A Wall Street Journal nemrégiben konkrét példával is illusztrálta, hogy az eddigi díjstruktúra nagy összegek zsebben utaztatására kényszerítette az embereket. A lap egy luxemburgi illetőségű, de Németországban gyakorlatát végző fiatal gyermekorvosról ír, akit ugyan a munkája tartósan Hamburgba szólít, de ösztöndíját luxemburgi bankszámlájára kapja. A hölgy emiatt kénytelen rendszeresen hazautazni és fizetését otthoni bankjában készpénzben felvéve azt átutaztatni a határon.
Míg a társaságok számára az unió létrejötte és különösen az euró bevezetése után jóval olcsóbb és könnyebb lett a nagy összegű átutalások elvégzése, a magánszemélyek esetében a bankok nem voltak érdekeltek a fejlesztésekben, és magasan tartották díjaikat. A külföldi átutalás átlagosan 24 eurós értéke magasabb annál is, amennyiért Magyarországról lehet pénzt küldeni bármelyik európai bankszámlára.
A bizottsági rendelet után a bankok kénytelenek voltak a tettek mezejére lépni és megkeresni a számukra legkisebb veszteséggel járó megoldást. Az 1998-ban 52 bank által alapított EBA Clearing Company azonnal nekilátott a kis összegű átutalások költséghatékony kezelésére szolgáló elszámolási rendszer létrehozásához, és az idén április végén bejelentették a STEP2 elindulását. (Az EBA Clearinget az 1985-ben alapított, s ma már 190 tagbankkal rendelkező, a fizetési rendszerek fejlesztését koordináló Europen Banking Associationhöz (EBA) kapcsolódóan hozták létre). Az EBA Clearing már öt éve üzemelteti az EURO1 és a STEP1 elnevezésű rendszereket, ezek azonban a nagy összegű kereskedelmi pénzmozgások kezelése hivatottak. E két rendszeren ma napi 160 ezer átutalás fut át, 200 milliárd euró értékben, azaz egy átlagos tranzakció nagysága 1,25 millió euróra, több, mint 300 millió forintra rúg.
A szoros határidő miatt rohamtempóban, alig 10 hónap alatt kifejlesztett STEP2 napi ötmillió tranzakció kezelésére képes, és az EBA Clearing szerint 53 bank csatlakozása várható a rendszerhez. A rendszer indítása óta 18 bank használja a STEP2-t, és eddig kifogástalanul működik.
Az egyszeri európai polgárt persze nem kell, hogy érdekelje, hogyan hidalják át a bankok a számukra kedvezőtlen szabályozás okozta költségnövekedést. Abban is biztosak lehetünk ugyanakkor, hogy túl sokat nem hajlandók veszíteni a kis összegű átutalásokon. Ma még nem tudni, hogy pontosan mennyibe fognak kerülni a pénzintézek számára a határokon túli utalások, de bankárok már jelezték, hogy ha túl sokba, akkor a kérdést a belföldi tranzakciók megdrágításával intézik el. A rendelet ugyanis csak annyit ír elő, hogy a bankok nem kérhetnek többet a hazai díjaknál. Azt szinte biztosra lehet venni, hogy ahol jelenleg ingyenes az országon belüli utalás, ott hamarosan ezért is fizetni kell, s ennek többletbevételéből kompenzálják majd a bankok a drasztikusan csökkenő külföldi transzferdíj miatt kieső bevételüket.
