Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Monacót bátran lehet a világ legexkluzívabb országának nevezni. A szűk két négyzetkilométeren elterülő hercegség elsősorban az ide költöző sztárokról, minimális adójáról és kaszinójáról híres, de számtalan más érdekességet is tartogat az idelátogatóknak.
Ha Monaco, akkor siker, pénz és csillogás. A világ második legkisebb országában a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó hírességek és Rolls-Royce-ok száma, a tengerparti városka lakóinak élete ráadásul sosem unalmas: a hercegségbe ugyanis annyi, túlnyomórészt nemzetközi programot sikerült szervezni, hogy azt számos nagy európai ország megirigyelhetné.
Hogyan is született ez az ország, melynél csak a Vatikán kisebb az egész világon? Monaco története 1215-ig nyúlik vissza, ekkor alapították meg egy genovai kolónia részeként, majd 1297-ben Francois Grimaldi – ferences szerzetesnek álcázva magát – katonáival elfoglalta erődjét, ekkortól kezdve áll a Grimaldi-dinasztia fennhatósága alatt.
Történelme során tartozott már Franciaországhoz és Szardíniához is, 1861-től azonban független ország. A Franciaország és Olaszország közötti csücsökben, a Földközi-tenger partján található, területe 1,93 négyzetkilométer, az évi középhőmérséklet pedig 15 fok.
Monaco elsősorban arról híres, hogy nem kell személyi jövedelemadót fizetni, mi több, örökösödési adó sincs. Ezen nagyvonalúságnak köszönhetően vált az ország a milliomosok paradicsomává, ahová pontosan kis mérete és az itt lakók jövedelme miatt igen nehéz bekerülni. A bűncselekmények száma igen-igen alacsony, az állapotokat jól jelzi, hogy az itt lakók szerint bátran benne lehet hagyni egy Ferrariban a slusszkulcsot.
A tehetősek kedvelt szórakozása a kaszinó, amelyből itt található a világ egyik leghíresebbike, megszületése – paradox módon – pont Monaco elszegényedéséhez köthető. Történt ugyanis, hogy a XIX. század közepén a hercegség nagyon rossz anyagi helyzetben volt, a tehetősek inkább más országokba költöztek, új adót pedig nem lehetett kivetni a lakosságra. A legenda szerint ekkor támadt Caroline hercegnő kaszinónyitási ötlete: férje, Florestan herceg ugyanis németországi utazásai alkalmával gyakran időzött a rulettasztal mellett (arról nem szól a fáma, hogy ez a kedvtelés közrejátszott-e az ország anyagi válságában). A szükséges engedélyek megadása után végül pont 150 évvel ezelőtt, 1856-ban tették meg az első téteket, a remélt anyagi megváltás pedig bekövetkezett. A kaszinó forgalmát nagyban fokozta, hogy Franciaországban ez idő tájt tilos volt a szerencsejáték, így sokan órákat utaztak, hogy a forgó rulettkerék mellé ülhessenek. Ezen az állapoton sokat javított, hogy 1868-ban a hercegségbe is eljutott a vasút, még nagyobb lendületet adva a szerencsejátéknak: az ország nemcsak hogy kimászott szorult anyagi helyzetéből, de ekkor törölték el az adókat és építették fel a híres Casinót is.
Monaco azonban mással is felhívja magára a figyelmet. Szinte nincs olyan hónap az évben, amikor ne lenne valamilyen komoly sportesemény a hercegségben. Januárban rendezik meg a Monte-Carlo ralit, áprilisban a Monte-Carlo Tennis Opent, júliusban a francia futballbajnokság nyitómeccsét, novemberben a triatlonbajnokság következik, aztán a decemberi vitorlásverseny. A legnevesebb azonban mégiscsak a májusi Forma–1-es Monte-Carlo Nagydíj, amelynek kedvéért a fél várost lezárják, hiszen a verseny a mindenki által használt közutakon zajlik. Igaz ugyan, hogy időről időre felröppennek a hírek, melyek szerint az így létrehozott pálya biztonsági hiányosságai miatt már nincs sok ideje hátra ennek a számos tekintetben rendhagyó nagydíjnak, mégsem került ki sosem a versenynaptárból. Mellesleg az F1-es pilóták jelentős része monacói lakos.
