– A Mapei első nekirugaszkodásra győztesen került ki Az év munkahelye díjért folyó versengésből. Kinek az ötlete volt jelentkezni a Hewitt felmérésére, és mi volt ön szerepe abban, hogy azonnal az első helyen végeztek?
– A szervezeti osztályt vezető kolléganő javasolta, hogy vegyünk részt a felmérésben. Először nem igazán lelkesedtem az ötletért; nem elleneztem, de nem is voltam mellette. Amikor megtudtam, hogy pontosan miről van szó, inkább azért mentem bele, mert hasznosnak tartottam azokat az információkat, amelyeket a kollégáink visszajelzései alapján a cégről kapunk. Kissé meg is lepődtem az eredményen. Azt sejtettem, hogy jó helyen végzünk, de azt nem, hogy ennyire.
Én vagyok a cég vezetője, így bizonyára közrejátszott a sikerben a személyiségem is: az, hogy fontosnak tartom az embert, a közvetlen kapcsolatot a kollégáimmal és a munkatársaim fejlődését. Nálunk a vezető és a beosztott között elmosódnak a határok, nincsenek élesen elhatárolt hierarchikus viszonyok. Bárki odajöhet hozzám, mint egy normális baráti kapcsolatban. Persze, vannak területek, ahol az én szavam a döntő – elsősorban a stratégiai jellegű kérdéseknél –, de ilyenkor is az az elvem, hogy mindig meg kell hallgatni a javaslatokat.
– A Mapei munkatársaira két fő szabály igaz. Az egyik: „bármit tehetsz, ha értékrend mentén cselekszel”, a másik: „először lőj, és utána nézd meg, hogy mire”. Nem túlzás ez? Nem jelent túl nagy szabadságot kollégái számára, és nem rejt magában hibalehetőségeket?
– Bár hordoznak magukban hibalehetőségeket is, de én úgy gondolom, hogy az embereket hagyni kell hibázni, sőt biztatni kell őket arra, hogy merjenek hibázni. Csak utána mindig gondolják át, mit kellett volna másképp tenni, és legközelebb használják fel a megszerzett tapasztalatot. Egy példa a Mapei mindennapjaiból: ahhoz, hogy valaki árumintát kaphasson, az igénylésnek hat alállomáson kell keresztülmennie, mert bizonyos jogszabályokat be kell tartanunk és nekünk is dokumentálnunk kell, hogy hova került a minta. Ha én ezt végigviszem, akkor két hét után tudom kihozni azt az árumintát, amire, mondjuk, a partneremnek holnap lenne szüksége. Ha ekkor a kollégám nem tesz semmit, akkor elbukhatjuk a munkát. Ha viszont úgy gondolkozik, hogy a partner a fontos, és nekem segítenem kell őt abban, hogy dolgozni tudjon, akkor akár a raktárból is „kilopja” azt a mintát. Történt egy hasonló eset, utánna nem megbüntettem, hanem megdicsértem a kollégáimat: érkezett egy rendelés, másnap délutánra kellett a termék, de nem volt belőle raktáron. Két munkatárs – anélkül hogy engem megkérdeztek volna – beült az autóba és elment Olaszországba, majd másnapra ideért az áruval.
Fel lehetne állítani egy csomó szabályt, ám ennek az égvilágon semmi értelme; inkább arra törekszünk, hogy munkatársaink kreatívak maradjanak. Az a tudat, hogy az emberek problémahelyzetben önállóan dönthetnek, és nincs fölöttük egy „okos fej”, aki megmondja, mi a teendő, érezhetően növeli az önbizalmukat. Szabad megoldaniuk a problémákat és szabad hibázniuk is. Ha egy rossz döntés után lehordok valakit a sárga földig, legközelebb mit várhatok tőle? Semmit, mert ezután nem mer kreatívan gondolkozni és dönteni.
– A törvényi előírásokról is ilyen liberálisan gondolkodnak – hasonlóan sok magyarországi építőipari céghez?
– Nem. A Mapei értékeinek a jogszabályokban foglaltak tisztelete is része, ezeket az előírásokat tilos megszegni. Miközben ma az építőipar sok gonddal küszködik, számtalan tisztességes céget és cégvezetőt ismerek, ahol sem szürke, sem fekete, csak fehér termelés folyik. Úgy lehet ilyennek maradni, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást a másik útról. Ha valaki távlatokban gondolkozik, be kell látnia, hogy a szürke- és feketegazdálkodás óriási veszteség. Nekünk eddig is és most is sikerül „tisztán” dolgozunk. Eredményünk idén az árbevétel 10 százaléka körül lesz, ami igen jónak számít az építőiparban.
– Milyen tervei vannak a Mapei élén a következő évekre?
– Az egyik – talán legfontosabb – tervünk a következő egy-két évre, hogy Sóskúton egy újabb gyáregységet állítunk üzembe, a mostani gyárral pedig elérjük a kapacitás felső határát. Középtávon tovább szeretnénk bővíteni a sóskúti gyártási részt és öt-hat éven belül újabb fejlesztést hajtunk végre egy nemrég vásárolt telken. A cél 2010-re a 8 milliárd forint árbevétel elérése. Nagyon sok új tervünk van a marketingben és folyamatosan fejlesztjük személyzetfelvételi rendszerünket is. Szeretnénk elérni, hogy miután az új munkatársak megkapták a kezdeti képzést, azonnal termeljenek és azonnal tudják hozni az eredményeket. Erősítenünk kell a belső kommunikációt is, és továbbra is igyekszünk egyre hatékonyabban – anyagi és egyéb eszközökkel – motiválni a cég dolgozóit.
– A pénzügyi megszorító intézkedések miatt kellett-e módosítani a korábbi elgondolásokon?
– A jövő évi terveink eléggé ambiciózusak ahhoz képest, hogy lépten-nyomon a különböző adómegszorítások okozta leépítésekről, a vállalkozások beruházásainak korlátozásáról hallani. Jövőre például 15 embert tervezünk felvenni. Nem hagyjuk magunkat letéríteni az általunk korábban kijelölt útról. A problémák kezelésének egyik alapvető lépése ugyanis, hogy nem leépítek és takarékoskodom, hanem termelek, termelek, és még többet termelek. Ehhez pedig több ember, eszköz és fejlesztés kell.
Willin-Tóth Kornélia