Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Csodálkozva tapasztaltam, hogy a második legnagyobb, már rég privatizált pénzintézet élén eltöltött ilyen hosszú idő után a száz leggazdagabb magyar listájáról hiányzott a neve.
- Én cseppet sem lepődtem meg. Ennél a banknál alkalmazottként dolgozom, így teljes joggal maradtam le a listáról. Nagyon messze vagyok attól a szinttől, amit minimumként meghatároztak. A privatizáció során megkötött menedzserszerződésben természetesen akadnak különböző, teljesítményhez kapcsolódó kikötések, az én esetemben azonban részvényopció nincs. Részben azért, mert ez idegen a német kultúrától, részben pedig azért, mert mi nem vagyunk a tőzsdén, így az árfolyammozgásokon keresztüli korrekt mérési lehetőség is hiányzik.
- Ilyen körülmények között nem sajnálja, hogy az Magyar Külkereskedelm Bank - más társaihoz hasonlóan - sikeresen játszotta ki a tőzsdekényszert? Ezt ugyanis annak idején jogszabályok írták elő, bár ennek következtében alig került sor tőzsdei bevezetésre.
- Ez a kijelentés a mi esetünkben egyszerűen nem fedi a tényeket. Amikor a Külkereskedelmi Bank privatizációja 1994-ben megtörtént, a tulajdonosunk kész volt a tőzsdei bevezetésre. Azután valahogy az istenek sem akarták, hogy mi a parkettre lépjünk. A több lépcsőben zajló magánosítás során a kritikus pillanatokban a piacon mindig történt valami, ami miatt a részvények csak igen nyomott áron kelhettek volna el. Legutóbb az orosz válság vette véglegesen le a napirendről ezt a kérdést.
- Nem haragszik meg, ha azt mondom, ez a történet elég nehezen hihető?
- Tudom, hogy sokan úgy vélik, csak védem a mundér becsületét, de tényleg így volt. Abszolút elő volt készítve a tranzakció, befektetési bankokkal tárgyaltunk, és mindig valóban a piac szólt közbe.
- A hobbijai között nem említett néhány, kifejezetten a szakmabeliekre jellemző sikkes szabadidő-tevékenységet. Megengedheti valaki magának, hogy az éppen divatos foglalatosságokból kimaradjon? Gondolok például a vadászatra.
- Szoktam vadászni, de nem vagyok annyira szenvedélyes vadász, mint sok barátom. Az előbbi kifejezését használva azonban: vadászni ma már nem is olyan nagy sikk. A vadászat megítélése ugyanis a zöldek előretörésével alaposan megváltozott, sokan ezt a hobbit kifejezetten szégyellik. Szerintem azonban, ha valaki betartja a normákat, akkor ez a tevékenység a természet számára hasznos, művelőjének pedig egészséges. Nehezen tudnám egyébként magamról elképzelni, hogy vasárnap hajnalban felkelek, kirohanok az erdőbe és egész nap ott sétálgatok. Puskával a vállamon, barátok között azonban mindez jó kikapcsolódási lehetőség.
- És a borászat?
- Borfogyasztó vagyok. Jobban szeretem a jó borokat megvásárolni és meginni, semmint aggódni a termés miatt, majd büszkén kínálni a barátaimnak a nem túl jó minőségű saját boraimat, még a dicséretet is elvárva. Elsősorban a vörösborokat kedvelem, ezekből elég szép gyűjteménnyel is rendelkezem.
- A bankszektorban benyomásom szerint nem véletlenül művelnek sokan azonos hobbit. Úgy vélem ugyanis, ilyen alkalmakkor több mindent lehet megbeszélni, mint a tárgyalókban.
- Természetesen ezeken a hobbikon keresztül olyan emberekkel is lehet találkozni, akik az üzleti életben is hasznosak. Az ilyen alkalmak jók tehát a kapcsolatépítésre, és valóban, megbeszélésekre is. Annak viszont, hogy a borkultúra divattá vált Magyarországon, kifejezetten örülök. Ez az emberi élet nagyon fontos része. Véleményem szerint mi jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a régi, az elmúlt évtizedekben sikeresen lerombolt magyar borkultúra feltámadjon. Ma már nagyon jó minőségű magyar borok vannak. Hasznosnak tartom, hogy egyre több befektető, magánbefektető jelenik meg a bortermelésben. Ehhez az MKB is hozzájárul. A pannonhalmi apátsággal közösen határoztuk el a lassan ezeréves bencés borkultúra felélesztését.
