Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az írásbeliség kialakulása igen hosszú ideig tartó folyamat volt, amely a barlangrajzok megjelenésétől a szimbólumokon át a különböző hangok ábécébe való besorolásáig tartott. Szakértők az egyik legősibb írásrendszernek a sumérokét tekintik, akik még agyagtáblákra vésték körülbelül hatszáz szimbólumot ábrázoló jeleiket, időszámításunk előtt 2000-ig. A jeleket az egyiptomiak is átvették és ezeket továbbfejlesztve megalkották a hieroglifákat, amelyeket nádtollal írtak a papirusztekercsekre. A szépírás művészete az V. századtól kezdődően a középkoron át élte virágkorát, amikor külön írnokokat alkalmaztak erre a feladatra. Abban az időben az íróeszközöket gyakran a tollnokok készítették, legtöbbször lúdtollból. A madárról frissen eltávolított vagy a talált, még nedves tollakat először ki kellett szárítani, hogy megkeményedjenek, majd a folyamat végén egy kemény, áttetsző cső maradt vissza. Ezután mindkét végét levágták a rövid és éles tollkéssel, majd az írnok finoman behasította a tollhegy közepét és egy kés hegyével szögletessé tette az íróhegyet.
A madártoll íróeszközként való felhasználása egészen a XVIII–XIX. századig tartott, majd megjelentek a fémből készült töltőtollhegyek. A mártós tollhegyek a hegy alatti részen tartották meg a tintát, a használónak viszont még mindig a tintatartóba kellett mártogatnia a tollat. Végül 1884-ben egy biztosítási ügynöknek elege lett a toll és a tinta kényelmetlen használatából és forradalmasította az írást. Mr. Waterman rájött arra, amire addig tudósok százainak nem sikerült: a hajszálcsövek jelentőségére. Az adagolóban, amely a tintát a tollhegy hátsó oldalán a papírra tereli, két vagy három vezetéket, illetve csatornát alakított ki, ami a levegő és a folyadék egyidejű mozgását tette lehetővé. A levegő a felhasznált tinta helyére került és így lehetővé tette a folyamatos írást.
Habár a töltőtoll már 1884-ben megjelent, a golyóstollat csak az 1930-as években találta fel Bíró László újságíró. Az ötletet, miszerint egy tintával telt cső végéből hengerrel, illetve golyóval lehetne a folyadékot folyamatosan a papírra vinni, a nyomdai rotációs hengerek egyenletes, folyamatos munkájának látványából merítette. Bíró első golyóstoll-szabadalmát „Töltőtoll” néven, 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. Nem sokkal utána, 1938. november 23-án „Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll” címmel kért újabb szabadalmat. Kísérleteit külföldön fejezte be, először Franciaországba ment, majd Argentínába emigrált, ahol 1940-től önállóan kísérletezett, s ott kapott szabadalmat találmányára 1943-ban. A következő évben eladta találmányát egyik támogatójának, aki Biro-toll néven nagy mennyiséget szállított belőle a szövetségesek légierejének, mivel kiderült, hogy a tollal nagy magasságban, kis nyomás esetén is lehet írni. A golyóstoll azóta meghódította a világot. Bíró László neve mint feltalálóé Argentínában még ma is ismert, a világ más részein pedig a golyóstollban (biro-pen, biron) maradt fenn.
A golyóstoll lelke a nagy pontossággal csiszolt fémgolyó, ez viszi át a gyorsan száradó, olajalapú tintát a papírra. A golyó általában lágy- vagy rozsdamentes acélból készül, átmérője kb. 1 milliméter. Készülhet volfrám és szén ötvözetéből is, keménysége így csaknem a gyémántéval vetekszik. A kész golyót acél- vagy sárgaréz foglalatba helyezik, amelyben minden irányban szabadon foroghat, majd a foglalat csúcsát behajlítják, hogy ne eshessen ki. A tinta a betétből egy keskeny csövön keresztül jut el a golyó foglalatához, amelynek barázdált felülete biztosítja, hogy a tinta egyenletesen kerüljön a golyóra.
A golyóstoll gyorsan sikeres lett világszerte, gyártása az évek múlásával egyre olcsóbbnak bizonyult. Mára így a legtöbbször ingyen lehet hozzájutni a reklámtollakhoz, de a jó minőségű darabokért sem kérnek komoly összegeket. Nagyon úgy fest, hogy a világ ismét változik: manapság ugyanis egyre nagyobb szerep jut a számítógéppel megszerkesztett és ezután kinyomtatott szövegeknek, hiszen a könyveket vagy az újságokat is így írják, de az egyetemek előadótermeiben is egyre több laptop jelenik meg a füzetek és a tolltartó kiváltójaként. Aggodalomra azonban nincs ok: íróeszközre még jó néhány évszázadig biztosan szükség lesz.
