- Az iroda központi eleme egy sakktábla. Jut idő a cégre is?
- A sakk sajátos gondolkodást ad, gyermekkorom óta játszom - eltérő intenzitással. Szerencsére sokan járnak erre, akikkel összecsaphatunk a hatvannégy mezőn. Nem lehet akkora rohanás, hogy munka végeztével legalább egy schnell partira ne legyen idő. Meglepődne, ha tudná, milyen sok szakmabeliről derül ki, szívesen sakkozik. Lehet, hogy hamarosan szervezek egy sakk-klubot is.
- Hasonló kreativitásra volt szükség, amikor a padlóról kellett felállítani az ügynökséget.
- Nem voltunk a padlón, de közelítettünk felé... 2006-ban nem nyertük meg az egyik legfontosabb ügyfelünk aktuális pályázatát. Annak ellenére sem, hogy 1999 óta mi segítettük részben vagy egészben a cég pr-munkáját. Nagy pofon volt, időben jött és sok dologra rávilágított. Elsősorban arra, hogy elkényelmesedtünk. A cég is, én is. Korábban pályázatok sorát nyertük, futott a szekér. Negyvenéves lettem, pihenőt adtam magamnak - több kávéház, több olvasás, kevesebb iroda. Utólag visszagondolva: korai volt. Félreértés ne essék, pénzügyi problémák nem keletkeztek, de körvonalazódott a sötét jövő: leépítés, visszavonulás. A trendet kellett megfordítani. A kávéházakból visszaköltöztem az irodába és gondolkodtam. Rá ébredtem: a szervezet túlságosan rám épült, a programok kissé elfáradtak, dinamizmusunk, teljesítményünk csökkent. Stratégiát gyártottam és hosszú beszédet tartottam a munkatársaknak a helyzetről és a kilátásokról. Nemcsak az ügynökségről, hanem a szakmáról és a tágabb működési környezetünkről. Az volt szakmai életem egyik legfontosabb napja.
- Mint amilyet az amerikai filmekben szoktak mondani a főhősök a saját hibájukon kívül bajba került mellékszereplőknek?
- Igen. De én nem voltam főhős, a hallgatók pedig nem voltak mellékszereplők, mi voltunk együtt a NetAktív. A stratégiáról annyit, hogy az elkészült többoldalas anyagot - többek között arról, hogy mit gondolok a kommunikációról és a kommunikáció szervezéséről - később többen megjelentették volna. Nem adtam. A beszéd persze hasonlított egy kortesbeszédhez, de a pszichológiai részeket erős konkrétumok támasztották alá. Arról, miként lehet újra növekedési pályára állítani a vállalkozást és ez mit jelent - anyagilag, munkaintenzitásban, elkötelezettségben. A pénzügyi megszorítás, a költségtakarékosság mellett "kifehérítettem" a céget, átdolgoztuk a vállalkozói szerződéseket. Transzparenssé alakítottuk a vállalkozást úgy, hogy közben senkit sem küldtünk el. Komolyan gondoltam, hogy talpra állunk - noha a tervet magam is Münchhausennek neveztem el, hiszen a cégnek külső segítség hiányában saját magát kellett újrateremtenie.
- Ilyenre is csak egy kommunikációs cég képes. Sikerült?
- A cégben lévő részesedésemet növeltem. Korábbi üzlettársam részesedését kivásároltam - úgy, hogy a barátságunk is megmaradt -, és gőzerővel beindult a munka. Visszaszereztük a korábbi ügyfelek bizalmát, s újakét is megszereztük. A munkatársaim új lendületet kaptak, s utóbb újabb fiatal szakemberek csatlakoztak hozzánk. Ma már egy kisebb, szakosodott kommunikációs cég integrálásán gondolkodunk.
- Mit a véleménye egy gazdasági szervezet kommunikációjának szervezéséről?
- A pr alapvetően nem marketing- és nem is sajtókapcsolatok szervezése. Ezt csak azok a cégek értik, amelyek egyszer már dolgoztak pr-ügynökséggel. A kommunikációt szervező cégnek ismernie kell a partner működését, céljait, múltját, jövőképét, információs csatornáit és minden egyes piaci lépését. Sajnos a kommunikációs ügynökséggel dolgoztató vállalatok egy része a pr-re mint kizárólag sajtókapcsolat-építésre tekint. A munkámmal, személyemmel arra törekszem, hogy megértessem a piaccal: a pr nem csak a sajtókapcsolatokról, sajtóanyagok írásáról szól. Az a baj, hogy a kommunikációs cégek hagyták, hogy a vállalatok a sajtó felé tolják őket.
- Nem jó ez így, ahogy van?
- Nem, de magunkat okolhatjuk. Nem vívtuk ki, hogy szakmaként tekintsenek ránk. Nincs valódi szakmai szervezet, szaklap, szakmai közélet. Nincs kézzelfogható, mindenki által elismert definíció, hogy mi tartozik ebbe a kommunikációs körbe. Kis túlzással: ma mindenki pr-szakembernek nevezi magát. A jó nevű nemzetközi ügynökség ugyanúgy pr-cégként aposztrofálja magát, mint a "hátizsákos", többnyire volt (vagy éppen jelenlegi) újságírókból "felépült" egy-két személyes, kollegiális kapcsolatokra támaszkodó "vállalkozás". Az árverseny óriási, a piac telített. A NetAktívhoz hasonló méretű, hasonló piacismerettel, kapcsolatrendszerrel rendelkező vállalkozásoknak árban a kicsikkel, minőségben a multikkal kell versenyezniük. Ráadásul a szakma a kilencvenes évek közepén egyszerűen rosszul árazta be magát, és ebből nem tud kitörni, miközben a foglalkoztatás és az infrastruktúra költségei nőttek.
- Keserű szavak. Mi a NetAktív válasza?
- A szorosan vett szakmai munka mellett számos új projektet indítottunk, amelyek nem kötődnek a hagyományos pr-munkához. Megerősítettük a tréning és coaching üzletágat, amely a vállalatvezetők személyes márka-építésében segít - elsősorban kommunikációs oldalról. Nemrég bővítettük a profilt rendezvényszervezéssel. Saját márkaként indítottuk el a Magyar Fogyasztó Platformot, ahol konferenciát szervezünk, portált fejlesztünk és hírlevelet is indítunk. November 8-11. között a Felvonulási téren felállítandó óriás sátorban rendezzük meg az első Könyvfiesztát, amelyet a karácsonyi könyvpiacra megjelenő kötetek koncentrált premierjének szánunk.