Remélem, hogy egy-két éven belül nagyon jó minőségű fehérborral léphetünk a piacra. Ezt a befektetést félig üzleti vállalkozásként, félig valamiféle misszióként, de akár marketingfogásként is felfoghatjuk.
- Ilyen célt szolgál a bank képgyűjteménye is, esetleg saját maga az aktív műgyűjtő?
- Néhány képpel rendelkezem, de nem sorolnám magam a gyűjtők közé. Szeretem a jó festményeket, de nem igazán értek ehhez a területhez. Büszke vagyok arra, hogy a kollégák segítségével a bank számára sikerült egy csodálatos, az MKB-hoz illő kollekciót összeválogatni.
- Ahhoz viszont, hogy ezeket a képeket lássa valaki, a székházukban kell bolyongani. Nem tartja indokoltnak a művészettörténészek vádjait: a bankok elzárják ezeket az alkotásokat?
- Szerencsére hozzánk nagyon sok ügyfél jár, így elzárásról biztosan nem beszélhetünk. Nyitott kiállítás szervezésének ötlete eddig nem merült fel, de ha akad ilyen kérés, bármelyiket hajlandóak vagyunk kölcsön adni. A legjelentősebb művekből pedig két-háromévente igen színvonalas kiadványt jelentetünk meg.
- A Bankszövetség elnökeként hivatalból tájékozottnak kell lennie. Az élesedő konkurenciaharc a szektorban jelenleg nem terhelt személyes konfliktusokkal, mint láttuk azt régebben?
- Nagyon komoly ellentétekről nem tudok. Természetesen a napi üzleti életben adódnak „villongások”, de ezek a fair play szabályai szerint rendeződnek. Olyan éles konfliktusokat, amelyekre utalt, a piacgazdaság kezdetekor tapasztalhattunk. Akkor, amikor még nem alakulhattak ki a játékszabályok, a bankok pedig jellemzően állami kézben voltak. A háttérben sokszor pozícióharcok, az állások megtartásáért vívott küzdelmek folytak. Ma viszont a stratégiai és a humánpolitikai kérdések zömmel nem Budapesten, hanem a bankok külföldi központjaiban dőlnek el. Ebből a szempontból igen lényeges még, hogy 12 év alatt az egész bankrendszer megfelelően szabályozottá vált. Elég, ha a hitelintézeti törvényt, a felügyeletet, de akár a jegybankos kapcsolatokat említem. Mi régebben éreztük, hogy a verseny bizonyos „túlnövekvésekkel” jár, ezért a Magyar Bankszövetségen belül létrehoztuk az etikai bizottságot. Ennek a feladata, hogy a bankok közötti konfliktushelyzeteket próbálja - mindenfajta jogi eszköz nélkül - rendezni. A korábbi években elég sok ügy volt, de az etikai bizottság döntését kivétel nélkül elfogadták az érintettek. Ma már csak elvétve akad olyan kérdés, amellyel foglalkoznunk kell.
- A Bankszövetség azonban a pénzügyi irányítók felé többször is erőteljesen hallatja a hangját. Néha eredménytelenül. Legutóbbi kudarcuk alighanem a magánadós-nyilvántartás kiterjesztésének kezdeményezése volt.
- Érdekes módon miközben mindenki azzal vádolja a bankokat, hogy túl magas a lakossági üzletágban alkalmazott marzs, a dolog másik oldaláról alig esik szó. (Megjegyzem, a fogyasztási kölcsönök kiszűrésével a kamatkülönbözet ezen a területen is mindössze 5-6 százalék.) A vállalatoknál a hitelintézetek az adósok teljes körű nyilvántartása miatt sokkal nagyobb biztonságban érezhetik magukat. A magánszemélyek esetében azonban adatvédelmi aggályok miatt csak a nem fizetőkről (itt is korlátozottan) szerezhető információ. Igyekeztük hangsúlyozni, de azt hiszem, mégsem sikerült megértetnünk magunkat: a jobb nyilvántartás nem a hitelintézetek, hanem a betétesek és a hitelfelvevők érdeke. A magasabb kockázatokat ugyanis a bankrendszer áthárítja az ügyfelekre. Ha a rizikót egy jó adósnyilvántartó rendszerrel csökkenteni tudjuk, annak a haszonélvezője elsősorban a lakosság lesz, mivel a kockázati költség és ezzel együtt a hitelkamatok is csökkenhetnek. Nem adtuk azonban teljesen fel a harcot, az adatszolgáltatási kötelezettségnél szeretnénk legalább a felállított korlátok között a gyűjtési kört kibővíteni, valamint a hozzáférést javítani. Ehhez jogszabályi és technológiai fejlesztés is kell.
