Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Kevés olimpikon ért el komoly sikereket a civil életben, többségük maradt a sportnál vagy sportvezető lett. Ön miért nem ezt a „könnyű” pályát választotta?
– Az életemben három dolgot fogalmaztam meg: ki akarok jutni egy olimpiára, diplomát akarok szerezni egy jó nevű iskolában és olyan karriert szeretnék befutni, amelyért érdemes naponta felkelni az ágyból. Azt hiszem, látható, hogy csak az első pont van szoros kapcsolatban a sporttal. Ennek talán az is oka lehetett, hogy választott sportágam, a műkorcsolya meglehetősen mostoha körülmények között fejlődött Magyarországon: komoly gyakorlásra csak a három-négy téli hónapban volt mód, a többi lehetőséget a Budapest Sportcsarnok edzőpályája jelentette... A sportágnak így nem alakulhatott ki tömegbázisa, azt hiszem, ha akartam sem lett volna módom arra, hogy, mondjuk, edző legyek.
– Az olimpia azonban sikerült, méghozzá nem is hétköznapi körülmények között...
– Az életemet azt hiszem végigkísérte a szerencse. Regőczy Krisztina – világbajnok jégtáncospárosunk hölgytagja – évek óta az Egyesült Államokban élt, ám 1982-ben visszatért Magyarországra és az itteni fiatalokkal kezdett foglalkozni – közöttük voltam én is. Amikor aztán egy évvel később újból Amerikában kapott munkát, egy párt magával vihetett; ő engem és az akkori partneremet választotta. Majd 11 éven keresztül edzettem az USA-ban, eközben volt az albertville-i téli olimpia, ahol a történelem első vegyes (más nemzetekből álló) jégtáncospárosaként az amerikai Regina Woodwarddal a 14. helyet szereztük meg.
Egy sérülés közbejött
– És itt mintha véget is ért volna minden. Miért?
– Korunknál fogva még lett volna lehetőségünk, ráadásul a lillehammeri téli olimpia – a váltógazdálkodás bevezetése miatt – csak két évre volt, ám partnernőm komoly sérülést szenvedett, abba kellett hagynia a versenyzést. Új partnerrel nem tudtunk volna a hátralévő időben megfelelően felkészülni, ráadásul a Szovjetunió felbomlása miatt egyre több vetélytársunk lett. A következő, 1998-as téli olimpia pedig túl távoli volt. Abbahagytam. Azóta már nem is nagyon korcsolyázom.
– Az élsportolóknál itt jön a nagy szakadék – főleg akkor, ha olyan sportágról van szó, amelyben nincs nagy pénz.
– Már sportolóként sem dúskáltunk az anyagi javakban. Amerikában a sport mellett mellékkeresetként és időtöltésként üzletkötői munkát vállaltam: az edzések között a hitelkártya-elfogadást népszerűsítettem a Citigroupnál. Ez ismét szerencsés döntésnek bizonyult. Amikor hazakerültem, sokat számított, hogy külföldön, egy szofisztikált piacon szereztem tapasztalatokat, ráadásul a bank számára sem voltam ismeretlen. Ekkor idehaza óriási kihívást jelentett a hitelkártya-üzletág felfuttatása, hiszen úttörők voltunk benne. Ezt követően újabb kihívással szembesültem, ugyanis a hazai kiemelt ügyfélkört célzó üzletág, a CitiGold kialakítására kaptam megbízást.
Utaztatják a vezetőket
– Sikeres volt, mégsem bírta sokáig itthon...
