A remények szerint a hamarosan kezdődő futball-világbajnokság fordulópontot jelenthet a nagy felbontású (HD) televíziók eladásaiban, hiszen ez lesz az első olyan igazán komoly érdeklődést kiváltó sportesemény, amit több európai csatorna az eddiginél akár ötször jobb minőségben is közvetít. Két évvel ezelőtt, 2004. január elsején kezdte meg a műsorsugárzást az Euro1080 csatorna az Astra műholdról, amivel az Egyesült Államok és a Távol-Kelet után Európa is bekapcsolódott a nagy felbontású tévéadások sugárzásába. A ma még nem igazán elterjedt technológia a szakértők szerint a következő években minimálisra csökkentheti a hagyományos televíziók eladásait. Erre jó példa egy felmérés, mely szerint a tévénézésben hagyományosan erős Egyesült Államokban idén a háztartások közel felében tervezik lecserélni a hagyományos készüléket nagy felbontásúra. Európában nem várható ekkora méretű HDTV-láz, itt az előrejelzések szerint 2009-ig a háztartások mintegy 7 százalékában lesz HDTV, de ekkorra már évi 8 millió készülék talál majd gazdára, tehát minden ötödik tévé nagy felbontású lesz.
Mire fel ez a nagy felhajtás és egyáltalán, mi is ez a HDTV? A HDTV a High Definition Television, vagyis a nagy felbontású televízió angol rövidítése, ez röviden azt jelenti, hogy a megszokottnál jóval több képpontot, ezáltal szebb és részletgazdagabb képet látunk az ilyen készülékeken. A tévéket eddig ugyanis a PAL műsorszórási szabványnak megfelelően készítették, amely 625 sor megjelenítését írja elő. A képpontok száma a közhiedelemmel ellentétben nem áll összefüggésben a képernyő méretével, tehát ugyanannyi képpont van egy 37 és egy 82 centis képátlójú televízión is. A HDTV szabványú készülékek ezzel szemben képesek 720, de akár 1080 sor megjelenítésére is, ami több mint kétmillió pixelt jelent, ez pedig szignifikáns különbséget jelent a PAL rendszer bő 400 ezréhez képest.
Mit sem ér azonban a sok százezer forintos készülék, ha nincs hozzá adás. Jelenleg ugyanis vajmi kevés csatorna sugároz ilyen minőségben, ebben azonban áttörést hozhat azonban a futball-világbajnokság, ezt ugyanis a legtöbb nyugat-európai társaság a hagyományos szabvány mellett nagy felbontásban is közvetíti. Amerikában ennél lényegesen jobb a helyzet, hiszen a tengerentúlon már a legtöbb nagy csatornának van HD-változata is, ilyen például az ABC, az NBC, a Cinemax, a Discovery vagy az HBO.
További probléma adódik az adathordozókkal, ugyanis a néhány éve még űrtechnikának számító DVD-lemez sem képes egy egész estés mozifilm nagy felbontásban való tárolására. Ezek a filmek ugyanis 720 sorra vannak megírva, így egy "igazi", 1080-as HDTV-n már a DVD-filmnél is látható úgynevezett ";kockásodás";. Az új szabvány a HD-DVD vagy a főleg a Sony által patronált Blu-ray lehet, az ezeknek megfelelő lemezekre a DVD 4,7 gigabájtos kapacitása helyett az előbbi esetben 15, az utóbbiéban pedig 25 Gb-nyi adat fér, kétrétegű lemezek esetében pedig ennek duplája. Ez a technika azonban egyelőre nem olcsó: a Blu-ray-lejátszók ára jelenleg 1000-1800 dollár között mozog, míg a HD-DVD-olvasók ennek körülbelül felébe kerülnek, igaz, a felhasználói visszajelzések alapján utóbbiak még messze nem tökéletesek. A jó minőségű családi filmeket készíteni vágyóknak sincs már okuk aggodalomra, hiszen kapható HD-felbontású videokamera is, igaz, ennek ára egyelőre csillagászati, 800 ezer forint körüli.
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy ki merjük jelenteni: a nagy felbontású televíziók pár éven belül ugyanúgy elfoglalják a nappalikat, mint tették azt nemrégiben a DVD-lejátszók. A technika fejlődése azonban egy pillanatra sem áll meg, Japánban már készítik az UHDV-t (Ultra High Definition Video - ultra nagy felbontású videó). Ez már nem kevesebb, mint 4920 soros felbontásra képes másodpercenként 60 képes frissítéssel és 22.2-es hangrendszerrel (10 hangszóró fülmagasságban, 9 e felett, 3 ez alatt, valamint két mélynyomó). És ezt a japánok komolyan is gondolják...
Madarász János