Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A CIB Bank felső vezetői széke hagyományosan megosztott. Milyen érzés a csárdában az egyik dudásnak lenni a kettő közül?
- A társ-vezérigazgatói intézmény viszonylag szokatlan, bár nem példa nélküli a nemzetközi gyakorlatban. Lassan egy év tapasztalata alapján úgy érzem, hogy nagyon jól működtethető irányítási modell. Persze ehhez az is kell, hogy a két vezető személyisége és egymáshoz fűződő kapcsolata megfelelő legyen. Igen fontos a jól definiált munkamegosztás is. Karvalits Ferenc a bank kockázatkezelését, kontrollingját, a teljes operációt, én pedig az üzleti területeket irányítom.
- Ön a CIB-nél a magyar bankszakmában az egyik fogalomnak számító vezető, Zdeborsky György nyomába lépett. Ez nem okozott - legalábbis eleinte - valamilyen problémát?
- Azt gondolom, hogy aki Zdeborsky György nyomába lép, erre csak büszke lehet. Nagyon jó érzés volt tőle átvenni a stafétabotot. Nemcsak azért, mert ebben igen sokat segített, hanem azért is, mert kiváló állapotban levő bankot adott át nekünk. A mi egyéniségünk, korunk, elképzeléseink eltérhetnek az övéitől, de ő maga is azt tanácsolta: formáljuk a saját képünkre a bankot, úgy irányítsunk, ahogy mi szeretnénk, és ne úgy, ahogy ő tenné. Nagyon sokan aggódtak, hogy ha ennyi év után ő elmegy, törés keletkezhet a bank életében. Az első év azt tanúsítja, hogy ez nem következett be. A banknak ugyanis igen jó és dinamikus vezetői vannak, akik szinte azonnal elfogadtak minket. Az ügyfelekkel is sikerült gyorsan megteremteni a kapcsolatot. A tények pedig magukért beszélnek: a CIB az elmúlt évet lényegesen eredményesebben zárta a 2001-esnél. A nemzetközi számviteli standardok szerinti eredmény csaknem 10 százalékkal bővült.
- Szakmai vélemények szerint viszont 2003-ban már fejlődési korlátokba ütköznek. Úgy vélik, ha a lakossági piacon nem tudják az eddigi dinamikát fenntartani, baj lesz a jövedelmezőségükkel is.
- A lakossági piacon való jelenlét a bankok számára kulcsfontosságú. A magas jövedelemmel rendelkező ügyfelek között a CIB komoly piaci részesedést tudott már eddig is kivívni magának. Az igaz, hogy a szélesebb közönséget megcélzó szolgáltatások esetében a CIB is küzd - mint számos versenytársa - azzal, hogy a 2-5 százalékos részesedés hosszabb távon egészen biztosan nem teszi lehetővé az üzletág nyereségességét. Éppen ezért keressük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével megteremthető a jövedelmező működés. Ez nem könnyű feladat, hiszen sok a fix költség (informatika, feldolgozókapacitás, marketingkiadások). Ennek ellenére az elmúlt időszakban az üzletág mutatóin számottevően tudtunk javítani. Elégedettségre persze még mindig nincs okunk.
- Nyilvánvalóan nem elégedettek, ha a tipikusan tömegterméknek számító bevásárlókártya kibocsátása után még mindig nem döntötték el, hogy a retail vagy az exkluzív szolgáltatásokra helyezik a súlypontot. Úgy értesültem ugyanis, hogy a bank most áll válaszút előtt.
- Nagyon komoly stratégiai munkát végeztünk el. Megpróbáltuk feltérképezni a lehetőségeket. Alapvetően három út különböztethető meg: pontos szegmentáció alapján megcélozhatunk egy kiemelt ügyfélkört, tágabb körből próbálhatunk ügyfeleket szerezni organikus úton vagy akvizícióval. Az ezek közötti választás még valóban előttünk van.
- Mikor dől el, melyik stratégiát követik? A jelenlegi piaci helyzetben ugyanis célszerű lenne minél gyorsabban lépni.
- Többször egyeztettünk már erről az anyabankkal. Én személyesen is a minél gyorsabb döntést próbálom előmozdítani.
- És személyesen melyik változatot támogatná?
- Ezt hadd ne áruljam el!
