- Már akkor vállalkozóvá vált, amikor ez még keveseknek adatott meg.
- A szocialista világban jogilag a Tárki volt az első nem állami társadalomtudományi kutatóintézet. Tulajdonosi körét az öt legnagyobb állami kutatóhely alkotta. Alapításával kettős célom volt: a nyugaton megtapasztalt társadalomtudományi infrastrukturális háttér megteremtése és az, hogy egy olyan intézményt vezessek, ahol nincs főnököm. A rendszerváltás után emellett - baráti unszolásra - különböző vállalkozásokba kezdtem. Nem az anyagiak motiváltak, a magánvállalkozás lehetősége izgatott. Kiadók alapításában, cégek privatizálásában vettem részt, majd 1994-ben Erdős Ákos barátommal létrehoztuk a Láng Holdingot, amely hamarosan a nyomda, kiadó, terjesztés vertikum legnagyobb vállalkozásává vált. Öt évig dolgoztunk együtt, a kilencvenes évek végétől pedig a Líra-csoport, gyakorlatilag a családom tulajdonaként, önálló életet él.
- Magyarországon elég ritka, hogy két tulajdonostárs hosszabb távon is képes az együttműködésre…
- Már a társulás pillanatában tisztáztuk, hogy együttműködésünk csak bizonyos időre szól. Én akartam így, mert Erdős Ákos akkor már nagyvállalkozó volt, a kisebbségi tulajdonosi lét viszont nem nekem való.
- Miért pont a könyvszakmát választotta?
- Ez mindkettőnk közös mániája, a kutatóintézeti, egyetemi érdeklődésemhez is közel áll. Volt, aki azt monda: a könyvnek nincs jövője, a cd az igazi. De ma már a cd a halódó, a könyv pedig eladható termék.
- Mennyiben előny vagy hátrány, hogy művelt, olvasott ember?
- Alapszabály, hogy döntően nem azt a könyvet kell kiadni, amelyet az ember szívesen olvasna. Bár sokféle műfajjal foglalkozunk, tudományos művet szándékosan nem adunk ki. A legutóbbi tudományos monográfiám is a kifejezetten erre a témára szakosodott Osiris Kiadónál jelent meg...
- Domináns személyiségként az egyszemélyi irányítás vagy a kollektív vezetés híve?
- Erőltetettnek tartom a megkülönböztetést. Egy jó vezetőnek, különösen a meghatározó tulajdonosnak, minden iránt érdeklődnie kell, ami a cégben történik. De akadnak olyan témák, amelyek esetében az egyszemélyi, míg másokéban a menedzsmentdöntésnek kell szerepet kapnia. Amellett, hogy erős egyéniségnek tartom magam, szeretek csapatban dolgozni és megfelelő érvekkel hagyom magam meggyőzni, ami talán a tudományos munkámnak is köszönhető. Nem ötletember vagyok, hanem olyan, aki képes egy céget kézben tartani, irányítani. Miért ne használnám ki ezt az adottságot? Nagyon élvezem, hogy a Líra és Lant csoport családi cég, bár azzal is tisztában vagyok, hogy a stratégiánk megvalósítása, a tőzsdei bevezetés az irányítási struktúrában is változtatásokat követel majd.
- A gasztronómiában azt mondják, szinte lehetetlen két éttermet egyformán magas szinten vezetni…
- Minden cégünk rendkívül jó képességű menedzsergarnitúrával rendelkezik. Külön szerencse, hogy a lányom és a vejem két meghatározó terület felelőse. Gyakorlatilag ők a helyetteseim. A Tárkiban, annak ellenére, hogy a legtöbb részvényt mondhatom magaménak, kisebbségi tulajdonos vagyok, a többi pakett a vezető munkatársak kezében van, ami az eredményes működés garanciája. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy olyan területeken tudtam profitorientált vállalkozásokat létrehozni, ahol az sokak szerint lehetetlen: a társadalomtudományi kutatásban és a kulturális területen. A Líra-csoporton belül például a Magvető az egyik legnyereségesebb kiadónk, amely a nívós kortárs szépirodalom meghatározó műhelye Magyarországon. Vagyis nem igaz, hogy ami értékes, az - megfelelő tálalásban - nem kell a piacnak.
- Úgy tűnik, a legnagyobb versenytársak a nagy alapterületű könyvesboltokban hisznek. Önök?