- Hogyan vélekedik a bankszövetség a jegybank monetáris politikájáról?
- Ez nagyon komplex kérdés, hiszen a monetáris politikát csak a fiskális politikával együtt szabad értékelni. Nagyon fontos azonban, hogy a két terület összhangban legyen, és semmiképpen se játsszon egymás ellen. Utóbbi ugyanis nem lehet eredményes, ráadásul nagyon sokba kerül az országnak. A modern jegybanki eszközrendszer véges, puha költségvetési politikával szemben nem tud sokat tenni. Így érthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank kéri, sőt követeli a fiskális szigort. A gazdasági szereplők részéről ugyanakkor jogos elvárás, hogy a forint erősödése fokozatosan, és ne - mint az az elmúlt egy évben - sokkszerűen menjen végbe. Legyen lehetőség és idő arra, hogy az exportőrök hatékonyságuk növelésével a nemzeti deviza erősödéséből fakadó veszteségüket pótolni tudják.
- A jelenlegi problémákat talán nem is annyira a forint erősödése, mint a dollár gyengülése okozta.
- A dollárral való összehasonlítás nem korrekt, mert ez ellen lett volna védelem. Az ügyfeleinknek azt szoktam mondani, hogy mi mint nagybank, nem megyünk úgy haza, hogy ne zárnánk a devizapozícióinkat. Nincs ugyanis közvetlen vonalunk a delphoi jósdához. A fedezeti ügylet nélküli dollárkitettség pedig nyitott pozíció. A komoly és valóságos gond a forint euróhoz képesti értéknövekedése, ami még világszintű recesszióval is párosult. Ehhez jött hozzá a minimálbér emelése és az adóterhek nem megfelelő csökkentése. Ez főként az exportra termelő kis- és középvállalatokat hozta nehéz helyzetbe. Távlatilag azonban a baj sokkal nagyobb is lehet. Az erős forint és a magas bérköltség következtében ugyanis jelentősen romlik a magyar gazdaság versenyképessége. A hatékonyság még nem tudta elérni az európai színvonalat. Erre további beruházások nélkül nincs is esély. Ebből következően a kormányzatnak az első adandó alkalommal át kellene gondolnia az adópolitikáját, különös tekintettel az élőmunkára rakódó terhekre.
- A bankszakmában dolgozóktól biztosan sokan kérnek befektetési tanácsot. Számukra mit ajánl, és ön mibe fektet?
- Mivel nem tartozom a top100-ba, óriási fejtörést nem okoz számomra a vagyonom kezelése, a portfólióm megtervezése. Hiszek az ingatlanban, pénzem egy részén tehát lakóingatlant vettem. A többi nagyon megbízható kötvényekben vagy betétekben fekszik. Másoknak is ezt ajánlom. A részvényeket nagyon kockázatosnak tartom. Egyszer-kétszer próbálkoztam ilyen ügyletekkel, de rá kellett jönnöm: jó tanácsokat tudok másoknak adni, én viszont mindig akkor vettem, amikor az árfolyamok az egekben voltak, és akkor adtam el, amikor a mélybe zuhantak. Úgy gondoltam, olyan sokat azért nem keresek, amivel ezt a portfóliót finanszírozni tudnám.
- Az ingatlanok esetében sem mindegy, hogy valaki mit választ…
- Ami az ingatlanokat illeti, elsősorban a fekvés és másod-, sőt harmadsorban is a fekvés számít. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy ugyanaz a tendencia Budapesten is érvényesülni fog, mint ami a világ bármely más részén: a közlekedési nehézségek következtében az emberek beljebb szorulnak. Ezen belül is érdemes persze olyan területekre fókuszálni - mint például a Vár és az Andrássy út - amelyek kuriózumnak számítanak. Alapszabály azonban, hogy csak hosszabb távra szabad gondolkodni. Ebben az esetben lehet elkerülni, hogy az ingatlanpiac teljesen természetes ciklikusságának valaki áldozatul essék.
B. Varga Judit