- Az előbbiekben csodálkozva hallottam, hogy kiemelt ügyfélkört, sőt ebben jelentős elért eredményeket említett. Miközben ugyanis mások a private banking óriási fejlesztéséről, átalakításáról számolnak be, a CIB mintha jelen sem lenne ezen a területen.
- Private bankingja nem feltétlenül annak van, aki nagyon hirdeti, hanem annak, aki csinálja. Kifejezetten büszkék vagyunk arra, hogy ennél a banknál hagyományosan jelen van ez a szolgáltatás, és igen jól működik.
- Azzal azonban, hogy semmilyen módon nem propagálják, igen fontos ügyfélszerzési lehetőségről mondanak le.
- A legmagasabb vagyoni és jövedelmi helyzetben levő ügyfelek megszólítására szerintünk más, sokkal diszkrétebb módszereket kell alkalmazni.
- A tömegeknek szánt szolgáltatásokra visszatérve: a CIB éppen mostanában vezetett be számlavezetési díjat. Ezzel azt jelzik, hogy a díjak terén lemondtak a versenyről, vagy inkább kinyilvánították, nincs értelme ezen a téren konkurálni a többiekkel?
- A Raiffeisent követően utolsóként léptünk: a fix terhek egy részét áthárítottuk ügyfeleinkre. De a CIB Bank kondíciói a most bevezetett számlavezetési díjjal is igen versenyképesek. A tapasztalat szerint egyébként minimális díjkülönbség miatt nem váltanak számlavezető bankot az ügyfelek. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne lenne árverseny. A harc azonban főként az úgynevezett kiegészítő termékek terén (ilyenek például a kártya-, betéti vagy akár a hitelkonstrukciók) érvényesül.
- Ezt bizonyíthatja az OTP példája, amely ma már igencsak drágán méri szolgáltatásait, az ügyfelek valahogy mégsem igazán pártolnak el tőle. A lakossági piacon viszonylag új szereplőként nem akarnak az OTP-től elhódítani ügyfeleket?
- Ma már az OTP is olyan keményen versenyez, és olyan széles körű szolgáltatásokat nyújt, hogy nem könnyű tőle ügyfeleket elcsábítani.
- Ennek alapján nehéz problémamentesnek látni a kilátásaikat.
- Nem problémának, hanem inkább kihívásnak nevezném a dolgot. Ha eldől, hogy melyik irányba indulunk el, akkor 3-5 év távlatában erre a kihívásra megfelelő választ tudunk adni. A lakossági piacon gyors eredményeket nem lehet elérni. Itt biztosan nincsenek csodák, ez olyan jellegű üzletág, ahol nagyon szívós, kitartó, hosszú, konzisztens és jól átgondolt tevékenységre van szükség.
- Nem tűnik számomra olyannak, akinek a habitusához illik az ilyen fontolva haladás.
- Annak ellenére, hogy engem általában dinamikusnak tartanak, nagyon türelmes tudok lenni. Azt gondolom, hogy ezen a területen éppen erre van szükség. Az sem mellékes, hogy közben úgy érezhetem, még fiatal vagyok, mindenre bőven lesz idő.
- A fiatalsága a bankszakmában előnyt vagy inkább hátrányt jelent?
- Szeretném azt hinni, hogy inkább előnyt jelent. Úgy érzem, hogy a mi generációnk éppen most próbál betörni a bankszakma vezetői közé. Megvan bennünk az a dinamizmus, az a belső teljesítménykényszer, a siker olyan igénye és vágya, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki hosszú távon sikeresen vezessen egy intézményt. Úgy látom, hogy az előttünk járókra is ugyanez volt a jellemző.
- Az azonosságok mellett számottevő szemléletbeli vagy stílusbeli különbségek vannak a különböző korosztályokhoz tartozó pénzintézeti vezetők között?
- Ezt nehezen tudom megítélni. Egyetlen dolgot talán érdemes megemlíteni: a nálunk idősebb generáció bankvezetői mind igen markáns személyiségek voltak. Intézményük sikere erősen kötődött a személyükhöz. Mi azonban olyan bankot szeretnénk felépíteni, ahol nem feltétlenül a mi személyünkhöz kapcsolódik minden siker. Az a törekvésünk, hogy a kulcsvezetők csapatmunkája jellemezze az intézményt. Akkor érzem magam sikeresnek, ha ezt meg tudjuk valósítani.
- A vezetők egy része viszont aligha véletlenül törekszik arra, hogy nélkülözhetetlennek látsszék.
