- Hogyan indult politikai elemzői pályafutása?
- A Vision Consulting (VC) Kft. volt az első munkahelyem. Még az egyetemi éveim alatt kért fel Török Gábor, hogy tanítványaként készítsek számára politikai elemzéseket. Amikor az újonnan alakuló Visionhöz keresett munkatársakat, harmadmagammal együtt invitált. Ez 2002 tavaszán történt, ami több szempontból is nagyon szerencsés szituáció volt számomra. Egyfelől ez volt az első igazán kiélezett választás, ami rengeteg új elemet hordozott magában, nagyon hálás területnek bizonyult, másfelől pedig lényegében hétről hétre kellett elemzéseket készíteni. Két évig az egyetem mellett, három évig pedig főállásban voltam a Vision munkatársa.
- Milyen tapasztalatokat szerzett?
- Lényegében minden területen kipróbálhattam magam. Szakpolitikai elemzéseket, média-hatásvizsgálatokat készítettem, valamint dolgoztam államigazgatási intézményeknek, önkormányzatoknak, kampánystratégiát állítottunk össze pártoknak. Összességében a Vision nagyon komoly szakmai műhely. Ma már gombamód szaporodnak az ilyen vállalkozások, de akkoriban ez volt az elsők egyike. Kifejezetten politikai tanácsadó cég, amely koncentrált politikai elemző és tanácsadó munkát végez.
- Hogyan készítették fel a kormányszóvivői feladatra?
- A kinevezésünk időszakában az volt a kormány kommunikációs stratégiája, hogy a szóvivőknek minél egyszerűbb, közérthetőbb stílusban kell interpretálniuk a kormány politikáját. Egy hathetes, a metakommunikációt, valamint gyakoribb tematikákat is átfogó intenzív tréningen vettünk részt, ami heti két alkalommal három-négy órát vett igénybe. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megszokjuk a pulpitust, megtanuljuk, hogy kik azok a belpolitikai újságírók, akik a kormányszóvivői tájékoztatókon rendszeresen megfordulnak és melyek a jellemző kérdéseik. A felkészülés során rengeteget gyakoroltunk kamera előtt. Próbanyilatkozatokat vettünk fel, amelyeket visszanéztünk és elemeztünk, korrigáltuk a gyakori hibákat. Természetesen a lehetséges támadási felületeket is felmértük.
- Mennyiben más ez a feladat, mint az elemzői munkakör? Mit szokott meg a legnehezebben és mit tanult belőle?
- A Vision alkalmazottjaként távmunkát végeztem. Bár heti rendszerességgel tartottunk irodai konzultációt, lényegében otthon dolgoztam, ami sok előnye mellett nincs jó hatással a kommunikációs készségre. Eleinte ez okozta a legnagyobb problémát, mert nagyon sokat kellett dolgoznom a beszédstílusomon, a gesztikulációmon, hiszen hozzászoktam egy, a feladathoz képest nagyon zárt kommunikációhoz. A kormányszóvivői pozíció abban is különbözik az elemzői munkától, hogy nagyon gyorsan kell váltani a különböző tematikák között. Sokszor naponta több, egymástól teljesen független területet érintő feladattal kell megbirkózni, továbbá a kormányszóvivői tájékoztatók jellegzetessége, hogy az aktuális témák bemutatása után bármilyen kérdés felmerülhet. Nem tűnhetek inkompetensnek, az amúgy is elengedhetetlen naprakész tájékozottság mellett nagyon gyorsan kell reagálnom. Eleinte talán ez okozta a legnagyobb problémát, de mára már sokkal jobban kezelem az ilyen helyzeteket is.
- Kik segítik a napi feladatok ellátásában?
- A kormányszóvivői iroda hét munkatárssal dolgozik, akiknek elsősorban az a dolga, hogy a beérkező újságírói kérdésekre válaszoljanak, másodsorban pedig ők készítik elő az aktuális témát, majd tájékoztatnak a téma lényeges pontjait illetően. További két munkatárs felel a különböző tervezési feladatokért, például azért, hogy melyik témában érdemes tájékoztatót szervezni, illetve kiszűrik a más eseményekkel ütköző időpontokat, mert ilyen esetben munkánk veszítene hírértékéből. Az én feladatom az, hogy a lehető legalaposabban felkészüljek az egyes témákból és mindenki számára érthetően bemutassam azokat.
- Mennyit készül egy nap?
- A kisebb előterjesztésekkel viszonylag könnyen boldogulok, mert többnyire van egy úgynevezett vezetői összefoglalójuk. A másik véglet például a költségvetés, ahol maga a szaktárca segíti a munkám. Amikor jelentősebb téma kerül elő, akkor a felkészülés napokat is igénybe vehet.
- Politikai elemzőként rendszeresen éles kritikát fogalmazott meg a kormány politikája ellen. Hogyan tudja egyeztetni korábbi nyilatkozatait mostani munkájával?
- Amit akkor mondtam, természetesen ma is vállalom, azzal a különbséggel, hogy elemzéseimben mást emeltem ki és erről nyilatkoztam az újságok hasábjain vagy a televízióban. Ma ezt nyilván nem teszem meg, viszont ugyanezt a véleményt mondom el a belső megbeszéléseken.
- Tervei között szerepelt ez a munkakör?
- Azt, hogy szóvivő legyek, egyáltalán nem terveztem. Egy ilyen felkérés esetén természetesen mindenki elgondolkodik, hogy rendelkezik-e azzal a felkészültséggel, amelynek birtokában elvállalhatja a pozíciót. Ehhez a területhez mély, általános politikai rálátásra és tudásra van szükség.
- Hogyan oszlik meg a munka a kormányszóvivők között?
- Daróczi Dáviddal kinevezésünkkor felmerült, hogy témánként osztjuk el a feladatokat, de ezt nagyon hamar elvetettük, mert rájöttünk, hogy nem működőképes ez a munkamodell, mert ha egy másik területet érintő témában kérdeznek és felkészületlennek tűnök, hiteltelenné válok. Így maradtunk az időbeli feladatmegosztásnál, ami úgy működött, hogy amíg az egyikünk a kormányszóvivői tájékoztatókkal foglalkozott, addig másikunk a tanulással vagy a háttér-tájékoztatókkal törődött. Ez idén májusban annyiban változott, hogy amíg én tartom a kormányszóvivői tájékoztatókat napi rendszerességgel, addig szóvivőtársam a miniszterelnöki programokra, háttér-tájékoztatókra koncentrál.
- A gyakorlatban a kormányszóvivőség nem hosszú távú munka. Melyek a további tervei?
- Egy ilyen munka után szerintem három lehetőség van a továbblépésre. Van, aki a média közelében marad vagy visszatér az eredeti munkájához. Ez az én esetemben inkább tudomány-központú elemzői munkát jelentene. Harmadik lehetőség, hogy kipróbálom magam egy teljesen új területen. Kormányszóvivőként a kommunikáció és a politika határmezsgyéjén állok, de talán erősebbnek érzem az utóbbit. Mivel csak két évet végeztem el a hároméves doktori képzésből, megbízatásom lejártával mindenképpen folytatom a tanulmányaimat, de nem is a kutatómunka, hanem sokkal inkább a tanítás miatt, amit a hospitálás alatt nagyon megszerettem. Azóta minden tavaszi félévben óraadóként működök a Corvinus Egyetemen. Szeretek tanítani, ebbe az irányba is szívesen elmozdulnék, ha mostani megbízatásom véget ér.
Csajági Mátyás