- A főiskola elvégzése után, 1992-ben került az akkori Interbankhoz rendszerszervezőként, mára pedig egy évi 600 millió forintos árbevételű cég ügyvezetője és résztulajdonosa. Gondolta volna annak idején, hogy ilyen karriert fut be?
- Természetesen kellemes érzés, hogy ilyen jól alakultak a dolgok, de a kezdéskor még nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar önálló céget alapítok és a saját lábamra állok. Az IEB-től 1994-ben igazoltam át az Idom Rt.-hez, amely hamarosan a Deloitte érdekeltsége lett. A Deloitte profiltisztítása után több csapat vált ki az egykori Idomból, köztük üzlettársam és én is, majd 1998-ban megalapítottuk az Appelo Kft.-t.
- Hogyan szerezték az ügyfeleket, amikor az it-piacon tíz éve már Magyarországon is megjelentek a legnagyobb nevek?
- Specialitásunk a banki informatika volt, különös tekintettel arra, hogy az eredeti alaprendszer (legacy rendszer) fejlesztői termékeit gyorsan és megfelelő ár-érték arányban tudtuk a magyar igényekhez szabni, akár kiegészítő modulok fejlesztésével is. A régi ismeretség révén az IEB megbízásai hamar megérkeztek, és néhány év alatt az akkori Hypobank, az ABN Amro, az Európai Kereskedelmi Bank és a Volksbank szerződéseit is magunkénak tudhattuk, ezek akkoriban még jobbára IBM-alkalmazásokhoz kapcsolódtak.
- Gondolom, előbb-utóbb bele kellett vágniuk a Java-fejlesztésekbe is, az ilyen alkalmazások dominanciája miatt…
- Így van. Időközben elvégeztem egy MBA-vezetőképzőt is, majd 2000-től következett a profil bővítése a Java-alkalmazásokkal. Mivel a legtöbb ügyfélnek hasonlóak az igényei, önálló termékmodulok fejlesztésébe is belekezdtünk, ugyanakkor az árbevétel kétharmadát azóta is az egyedi fejlesztésű termékeink adják.
- Az Appello megalakulásakor összesen hárman kezdtek, ma negyvenöten vannak. A többi piaci szereplőhöz képest hogyan látja most a cég helyzetét?
- Ezzel a létszámmal, valamint árbevétellel a középmezőnyben vagyunk és van még lendület az Appellóban. Hozzáteszem: sok remek, hasonló profilú 5-10 fős cég magabiztosan elboldogul a piacon. Bennünket a magyarországi bankok nemegyszer már a külföldi anyavállalatnak is beajánlanak. Gondolkodunk egy hazai versenytársunk felvásárlásán is, mind az értékesítési csatornák és ügyfélszám bővítése, mind a fejlesztői szaktudás importálása érdekében. Persze azt sem tartom kizártnak, hogy a saját cégünket tőzsdére visszük vagy idővel szakmai befektetőnek értékesítjük. Az emberi erőforrásokat illetően az igazi nagy ugrás körülbelül öt éve következett be, akkor húszan voltunk. Ma jómagam inkább a stratégiai kérdésekkel foglalkozom, a napi teendőket négy középvezető irányításával végzik a munkatársak. A napi munka egyre inkább interaktív az ügyfelekkel, hisz sok dolog már az elektronikus ügyfélkapurendszerünkön keresztül intézhető.
- Előbb-utóbb minden komolyabb céget utolér, hogy a konkurensek a legjobb kollégákat kedvezőbb fizetéssel elcsábítják. Önök hogyan védekeznek ez ellen?
- Fluktuáció nálunk is van, egyelőre egészséges mértékben. Amúgy sem árt, ha kívülről érkező emberek eredeti ötletekkel serkentik az üzletmenetet. Azt gondolom, a cégek nagy részétől nem azért távoznak az emberek, mert nem keresnek eleget, hanem mert a teljesítményt nem objektív mérőszámok alapján mérik, így a munkavállalók nem látják pontosan, ki miért került előbbre akár előmenetelben, akár anyagiakban. A nálunk bevezetett projektnyilvántartó rendszer automatikusan, személyre szabottan méri a projekt megtérülését, és ehhez igazodik a vállalati bónuszrendszer is.
- Ha felvesznek valakit, milyen szempont szerint választják ki a legalkalmasabb pályázót?
- Mindenekelőtt szorgalom és igényesség kell a jó munkához. Ezek adottságok, gyakorlatilag minden más megtanulható. Természetesen a tudás, a képzettség is számít, ezért is vagyunk kapcsolatban a Budapesti Műszaki Főiskolával, az onnan érkező hallgatóknak diplomaírásra, szakmai gyakorlatra van lehetőségük. Projektvezetői szinten pedig folyamatosan képezzük magunkat, kilenc munkatársunk a Miskolci Egyetem egyik projektvezető-képzést biztosító oktatójától vesz rendszeresen órákat.
