A világ minden táján igénylik, hogy egyre több legyen a felsőfokú végzettségű munkaerő, a jogi karok pedig különösen népszerűek, mert olyan általános műveltséget adnak, amit az élet számos területén lehet hasznosítani. Mivel a szorosan vett szakmának hosszú távon nincs szüksége annyi végzett jogászra, amennyit az egyetemek jogi karai évről évre „kitermelnek”, átalakítást igényel a jogtudományi képzés. A jogi oktatásnak az univerzális, más szakterületeken is könnyen konvertálható tudás átadására kellene helyeznie a hangsúlyt, a jogi karoknak pedig általános műveltséget nyújtó karrá kellene alakulniuk – véli Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) elnöke.
A bíróságok, ügyészségek és közjegyzőségek az elmúlt időszakban is évente csak néhány főt tudtak újonnan felvenni, a következő évekre pedig már előre betöltötték ezeket a gyakornoki állásokat. A közigazgatáson belül várható átszervezések azt sugallják, hogy az állami szférában sem várható létszámbővítés, így egyedül az ügyvédi pálya marad befogadóképes, mégpedig úgy tűnik, korlátlanul. A MÜK elnöke szerint azonban ez negatív következményekkel jár a szakmára nézve: a további létszámemelkedéssel nemcsak az egy főre eső munka csökken, de a pálya szakmai, etikai értelemben is felhígul. Téves az a feltevés, miszerint ha több az ügyvéd, a kialakult versenyhelyzet miatt olcsóbb és jobb szolgáltatásra számíthatnak az ügyfelek.
Magyarországon is előfordul, hogy néhány ügyvéd – pályakezdő jogász személyében – ingyen munkaerőhöz jut. Ennek egyedüli oka az, hogy a tényleges igénynél többen szeretnének ügyvédjelöltek lenni, mert lényegében ez az egyetlen lehetőségük a szakvizsga letételére. A gyakornokot alkalmazó ügyvéd tehát lehetőséget ad a gyakorlati idő letöltésére akkor is, ha egyébként irodájának mérete nem is tenné szükségessé a jelölt alkalmazását.
Völgyesi Levente, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara felvételi és pályakövető irodájának vezetője nem ért egyet a MÜK túlképzési riadalmával. Véleménye szerint különbséget kell tenni a joghallgatók között aszerint, hogy első egyetemi oklevélként vagy második, illetve harmadik diplomaként szerzik a jogász végzettséget. Amíg ugyanis az előbbiek nagy része a későbbi jogászi hivatás reményében, addig a már diplomával rendelkezők többsége a magasabb munkahelyi beosztás eléréséért tanulnak jogot, vagy egyszerűen csak azért, mert érdekli őket. A megkérdezett joghallgatók többsége egyébként sem azzal a tervvel érkezik az egyetemre, hogy mindenféleképpen a klasszikus jogász pályákon kíván majd elhelyezkedni – mondta Völgyesi.
Molnár Annamária