- Szerintem senki sem nélkülözhetetlen. Én azt gondolom, hogy éppen akkor végzem jól a munkámat, ha könnyen lecserélhető vagyok. A CIB Bank egész vezetősége fiatal, a nálam idősebbek is fiatalosak és dinamikusak. Ez az utánunk jövő korosztály számára is szívóhatást jelenthet. Érzékelhetik ugyanis: a tehetséges fiatalok számára itt van lehetőség, mindenki kiélheti az ambícióit. Most is és a jövőben is.
- Ez igen jól hangzik, de a bankvezéreket nemcsak a feltörekvő nemzedék, hanem sokszor saját tulajdonosaik is veszélyeztethetik. A pótolhatatlanság imázsa nyilvánvalóan nekik is szól. A helyismeret nem mindig jelent elegendő értéket.
- Ilyen szempontból nekünk könnyebb a helyzetünk, hiszen az anyabankunk regionális igazgatója Surányi György, volt jegybankelnök. Ő a tulajdonos legfontosabb képviselője felénk. Mi ma is a viszonylag függetlenül dolgozó bankok közé tartozunk. A tulajdonos a velünk szemben támasztott elvárásokat elsősorban pénzügyi mutatókon keresztül fejezi ki. Ezen a téren nem is számítunk változásra.
- A porondon azonban elég gyorsan változhatnak a dolgok. Néha az az érzésünk, hogy aki nem esz meg másokat, azt mások eszik meg. Ebben pedig a hazai piac sem lehet tartósan kivételezett.
- Középtávon valóban szükségszerűnek látszik az erőteljes koncentráció. A hazai bankpiac legjelentősebb szereplői viszont külföldi bankok tulajdonában vannak, a döntések tehát nem itt születnek meg. Az itteni menedzsment feladata a piaci fejlemények folyamatos figyelése, a versenytársak helyzetének értékelése, valamiféle térkép készítése a potenciális célpontokról.
- A magyarországi menüt már összeállították: eladósorba kerül az FHB Rt., majd a Postabank, a Konzumbank. Melyikre lenne étvágyuk?
- Erről nem szívesen beszélnék.
- Nem azt kérdeztem, hogy melyiket eszik meg, hanem azt, hogy mire támadhat gusztusuk.
- Egyértelmű, hogy a kínálat legizgalmasabb darabja a Postabank. Ez a legnagyobb falat, de itt akad a privatizációval kapcsolatban a legtöbb kérdőjel is. Természetesen érdekes még az FHB is, de esetében számunkra elsősorban az a fontos, hogy az eddigi igen jó partneri viszony megmaradjon.
- Életútja alapján ön nemcsak banki, befektetési szakembernek is tekinthető. Miként fialtatja a saját pénzét és mit ajánl másoknak?
- Saját pénzem kezelésére nem sok időm marad. Azt gondolom, hogy a pénzpiacon jelenleg átmeneti állapot van, így azoknak a megtakarítóknak, akiknek most kell pénzüknek megfelelő helyet keresniük, én a fél-egy éves futamidőt - bankbetétekben, de állampapírokban is - ajánlanám. A befektetőknek egyébként általában azt tanácsolom, hogy hosszú távú stratégiát alakítsanak ki, és ezen belül legfeljebb kisebb taktikai korrekciókat hajtsanak végre. Nem árt időnként kiszámolni, hogy például egy-egy, a meglévőnél vonzóbbnak tűnő kamat- vagy hozamajánlat mekkora költséget jelent és mennyi pénz hoz. Ilyen szemlélettel sokakat komoly meglepetések érhetnek.
- Az ajánlott befektetési palettáról tudatosan hagyta ki az ingatlanokat?
- Az indokolatlanul alacsony rövid lejáratú kamatszint - amelyen egyébként nem ártana minél hamarabb változtatni - miatt ma egyre nagyobb az ingatlanbefektetések népszerűsége. Az teljesen természetes, hogy egy portfólióban helyet kell kapnia az ingatlannak is. Az azonban már nemzetgazdasági szinten is gondokat okoz, ha az ingatlanok a pénzügyi megtakarításokból szívják el a pénzt. Az ilyen jellegű átcsoportosítás egyértelműen egyensúlytalansághoz vezethet a pénzügyi piacokon, amit nemcsak az ottani szereplők, hanem végső soron a befektetők is megsínylenének.