- Az elmúlt három évben a Líra a kereskedelmi területen fejlődött a legjelentősebben: ide tartozik a hipermarketeket ellátó Sunbooks, valamint a Magyar Könyvklub kereskedelmi rendszerének megvásárlása. Emellett új boltokat nyitottunk, illetve működő könyvesboltokat vásároltunk meg és már 72 tagúra bővült hálózatunk. Inkább 150 és 500 négyzetméter közötti könyvesboltokat nyitottuk, de nekünk is megvannak a további nagy alapterületű könyváruházak indítására vonatkozó terveink, mert a kis alapterületű üzletek nehezebben tudnak rentábilissá válni: egy jó könyvesboltnak minimum 10-12 ezer címet kell folyamatosan kínálnia.
- Azt mondják, a terjeszkedés gátja a piac mérete.
- A rendszeresen magyar nyelvű könyveket vásárlók száma, a határon túli magyarokat is beleértve, nem több hárommillió főnél. A fejlődéshez a versenytársaktól kell piacot szerezni vagy külföldön kell terjeszkedni, esetleg a tőkekoncentrációt előtérbe helyezni. A Líra kevésbé agresszív üzletpolitikát folytat: franchise-szerződésekkel is növekszünk és arra törekszünk, hogy a kisebb kiadókat a csoporthoz kapcsoljuk.
- Miért nem veszi inkább meg ezeket?
- A kisebb szellemi műhelyek igazi értéke az alkotás szabadsága, ezt maximálisan tiszteletben tartjuk a többségi tulajdonunkban levő kiadóknál is. Gazdaságilag viszont az a hasznos számukra, ha az infrastrukturális szolgáltatásokhoz, a marketinghez költséghatékony módon tudnak hozzájutni - ezt csak egy nagy cég garantálhatja.
- Milyen alapon vásárol cégeket?
- Mindig azt nézem: mi az, amit hosszú távon ki lehet hozni belőle. A lényeg, hogy nem szeretem a veszteséges cégeket. A teljesen lerongyolódott Magvetőben például a két könyvesboltja miatt láttam fantáziát, ám a kiadó élére Morcsányi Géza személyében sikerült olyan igazgatót találni, akivel sikerült konszolidálni a céget és aki rövid idő alatt a vezető szépirodalmi kiadóvá tette a Magvetőt. Ma már ő a felelőse a Líra-csoport teljes kiadói tevékenységének.
- Hozott már érzelmi döntést?
- Természetesen, bár a karitatív tevékenységemet inkább a kiadón keresztül végzem azzal, hogy egy-egy ígéretes tehetség könyvét támogatást biztosítva jelentetjük meg. Érzelmi döntés volt az is, amikor a legnagyobb hagyományokkal rendelkező, 1852-ben alapított Rózsavölgyi és Társa céget a Rózsavölgyi Zeneműbolt bázisán 2000-ben újraalapítottuk és felvirágoztattuk. Ide tartozik, hogy még a Láng Holding keretében a nyomdánk névadójául szolgáló, száz éve vezető kiadónak számító Athenaeumot újjáélesztettük és visszavezettük a legjobbak közé. Ma már részben ebből adódóan az a problémánk, hogy túl sok jó brandünk van: a Líra mellett a Magvető, Corvina, Athenaeum, Rózsavölgyi, Fókusz.
- Az internetes kereskedelemmel indult Sunbook megvásárlása más világ. Milyen szerepet jósol a világhálós könyvkereskedelemnek?
- A könyv különleges áru: az emberek szeretik megfogni, átlapozni. Emiatt a b2c, vagyis a közvetlen internetes értékesítés - bármilyen gyors is jelenleg a növekedése - biztosan nem szorítja ki a hagyományos eladásokat, viszont a b2b-nek, tehát a nagykereskedő és az üzletek közötti e-kereskedelemnek egyre nagyobb a szerepe van a megrendelések, különösen az utánrendelések esetében.
- Említette a tőzsdei terveket. Ezzel kapcsolatban mit tart a legfontosabbnak?
- Azt, hogy világéletemben biztonságra törekvő, konzervatív üzletpolitikát folytattam és így rendkívül elenyésző külső forrással gazdálkodunk, ami az értékes márkáink mellett különösen vonzó a mai időkben.
- Az üzleti életben mit tart a legfontosabbnak?
- A korrektséget.
Economx