Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egyik legnépszerűbb szeszes italt tisztelhetjük a vodkában – ma már a világ alkoholosital-fogyasztásának mintegy negyedét adja. Mi is a vodka? Általában színtelen, tiszta, lágy, semleges ízű, rozsból, árpából, búzából vagy burgonyából desztillált alkoholos párlat, amelyet jellemzően pihentetés nélkül dobnak piacra. Az ital szesztartalma 35 és 75 térfogatszázalék között mozog. Egyes típusait ízesítik – citrommal, borssal, bivalyfűvel, paprikával vagy cukorral –, sőt, alkoholtartalmát is gyakran leszállítják.
Mindenki orosz italnak ismeri, ám valójában nem lehet pontosan tudni, hogy lengyel, orosz, esetleg német eredetű-e. Ennek megfelelően a szó jelentése is bizonytalan, „vizecske” és az „élet vize” lehet. Annyi bizonyos csupán, hogy már a XIII. században megjelent, méghozzá eredetileg gyógyszerként, gyógyfüvekkel ízesített formában. A következő évszázadban megtalálható már Oroszországban és Lengyelországban – az utóbbiban rozsból, búzából, sőt szilvából is készítették. A vodka 1498-ban már megjelent Svédországban is, míg burgonyából csak a XVIII. század óta készítik. Az átlagember azért is tarthatja orosz italnak, mert az 1700-as évek elején Nagy Péter modernizálta a gyártását (petrovszkaja vodka). Egy orosz mondás szerint pedig az ember éhezni hetekig képes, víz nélkül három napot bír ki, míg a „vizecske” nélkül legfeljebb néhány órát. Ennek megfelelően az oroszok ma is az ital legnagyobb fogyasztói és gyártói.
A natúr vodka klasszikus kísérője a legfinomabb orosz kaviárnak – de csakis jéghidegen. Az italt aperitifként fogyasztva az üveget és a poharat lehűtve kell szervírozni, hogy a pohár az oldalán párás legyen. Az oroszok általában egy hajtásra megisszák, míg a skandinávok kortyonként élvezik – minden korty előtt egy falat heringet, füstölt lazacot vagy más finomságokat kapnak be. Oroszországban sokan a kortyintás előtt uborkát harapnak hozzá. Az alkoholt hagyományosan snapszos- vagy pálinkáspohárban kínálják, de ma már a nagyobb, keskeny tumblerpohár is használatos.
Amíg a szeszesital-gyártók általában hétpecsétes titokként őrzik, hogy miből és hogyan készül italuk, addig a vodkagyártók ugyanilyen komolyan védik az ízek eltüntetésének titkát. A gyártási folyamat leglényegesebb pontja ugyanis, hogy minden íz- és illatanyagot sikeresen kivonjanak a készülő vodkából. Emiatt nincs különösebb jelentősége, hogy az alapanyag burgonya vagy valamilyen gabona, annál fontosabb viszont a tisztítási folyamat és a hozzáadott víz minősége. A gyártók különleges eljárások sorát végzik el; ezek a technológiák az ital tisztaságát, átlátszóságát, neutrális jellegét biztosítják. Ezek közé tartozik például a magas alkoholtartalmat biztosító folyamatos lepárlás, az aktív szenes kezelés vagy a homokon át történő szűrés.
Világszerte a legismertebb márka a Smirnoff. A napóleoni háborúk idején futott fel Ivan Szmirnov gyümölcsízű vodkájának forgalma, leszármazottai több mint harminc évig a cári udvar kizárólagos szállítói voltak. A XX. század elején az egyik utód Párizsba menekítette a titkos receptet, ahol az ital megbukott. Később egy emigráns orosz megvette a gyártási jogot és megpróbálta meghódítani az USA-t, sikertelenül. A recept ismét gazdát cserélt; az új tulajdonost, John G. Martint egy Morgan nevű vendéglős segítette ki, aki „feltalálta” a Moscow Mule-t (moszkvai öszvér = Smirnoff és gyömbér). Ettől kezdve a vendégek szívesen ittak vodkát long drinkként. Majd jött a „Smirnoff fehér whiskey – se íze, se illata!” nyerő jelmondat. A Smirnoff készítése során a 96 százalékos alkoholhoz vizet adnak, majd kemény faszénoszlopon át szűrik (akár kilencszer is), végül desztillált víz hozzáadásával beállítják kék címkés (45-50 százalékos), illetve piros címkés (37,5-40 százalékos) íztelen, tiszta változattá.
Semleges íze miatt a vodka nagyon jó koktélalapanyag is. Ez az ital sokféleképp mixelhető, jól felhasználható és sok ízzel harmonizál.
