Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Csak robogózol vagy motorozol is?
– Értem a célzást, de nem veszem fel. Nekem csak ez jutott, hogy egy 500-as Piaggióval járjak, pontosan azért, mert ezzel még elférek az autók között, ugyanakkor szeretném megélni a gyerekem ballagását. Próbálkoztam nagyobb motorral, de mindig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon tudok-e majd karácsonyi ajándékot venni a családtagjaimnak, még akkor is, ha köztudott, hogy a baleset nem kizárólag a motoroson múlik. Szerintem a túlzottan nagy lóerő, a túlzottan nagy motor nem olyan praktikus. Ezt tényleg azért vettem, hogy a városban a kocsik között el tudjak menni, tulajdonképpen bárhol tudjak parkolni és a blokk ne égesse szét a lábam – ennyi.
– Akkor csak a praktikum számít?
– Szeretek motorozni, de jobb félni mint megijedni, és én egy kicsit félős vagyok. Volt egyszer nálam két napig egy 750 köbcentis motor, megcsúsztam vele, lepörögött az életem filmje, ha hét életem lenne, akkor persze egyet rászánnék arra, hogy motorbalesetben halok vagy sérülök meg. Ráadásul a nagymotorokkal egy pillanat alatt ott vagy 150-nél, ahol egy nyugodt esés is érdekes kórházi ébredéssel végződhet. És ezt nem kívánom senkinek, magamnak meg pláne. Egy ilyen megfontolás is befolyásolta a választásomat. Ebben van telefonkihangosító, motorozás közben tudok rádiót hallgatni, és baromi kényelmes. Ez az 500 köbcenti meg 43 lóerő nekem elég.
– Hosszabb utakra nem használod?
– Ez a motor hosszabb útra, túrázásra nem is nagyon alkalmas, nem beszélve arról hogy a túrázgatás motorral nem is igen vonz. Ha hosszú útra megyek, akkor autóba ülök. A motoromat meg a városban használom, mert keveset fogyaszt és jól lehet haladni a legnagyobb dugóban is.
– Rögtön ilyen nagy robogóval kezdtél, vagy szisztematikusan jártad végig az ide vezető utat?
– Szisztematikusan, ahogy azt kell. Talán tízéves lehettem amikor nagyapám vett egy Komár típusú tekerős motorkerékpárt 300 forintért. Egyszer fociztunk a Kilátó téren, és páratlanul voltunk, aki éppen nem játszott, az tekerte a motort, a negyedik-ötödik embernél beindult, akkor azonnal letettük a labdát és motoroztunk. Később volt Verhovinánk meg Simsonunk. Aztán, talán három éve, egy 80 köbcentis robogóra tettem szert, azzal évekig közlekedtem, csak az volt a baj, hogy bár utol lehetett vele érni a teherautókat, de lehagyni már nem. Aztán meg vettem a mostani motoromat és meg is állnék itt.
– Minek az alapján választasz motort?
– Mint életem egyéb területein, általában döntő az első ránézés. Ha tetszik, kicsit tájékozódom, és ha a kapott információk meggyőzőek, akkor rábólintok. Fatalista vagyok, azt gondolom, semmi sem történik értelmetlenül, persze fontos a kényelem, a praktikum, de legfontosabb a szerelem első látásra. Aztán persze ez a vélemény változhat, amikor az ember jobban megismeri a választottját, de ha nem jön be, akkor még mindig meg lehet venni új motort, új autót – vagy keresni új barátnőt.
– Kényelem?
– Isteni. Bár azt gondolom, ennél a motornál az utas a legszerencsésebb, az ülés egészen magasan van és úgy van kialakítva, mintha fotelben ülnél. Meg mögöttem utazni egyébként is jó, nyugodt vagyok, kényelmes.
– Zenét hallgatsz motorozás közben?
– Abszolút, és úgy van megoldva, hogy ne legyen zavaró, ezért csak az egyik füledben szól a zene. Napsütésben, halk zene mellett végig menni az Andrássy úton, azért felemelő érzés.
