Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hány újságíró haragszik önre azért, mert egy időben csak írásban volt hajlandó válaszolni a kérdéseikre?
- A K&H Equities-ügyre gondol ugye? Tudom, hogy nehéz volt a sajtó képviselőinek megérteniük, hogy az addig nyitott bank ennyire kemény szabályokat fogalmaz meg, de nem tehettünk mást. Az ügy akkor annyira kényes és összetett volt, hogy egyszerűen nem engedhettük meg, hogy bárki is félreértse a bank nyilatkozatait. Sokat tanultam azokban a hónapokban - csapatunk Horváth Magyary Nóra vezetése mellett rengeteget dolgozott. Visszatérve az alapkérdésre: egy idő után a kollégák is ráébredtek, hogy a K&H akkori kommunikációja szükséges volt, sokan azóta talán sikeresnek is tartják - úgyhogy szerintem kibékültünk már mindenkivel.
- Ettől függetlenül kemény hónapok voltak. Gondolt volna arra, hogy ilyen pörgős lesz a munka, amikor elfogadta a fejvadász cég ajánlatát és Budapestre költözött?
- A kihívásban ez is benne volt. Tény, hogy Debrecenben a helyi rádiónál szerkesztő-műsorvezetőként vagy - egyéves amerikai kitérő után - a Debreceni Kulturális Fesztiválközpontban kommunikációs felelősként közel sem volt akkora a terhelés, mint a K&H-nál. 2000 óta azért számos nagy projektben volt részem - és ezek között voltak az Equitiesnél sokkal kedvesebbek is. Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy ekkora szervezetben végigcsináljon egy logó- és imázsváltást, ugyanis pr-oldalról ennek a koordinálása is az én feladatom volt. De nem járt kevés szervezőmunkával az olimpiai támogatás kommunikációs programja sem - persze a legjobb arra emlékezni, amikor a magyar táborban szinte önkívületben örülhettünk a magyar sportolók sikereinek.
- Kicsit azért hagyjuk a szurkolást. Viszonylag hirtelen lett vége a banki kapcsolatnak. Miért?
- Négy nagyon kemény év után úgy éreztem, kell egy lélegzetvételnyi idő. Sok mindent kellett összeegyeztetnem: például az új, immár házaséletemet is. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy volt időm újra olvasni, kávéházban üldögélni.
- Nem tartott sokáig. Milyen volt egy kereskedelmi bank után a Magyar Nemzeti Bank kommunikációjával megismerkedni?
- Az MNB feladata, kommunikációja alapvetően eltérő. Kommunikációs szempontból akár úgy is fogalmazhatnánk, a legnehezebb azzal megbirkózni, hogy a jegybank olyan intézmény, amelynek legalább három különböző szegmens felé kell teljesen eltérő módon, de koherensen közvetítenie üzeneteit. Mást és másképp kell mondanunk elemzői, szakértői szinten, másképp szólalnak meg a jegybank monetáris politikáért felelős vezetői és teljesen más eszközöket igényel a lakosság felé irányuló kommunikáció is. Míg elemzői, szakértői szinten elsősorban a koordináció, a megfelelő csatornák és kommunikációs eszközök kiválasztása és működtetése hárul ránk, a lakossági kommunikációban lényegében teljesen új MNB-imázst építünk fel a pénzügyi ismeretek terjesztésével. A Magyar Nemzeti Bank talán még sohasem szólította meg olyan aktívan a fiatalokat, mint ahogyan 2004 óta teszi, sőt kommunikációjától teljesen idegen volt az, hogy kötetlen stílusban és egyszerűen fogalmazva beszéljen a mindennapi pénzügyekről, a pénzügyi folyamatokról. Tavasszal azonban minden végzős középiskolás kézhez kapta azt a füzetet, amely ábrákkal, az ő szín- és formavilágukkal igyekezett felkészíteni őket a nagybetűs élettel együtt járó forintosítható kihívásokra.
- A monetáris politikával kapcsolatos indulás rögtön jó kis gellert kapott...
- Valóban volt egy félreértés, ami elsősorban abból fakadt, hogy másra számított a piac, mint ahogyan a monetáris tanács döntött. S a döntés magyarázatát is többen kritizálták. Véleményem szerint bármikor adódhat olyan helyzet, amikor a várakozások és a döntések nem esnek egybe, ám ez a terület annyira érzékeny az apró hangsúlyokra is, hogy a piac bármire azonnal felkapja a fejét. Azt tudni kell: a monetáris döntéshozatal rendkívül felelősségteljes és összetett feladat, így a döntések kommunikációját is kiemelt figyelem övezi. A monetáris politika hazai irányítói természetszerűleg maguk döntenek arról, mit és hogyan kommunikáljanak - ez az ő felelősségük. Mi, a kommunikációs csapat, itt "csak" tanácsokat adhatunk.
- Az ön tanácsára indult meg a "ne rögzíts semmit" háttérbeszélgetések sorozata is?
- Igen. Bár ezt inkább természetes reakciónak tekintem részünkről a hónapok óta felmerülő újságírói igényekre. Rendkívül fontosnak tartjuk ugyanis, hogy olyan dolgokról is beszéljünk, olyan információkkal is ellássuk az újságírókat, amelyek szélesítik és mélyítik ismereteiket, amelyek lehetővé teszik, hogy még jobban megértsék, hogyan működik a jegybank. Persze többen felkapták a fejüket, hogy komolyan vesszük a beszélgetés "off record" voltát (amit egyébként más jegybankok is rendszeresen alkalmaznak), de csak így lehetett egyértelművé tenni: ezt a találkozót nem azért szervezzük, hogy cikkek szülessenek. Ha a híréhség - ami természetes az újságírószakmában - ezeknek a háttér-információknak a publikálására késztetné a zsurnalisztákat, nem érnénk el a célunkat, ami épp az ismeretek leülepítésére irányul.
- Ahogy hallgatom, szavaiból az derül ki, hogy elég tudatosan készült fel az új pozícióra...
- Valóban sok időt töltöttem azzal, hogy végiggondoljam, mit is szeretnék elérni, ha lehetőséget kapok a poszt megpályázására és betöltésére. Sokat segített, hogy kinevezésem előtt több mint egy éve már a jegybankban dolgoztam, s így megismerkedhettem működésével, a szakemberekkel, a célokkal és lehetőségekkel. Felmérhettem például, hogy ki az, akit motivál vagy éppen ki az, akit zavar, ha szakértelmének képviseletére kérjük - legyen szó akár egy interjúról vagy előadásról. Alapvetően könnyű dolgom van: a jegybank új vezetői közül többen a versenyszektorból érkeztek, így ők is tisztában vannak azzal, hogy a kommunikáció stratégiai fontosságú bármely szervezet - de különösen a jegybank - életében, tudják, milyen haszna lehet a jó kommunikációnak és ismerik a kockázatokat is.
- A vezetők tehát "képben" vannak. De nem lehet könnyű erre a szerteágazó kommunikációs feladatra támogató partnert, ügynökséget találni.
- A Magyar Nemzeti Bank talán az ország legtranszparensebb intézménye, így a kommunikációs ügynökségi pályázatunkat is csak nyílt közbeszerzés keretében írhatjuk ki, úgy, hogy a szubjektíven értékelhető tartalmi elemek csak a kisebb részét tehetik ki az értékelésnek. Annak azért örülök, hogy épp a feladat bonyolultsága miatt csak a legkomolyabb referenciákkal, tapasztalatokkal rendelkező cégek jelentkeznek.
