Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) és a gazdasági kamarák között sorra születnek a megállapodások a szakképzés megújítása érdekében. A héten két együttműködési megállapodást is kötött az SZMM, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (MKIK) és a Magyar Agrárkamarával (MA). A megállapodások célja, hogy a különböző szakképzésekben részt vevő tanulók száma és felkészültsége rugalmasan alkalmazkodjon a munkaerőpiac igényeihez, továbbá a fizikai munka és a gyakorlati tudás presztízse emelkedjen a társadalomban. A szakképzés területének egyik legfőbb problémája, hogy a szakmák követelményrendszere (SZVK) nem követi a munkaerőpiac változó igényeit, hiszen a szakmák jelentős része olyan vizsgakövetelményeket is támaszt, melyekre már nincs szükség, olyanokat viszont nem, amelyek az adott területen nélkülözhetetlenek.
A másik probléma a képzési kapacitás kérdése, hiszen közel hárommillió olyan munkavállaló van, akinek munkaköre betöltéséhez OKJ-s szakképesítés szükséges, ezzel szemben az aktív korúak közül 900 ezren semmilyen szakképzettséggel sem rendelkeznek. A már meglévő tudás beszámíthatósága, az előzetesen megszerzett szakmai ismereteknek a tanulmányi időbe történő integrálása sem a munkáltató, sem a munkavállaló számára nem tervezhető, valamint az érvényes OKJ-rendszer strukturálatlan, túlzottan sok szakképesítést tartalmaz, a képesítésekhez tartozó kompetenciák pedig nem egyértelműek.
A szakképzési rendszer hibáin túl azonban a fizikai munka társadalmi megítélése is negatív irányba fordult a rendszerváltás után. Ennek okai a kilencvenes évek elején az állami vállalatok felszámolásából fakadó elbocsátási hullám rossz emlékeiben, valamint abban az újonnan kialakult véleményben gyökerezik, hogy a fizikai munka anyagilag sem kifizetődő. Így a képzések fajtái és formái között szelektáló tanulók, illetve szüleik általában a fizikai pályák mellőzése mellett döntenek. Az SZMM és a gazdasági kamarák közös programja ezeket a problémákat kívánja orvosolni.
A gyakorlati képzést végzők pedagógiai felkészítésén, a folyamatos évközi ellenőrzéseken és a minőségalapú szakmai vizsgarendszer kialakításán, valamint a kamarák szakmai kompetenciájának kibővítésén túl a megvalósítás több kérdést is felvet. Egyfelől a térségi, integrált szakképzés gondolata reális, másfelől túlságosan is a munkavállalói oldal serkentésére koncentrál, viszont a munkaadói oldal problémáira, a munkavállaló utáni járulékfizetési kötelezettség enyhítésére nem tér ki.
Ebből könnyen következhet, hogy a szakképzett munkaerő térségi igényeket figyelembe vevő képzése ugyan megvalósul, viszont a munkaadói oldal képtelen lesz alkalmazni a munkavállalókat. Ebben az esetben csak a szakképzett álláskeresők tábora bővülne, továbbá a térségek konstans munkaerőhiánya is megmaradna. A munkaerőhiánnyal küszködő területek közül az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióban a legégetőbb a munkáshiány. Ugyanitt a legnagyobb a munkanélküliség is. A kormány 2009-től a szociális juttatások, ezzel párhuzamosan az alkalmi munka nyilvántartásának rendszerét is elektronikus útra tereli, ami átláthatóbbá tenné mind a munkavállalói, mind a munkaadói oldal helyzetét.