– Számomra ez is hozzátartozik ahhoz, hogy valóban teljes egészében éljem meg a karriert. Tudni kell, hogy a multinacionális vállalatoknál számos esetben van példa arra, hogy a vezetőket „utaztatják” a különböző pozíciók között – így jobban megmarad bennük a megújulás vágya. Nekem ez szintén fontos. Alapfilozófiám szerint az életben kell két-három biztos pont. Ez adott volt, hiszen volt családom, volt munkám, megélhetésem – elérkezett az idő a váltásra. A kihívás is jelentős volt: a Citibanknál Miamiban egy 200 fős csapatot irányíthattam. A csapat multikulturális volt, ugyanis rengeteg latin-amerikai és kínai munkatárssal dolgoztam együtt, megtanultam spanyolul is. Egyebek mellett igyekeztünk a helyi privát banki ügyfelek igényeit mindjobban kielégíteni. Sikerünket jelzi, hogy a kínai privát banki ügyfelek között mi értük el a legjelentősebb üzleti volument.
– Újra csak hét évig bírta. De most már nem maradt a Citibanknál.
– A Citinél folytatva pályám, 2004-ben Prágába költöztem és 2006-ban ott talált meg új munkaadóm, a GE Money. Magam is építkező típus vagyok, ezért volt fontos kihívás a bank felkérése arra, hogy a kelet-közép-európai és a közel-keleti növekedést elősegítő projektekben vállaljak szerepet. Munkánk gyümölcse a pénzintézet új akvizíciójában – például a törökországiban – köszön vissza, de hogy egy hozzám jobban kötődő példát mondjak: az Egyesült Arab Emírségekben a jövő év közepén jelenünk meg piaci szolgáltatóként.
– Egy ilyen „világcsavargónak” hogyan lehet kihívás egy magyarországi munka?
– A Budapest Bank lakossági üzletágának vezetése – amire tavaly kértek fel – az egyik legjelentősebb eddigi munkám. Több piacot láttam, de eddig döntően új dolgok megteremtését várták tőlem. Ugyanakkor kialakult a mai magyar bankrendszer, és itt egészen mást jelent az újdonság. A versenytársak kínálatával szemben kell időről időre újat, mást adni, amivel megőrizzük jelenlegi és magunkhoz csábítjuk potenciális ügyfeleinket.
Évekre tervez Budapesten
– Mi újat lehet mondani a piacon: szinte mindenkinek hasonló terméke van, egyre nyílnak az új fiókok...
– De jól kihasználjuk-e a meglévő disztribúciós lehetőségeket? Nem hiszem, hogy minden sarokra fiókot kell építenünk akkor, amikor számos egyéb lehetőség rejlik a disztribúciós mix további eszközeiben (például direkt értékesítői hálózat).
– Betétet ott nem szedhetnek az ügyféltől...
– Azt nem, hiszen nincs pénztár, de információt nyújthatunk vagy például a hitelkártya-igénylés ügyintézésére azért felhasználható lehet. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy változik az ügyféligény: az elmúlt évek arról szóltak, hogy hitelezünk. Ma már több kell az ügyfélnek, szofisztikált lett: olyan termékekre van szüksége, amely legjobban passzol a saját elképzeléseihez. Az ügyfél értéke egyre nő – a pénzintézetek arra törekszenek, hogy megtalálják a benne rejlő lehetőségeket, ugyanis egyre kevesebb új ügyfél érkezik a piacra.
– A versenyző piacokról már lehetnek tapasztalatai.
– Természetesen, és a GE Moneyn belül is folyamatosan tanulunk egymástól. Nem hallgatható el, hogy anyavállalatunk számára a Budapest Bank olyan, mint egy koronaékszer. A GE Money, amely korábban világszerte elsősorban vállalati partnereken (például kiskereskedőkön) keresztül érte el a lakosságot szolgáltatásaival, egyre inkább közvetlenül a lakossági pénzügyi piac felé fordul.
– Nem félnek, hogy megint továbbhajózik? Hogyan próbálják „röghöz kötni”?
– Nem kellett lekötnöm magam. A GE Money is egy multinacionális vállalat, ahol ugyanúgy megszokott a vállalaton belüli vándorlás – én is Prágából érkeztem haza. De megnyugtatom: évekre tervezek Budapesten.
