Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az előítéletek annyiban helytállóak, hogy a golfozás valahol életstílus is. Egy-egy játék alkalmanként 4-5 órán keresztül is eltarthat, miközben koncentrálást és komoly figyelmet, valamint udvarias magatartást is igényel. Cserébe viszont aktív kikapcsolódásban lehet része a sportolónak, hiszen ez az egyik legnagyobb területen játszott szabadidősport. (Egyébként valahol itt jönnek a képbe az üzletemberek is, hiszen ennyi időt együtt töltve, kötetlen formában sokkal könnyebben megbeszélhetik partnereikkel azokat a kérdéseket, amelyekre az tárgyalóasztal mellett jóval kevesebb idejük jutna.)
A játék lényege egyébként nagyon egyszerű: a feladat a labdának egy vagy több egymást követő ütéssel az elütőhelyről a lyukba való juttatása. Ami elsőre némileg bonyolultabb tűnik, az a játék szabályrendszere. Ezt négyévente adja ki a Royal & Ancient Golf Club of St. Adrews, és a világ minden golfpályáján köztelező érvényű. A szabálykönyv elég vaskos, hiszen minden fontos körülményre kitér, ráadásul televan angol nyelvű szakszavakkal. Ha elsőre bonyolultnak is tűnik a játék, ne adjuk fel, hiszen ma már mindegyik hazai golfklubban elsajátíthatóak az alapok, mindenhol kínálnak a kezdőknek elfogadható árú tanfolyamokat, az alapok elsajátíthatók.
A golfnak több játékmódja is van, de az alap mindig ugyanaz. A match-play szakaszok szerinti játékot jelent, ahol a megnyert szakaszok száma dönt és az egyes szakaszokat az a játékos nyeri, aki kevesebb ütéssel játssza meg a lyukat. A játékforma előnye az ütésszám szerinti, stroke-play versenyekkel szemben, hogy egy nagyon elrontott szakasz is csak egy lyuk („játék”) veszteséget jelent. A stroke-playnél az a versenyző győz, aki a meghatározott kört vagy köröket a legkevesebb ütéssel teljesíti.
Ha ennyit már tudunk a sportágról, joggal merül fel a kérdés, mivel is juttatjuk el a labdát a lyukba. Erre a rögzített fejű, különböző dőlésszögű ütők használatosak, amelyekből 14-fajta áll a játékos rendelkezésére, a terepviszonyok, a távolság, a repülés választott íve vagy például a pörgetés igénye szerint. Nem kell megijedni, ha olyan szakszavakkal találkozunk, mint a diver, a putter vagy a wedge, ezek csak speciális ütőfajtákat jelölnek. Az első például a kezdőütésre szolgál, putterral kell a lyukba gurítani a labdát, míg a wedge a meredek röppályájú, rövid ütésekhez, például a labda homokból való kiütéséhez alkalmazható. A felszerelés alapvető része még a tű, amelyet az első ütéskor kell használni, hogy a labdát a föld fölé emelje. Mindezek mellett a játékosnak szüksége van még természetesen golftáskára és ezt hordozó kiskocsira, a trolira. Illik rendelkezni a jobb fogást segítő balkezes kesztyűvel és a speciális, biztos állásért felelős, stoplikkal a talajba kapaszkodó golfcipővel.
Kiemelés valahogy a szöveghez
Handicap
Az amatőröknek, akik gyengébbek a scratch játékosoknál, úgynevezett handicapet (előnyt) állapít meg a klub. A játékok után kitöltött score-kártyák eredményei alapján határozzák meg a handicapet. A handicap az a szám, amennyivel az illető játékos több ütést végezhet a pálya megjátszásához, mint amennyi a pálya parja, vagyis alapütésszáma. A handicapversenyeken az összes ütésszámból levonják a handicapszámot, ez adja meg a végső eredményt.
Hole
A golfpálya 18 szakaszból áll, ezeket a szakzsargonban angolul hole-nak (lyukaknak) nevezik, ugyanúgy, mint azt a lyukat, amely a green közepe táján helyezkedik el. Egy hole-nak négy része van: az elütőhely (Teeing Ground) a köztes, gondozott pályarész (Fairway), a köztes, kevésbé gondozott pályarész (Rough) és a befejező rész (Green).
kiemelés
A 19. lyuk
A golfozás után kellemes dolog megbeszélni az szép ütéseket, vagy éppen levonni a következtetést, mit kellett volna másképpen csinálni. Ezért is kötelező része szinte minden pályának a bár vagy a kávézó, amit 19. lyuknak is hívnak.
