– Gépészmérnöki diplomával a zsebében miként lett önből többek között biztosítási ügynök vagy éppen bolti eladó, mielőtt a GPS- készülékeket forgalmazó saját céget alapította?
– Mivel sose vonzott igazán a szakmám, jó ideig kerestem a helyemet, ami így utólag visszatekintve, korántsem volt haszontalan, mert sok, manapság hasznosítható tapasztalatot szereztem. Megbizonyosodtam például arról az alapigazságról, hogy a kereskedő a vevőiből él és ezért mindent meg kell tenni az elégedettségük érdekében. Kéthetes biztosítási ügynöki pályafutásom alatt arra is rájöttem, hogy ha valamiben nem hisz az ember, akkor azt nem is tudja eladni. Utolsó munkahelyemen a vevőkkel, beszállítókkal, kereskedelmi partnerekkel is napi kapcsolatban voltam, ami szintén hozzásegített a piaci folyamatok megismeréséhez.
– Miért gondolta mégis azt, hogy váltania kell?
– Éreztem, hogy az általunk is forgalmazott GPS-berendezések kereskedelmében hosszabb távon jóval nagyobb lehetőségek rejlenek, mint szinte megtűrt termékként tartani az áruházban. A döntéshez arra is szükség volt, hogy az egyik beszállítónkkal egyformán láttuk a jövőt és így annak ellenére elindítottuk a Navi-Gate Kft.-t, hogy szinte senki nem szavazott bizalmat nekünk. Kivéve a szüleinket – tőlük kalapoztuk össze a kétmillió forintos induló tőkét és az én XIV. kerületi, 43 négyzetméteres panellakásomban volt az iroda. Innen kezdtük el kiépíteni az országos viszonteladói hálózatot is.
– Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a 90-es évek végén lefedetlen piaci rést találtak maguknak…
– Ez önmagában még nem jelentette a siker zálogát. Arra is szükség volt, hogy jó időben induljunk. Ha néhány hónappal korábban kezdünk, lehet, hogy ma már csak múlt időben beszélhetnénk a vállalkozásról. Az első két év kegyetlenül nehéz volt, és ha nem is bántuk meg a döntést, mindketten sajnáltuk azt a tisztes fizetést, amelyet a váltással magunk mögött hagytunk. Minden pénzt visszaforgattunk. A tőkehiány miatt a nyereséget hozó, értéknövelt szolgáltatások felé mozdultunk el: magyar nyelvű termékleírást készítettünk és komolyabb raktárkészletet hoztunk létre. Emellett arról próbáltuk meggyőzni az amerikai Garmint – amelynek ma már a kizárólagos képviselőjeként tevékenykedünk –, hogy készítsenek magyar nyelvű térképeket.
– Milyen fogadtatásra találtak?
– Nem foglalkoztak velünk, hiszen a piac meghatározó részét számukra Amerika jelenti, utána következik Nyugat-Európa. Annyit érhettünk el, hogy azt mondták: ha akarunk, hozzákezdhetünk a magyar nyelvű térkép elkészítéséhez. Ehhez olyan partnereket kerestünk, akik jogtiszta térképi alapokkal rendelkeznek. Így találtunk rá a főváros esetében a Topolisz Kft.-re, az országos úthálózatnál pedig a Hiszi-Map Kft.-re. Mivel ez az anyag nem volt alkalmas a digitalizálásra, esténként ilyen térképet rajzoltunk és elkezdtünk azok pontosításával is foglalkozni. Bár Nyugat-Európában már a kilencvenes évek közepén megjelentek a térképes navigációk, azok az osztrák határnál meg is álltak. A két céggel közösen létrehoztuk a Top-Map Kft.-t, amely GPS-felhasználásra alkalmas digitális térképeket készít és ma már a legnagyobb nyugati cégek partnere ezen a piacon.
– Mit volt a Garmin véleménye a magyar térképről?
– Mindig részt vettünk az éves disztribútor-találkozókon, látták a lelkesedésünket. Ám amikor elkészült a térkép, az európai részleg öröme ellenére az amerikaiak egyáltalán nem voltak boldogok. Kiderült: csak azért engedték a munkát, mert biztosak voltak benne, hogy nem sikerül, hiszen Izraelben és Olaszországban komoly anyagi és emberi erőforrások mellett sem tudták a helyi disztribútorok sikerrel venni ezt az akadályt. Az általunk elkészített térképet ingyen sem fogadták el használatra, de legalább felismerték az erre irányuló igényt. Ma már előálltak egy olyan térképkészítő és -telepítő szoftverrel, amelynek segítségével a disztribútorok a berendezésekkel kompatibilis térképet készíthetnek, amennyiben rendelkeznek megfelelő minőségű és formátumú, jogtiszta térképpel.
– Ekkor elindult a növekedés.
– Forrás hiányában eleinte csak kényszerből növeltük a létszámot. A műholdas járműkövetésre általunk 2000-ben létrehozott NavCenter Kft. profilja abban különbözött a többiekétől, hogy nem pluszszolgáltatást – például vagyonvédelmet – kínálva, hanem logisztikai oldalról közelítette meg a flottamenedzsmentet és -irányítást. Annak ellenére, hogy a cég növekedésére nem tudtunk túl sok energiát fordítani, jó hírnevének köszönhetően már 1500 gépkocsi tartozik a rendszerbe. Egy másik projektünk pedig az időközben egyre népszerűbb pda-khoz kötődik: izraeli és magyar partnerekkel alapítottuk – részünkről pénzügyi befektetési céllal – a Nav N Go Kft.-t, amely szoftverfejlesztéssel foglalkozik, iGO márkanéven a GPS térképek mellett más szoftvereket is készít, és alapvetően külföldön kínálja termékeit.
– Miként tud kontrollálni ennyi céget?
– Üzlettársammal kialakítottuk a munkamegosztást, ám mindez kevés lenne a munkatársaink elkötelezettsége nélkül. Előnynek látom, hogy korábban alkalmazottként dolgoztam és tudom, hogy az anyagiak mellett milyen elismerésre vágytam a főnökömtől. A kialakult emberismeret is sokat segített, így kilenc év alatt mindössze három embertől kellett megválnunk. De azt is megtanultam, hogy az üzletben valóban nincs barátság: egy rossz példa után már nem is vettem fel olyanokat, akiket a korábbi munkahelyemen ismertem, kedveltem meg.
Economx