Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Sikerült már megtanulnia zongorázni? Egy önnel készült korábbi interjúban olvastam, hogy ez is szerepel a tervei között.
– Nem, még nem, de a gyerekeim tanulnak helyettem is. Ilyen az ember: a gyerekein keresztül akarja megvalósítani azokat az álmait, amelyeket neki nem sikerült. De továbbra is szándékomban áll zongoraleckéket venni.
– Tavaly a GSK lett a dolgozók szavazata alapján az év munkahelye. Miért szeretnek itt dolgozni az emberek?
– Erről őket kellene megkérdezni, de azért vannak visszajelzéseink róla. Egyebek között az informális és nyitott légkör miatt, jellemző a gondoskodó szemlélet a cégnél a munkavállalókkal kapcsolatban, ez jelenti a kompenzációt is, de önmagában a jó fizetés nem egyenlő a jó munkahellyel. Mára az igények túlnőttek a dolgozók megfizetésén, az emberek szeretnek dönteni a saját munkakörükben, ehhez meg kell adni a szükséges információt.
A nyitottsághoz párosul az őszinteség is, ezen a téren még nekünk is van fejlődnivalónk; de mivel sok a kommunikáció a vezetők és a beosztottak között, sok a visszajelzés is, így alapvetően jó irányba haladunk, akkor is, ha rögös ez az út. A munkahely és a családi élet egyensúlyára is figyelünk. Éppen emiatt rugalmas a munkaidő, megadjuk mindenkinek azt a döntési szabadságot, hogy feladatát mikor végzi.
– Önnek mennyire fontos a lojalitás? A szakemberek szerint ugyanis a munkavállalók nem lojálisak.
– Ez attól is függ, hogy pontosan mit értünk lojalitáson. Ha azt mondjuk, hogy lojális az, aki hosszú távon ragaszkodik a munkáltatóhoz, akkor általánosságban azt lehet mondani, hogy kicsi a munkavállalókban a lojalitás. Ha viszont úgy értelmezem, hogy elkötelezettséget jelent, akkor is csökkenő tendencia figyelhető meg, de ez nemzetközi jelenség, sőt a magyar munkavállalók elkötelezettebbek a nemzetközi átlagnál. Igaz, amikor jönnek hozzánk a fiatalok, én is azt mondom, hogy az első öt-tíz évben ne nagyon kötelezzék el magukat. Kicsit olyan ez, mint amikor azt mondják: az ember élje ki magát, mielőtt házasságra lép valakivel. Tudni kell különbséget tenni: ha a pályája elején valaki több mindent kipróbál, akkor később könnyebben találja meg a számára ideális pozíciót és munkahelyet, ott viszont már fontos, hogy erősödjön az elkötelezettség.
– És hogyan áll a GSK a munkavállalók elkötelezettségével?
– A magyarországi szinthez képest kiemelkedő: a dolgozók 76 százaléka elkötelezett a céggel szemben, az országos átlag 40 százalék körül van. Az már egy másik kérdés, hogy ezt az arányt miként lehet növelni. Sikeresek vagyunk középvezetői szinten, hiszen a fluktuáció alacsony, talán a már korábban elmondottak miatt: döntési szabadság, flexibilitás, az, hogy felnőttként kezeljük a munkatársainkat, megkapják a szükséges információt és fejlesztést. Ez utóbbi szerintem legalább olyan fontos, mint egy jó kompenzációs csomag.
– És mely területen kevésbé sikeresek?
– Az értékesítési oldalon, az orvoslátogatók esetében hiába számítunk mi a legjobb munkahelynek, ennek ellenére nem tudjuk elérni, hogy a fluktuáció 20 százalék alatt legyen.
– Ez a jelenség jellemző az egész gyógyszeriparra?
– Igen. Nagyon érdekes, de egyben furcsa is az orvoslátogatói munkaerőpiac. Még mindig a kereslet dominál, a kínálat pedig korlátozott, mert Magyarországon ez a tevékenység egészségügyi diplomához kötött. Nyugat-Európában nincs ilyen korlát, az Egyesült Államokban pedig még diploma sem kell hozzá, vagyis van hová liberalizálódnunk. És erre szükség lenne nemcsak a munkáltató, hanem az ország szempontjából is, hiszen nagy a hiány orvosokból, illetve egészségügyi dolgozókból. Miközben tíz éve a gyógyszeripar volt az elszívó szegmens, most a pályakezdő orvosok inkább külföldre mennének. Sajnos egyik sem arról szól, hogy Magyarországon a szakmájukban kívánnak dolgozni a friss diplomások. Éppen ezért kívánatos lenne, ha visszatérne eredeti szakmájukhoz a gyógyszeriparban dolgozó orvosok egy része.
– Van erre lehetőség?
– Számtalan példa van erre, hiszen az orvoslátogatóknak nem ez a szakmájuk, nem az üzleti világban szocializálódtak, hanem általában valamilyen kényszer miatt kerültek erre a pályára, ez lehet egzisztenciális ok, esetleg nem akarnak egy félfeudális helyzetbe bekapcsolódni. Ám akad, aki éppen a rugalmasabb munkaidő miatt választja a gyógyszeripart, így azt gondolom, nem véletlen, hogy ez egy női szakma.
– Milyen alapon választja ki munkatársait?
– Alapvetően hiszek abban, hogy az embernek az ösztöneire kell hallgatnia. Ez nemcsak a munkatársak kiválasztására érvényes, de a cég vezetésére is. Megpróbálok gyorsan dönteni, nem hiszem, hogy egy döntést csak akkor lehet meghozni, ha az összes információ rendelkezésre áll. Sokszor elég 30-40 százalék is, igaz, kockázatot is kell vállalni. Nem szabad a hibáktól túlzottan félni. Éppen ezért a munkatársak kiválasztásakor az első egy-két percben eldőlnek a dolgok. Csináltathatok valakivel száz tesztet meg többfordulós interjút, az első néhány percben akkor is eldőlt a dolog. Nekem fontos, hogy a jelentkező mennyire dinamikus, mennyire csillog a szeme. Jobban kedvelem az erős egyéniségeket, mert belőlük lehet a húzóember. Természetesen vállalom, hogy voltak már melléfogásaim.
– Az egészséges életmód mennyire fontos egy gyógyszercég alkalmazottai esetében? És ha zongorázni nem is tanul, mit csinál szabadidejében?
– Fontos az egészséges életmód, hiszen így hitelesebbek vagyunk. Éppen emiatt nálunk minimális a dohányzó kollégák száma. Én is megpróbálok egészségesen élni. Az egyik hobbim a két gyerekem és a velük töltött idő, a másik pedig a sport. A fitnesztermeket nem nekem találták ki, inkább a sport játékos formáit kedvelem. Ám a zongoratanulás egyelőre sajnos csak terv marad...
