. Igazán jótékony hatását pedig ez a tevékenység akkor fejti ki, ha hosszú távú finanszírozási technikaként alkalmazzák. Az éleződő piaci versenyben a kereskedelem, a szolgáltatások szereplőinek egyre nagyobb az igénye a munka- és kockázatmegosztás iránt, és egyre nagyobb mértékben törekednek a tervezhető likviditásra. Ennek következménye pedig, hogy célszerű készpénzben értékesíteni és hitelben vásárolni. Az adásvétel láncolatában a kereskedő, az iparos vagy a termelő is hol eladó, hol vevő. Így amikor elad, ellentétes az érdeke, mint amikor vesz, illetve fordítva. Ezt a helyzetet oldhatja fel a faktorcég.
A faktorálás rövid lejáratú követelések folyamatos engedményezését jelenti, amelyek főleg áruk szállításából és szolgáltatások nyújtásából erednek. A faktorálásnak – vallják az Áginvestnél – Magyarországon még nincs komoly múltja, alig van jelene, de komoly jövő előtt áll akár a tőkeerős, akár a likviditási gondokkal küzdő társaságok esetében.
A faktorálásért a cégek különböző címeken fizetnek. Az önálló faktorcégek általában a forgalom 0,3–1,5 százalékát kérik el díjként. Emellett a előfinanszírozás összegét a bankközi irányadó kamatlábnál 3–3,5 százalékponttal magasabb kamat is terheli. A pénzintézeteknél viszont az alkalmazott kamat általában a hagyományos hitelek kamatánál alacsonyabb úgynevezett diszkontkamat. A diszkontkamatot a bank a megelőlegezett számlaösszegre vetítve, a megelőlegezés és a követelés esedékessége (vagy az ügyféllel közösen megállapított, az esedékességet követő türelmi idő lejáratának napja) között eltelt napok után számítja fel. Faktordíjat a bankok az egyes számlák, illetve azonos lejáratra szóló számlacsomagok befogadásakor kérnek. A faktordíj magában foglalja a számlaadminisztráció, a követelések nyilvántartásának költségeit. Létezik még szerződéskötési díj, amely a faktorlimitek felállításáért a faktoringszerződés megkötésekor felszámított egyszeri díj.
