Szakértők szerint a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által a közelmúltban bejelentett 14 szakképzési lépésre egyértelműen szükség van. A magyar gimnazisták teljesítménye uniós összevetésben kiemelkedőnek számít, a szakközépiskolások átlagos szinten teljesítenek, a szakiskolások azonban a rangsor végén kullognak – mondta Magyar Bálint oktatási miniszter.
Ennek ellenére nem az oktatás minősége jelenti a legnagyobb problémát. Sós Tamás, a szakképzést koordináló miniszterelnöki megbízott szerint az ipari és építőipari szakmából jelenleg 35 ezer ember hiányzik Magyarországon, bizonyos előrejelzések szerint pedig a második Nemzeti Fejlesztési Terv végére, 2013-ra 200 ezerrel kevesebb ember dolgozik majd az építőiparban, mint amennyire szükség lenne – ha minden marad a régiben.
Ha a 14 pont minden eleme megvalósulna, a magyar szakképzés állapota valóban látványosan javulna. A most felvázolt recept röviden: hozzunk létre rugalmas képzőintézményeket, amelyeket olyan módon finanszírozunk, hogy érdemes legyen jól működniük, hozzunk létre melléjük egy tanácsadó szervezet, majd ez megmondja, melyek a hiányszakmák, végül a rugalmas intézményünk rugalmasan álljon át ezek oktatására – úgy, hogy az oktatás mindvégig hatékony maradjon. A keresleti oldal pedig így néz ki: a gyerekeknek érezniük kell, hogy jó az, ha „összeolajozzák a kezüket”, közben figyelni kell, hogy ki esik el ettől a lehetőségtől idő előtt, azt vissza kell hozni a rendszerbe, ezek mellett hatékonyabbá és könnyebbé kell tenni tanulásukat. Ilyen körülmények között a keresleti és kínálati oldal könnyen találkozik, ezek után pedig csak arra kell figyelni, hogy ha elmúltak 50 évesek és munkanélkülivé válnak, vissza kell vinni őket az iskolapadba, hogy aztán tiszta lappal kezdhessenek.
Térségi integrált szakképző központok
Hat-nyolc iskola összefogásával olyan intézmény – első körben konzorcium – jön létre, amely kiszűri a párhuzamos kapacitásokat és szolgáltatások széles körét nyújtja a tanulóinak, illetve a felnőttképzésben részt vevőknek. A térségi integrált szakképző központokból (TISZK) összesen 50-60 lenne ideális – ezzel bőven lefedhető az ország minden szeglete. Már az idén 16 létrejön uniós forrásokból, 2006-ban pedig a Munkaerő-piaci Alap támogatásával újabb hat. Sós szerint a 16 intézmény egyenként egymilliárd forintnyi támogatást nyert el, a következő pályázatot pedig június közepén írják ki; a rendszer 2013-ra épül majd ki teljesen.
Oktatás
Az oktatás erősen koncentrálna a gyakorlatra, moduláris rendszert vezetnének be, vagyis egy asztalosnak nem kellene még egyszer megtanulnia, hogy milyen fafajok léteznek, ha ács képesítést is akar szerezni. Az intézmény nagyobb hangsúlyt fektetne az idegen szaknyelvre is, arra ez esetre, ha a magyar szakember az unióban szeretne elhelyezkedni. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) egyszerűsítésével párhuzamosan folyik az EU és Magyarország között a szakmák kölcsönös elismerése.
A vizsgarendszer egységesítése elősegítené az iskolákban folytatott oktatás színvonalának közeledését. A kormányzat támogatná a szakmák megszerzését azok esetében is, akik a kötelező oktatás – amely ma 16 éves korban véget ér – alatt nem végezték el az általános iskolát.
Finanszírozás
Az iskolák teljesítményét többek között a lemorzsolódók, az elhelyezkedési és a továbbtanulási arány alapján számítanák – ezek alapján kapnák a TISZK-ek a normatív, a kiegészítő és a fejlesztési támogatásokat. Az érdekeltségi rendszer kiépítése a minőségbiztosítást is magával vonná: az az intézmény, amelyik nem tudja hatékonyan a munkaerőpiacra terelni tanulóit, kevesebb pénzt kapna.
Tanácsadás
A TISZK-ek mellett létrejön egy – a munkaadók, munkavállalók, kamarák képviselőiből álló – testület, amely segítene az iskolák fenntartóinak abban, hogy nehogy a munkaerőpiactól idegen döntéseket hozzanak. A kormányzat szerint nem tartható, hogy Budapest kapja a meghatározó szerepet a tananyagok kialakításában, decentralizálni kell a döntéseket.
Ez a testület mondaná meg azt is – az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok segítségével –, hogy melyek a hiányszakmák. Itt jön elő a finanszírozás kérdése, ugyanis a kiemelt szakok oktatására kiegészítő normatív támogatást és eszközfejlesztési forrást – átlagosan 20 millió forint intézményenként – adna a kormány. Jelenleg leginkább az ipari szakmákból hiányoznak a fiatalok. Az magyarországi ipari termelés lefutásával egyszerűen nem volt értelme ilyen szakokra jelentkezni, inkább a szolgáltató szektor szakái értékelődtek fel; ezekből most sok helyen túlkínálat van.
Kérdés azonban, hogy mennyire gyorsan megy az átállás, ráadásul ha az iskola rögtön átáll, akkor is el kell telnie 3-4 évnek, hogy a hiányszakmákat tanulók elvégezzék az iskolát – ez pedig nem biztos, hogy bekövetkezik az előtt, hogy a multinacionális vállalatok áttennék székhelyüket Szlovákiába vagy Romániába.
Szemléletváltás kellene
Az oktatás minőségének emelése mellett a keresleti oldal változására is szükség van. Csakhogy a hazai általános iskolákban régóta az a nézet uralkodik, hogy az „okosak” szakközépiskolába vagy gimnáziumba mennek (aztán főiskolára, egyetemre), a rosszabb képességekkel rendelkezők pedig szakiskolákba. Ezen a hozzáálláson nem könnyű változtatni; különösen, ha egy CNC-gépkezelő – akiket jelenleg szinte az egész országban keresnek – 80-90 ezer forintot visz havonta haza.
Így a legnagyobb gond a szakma presztízse, ami ma gyakorlatilag nem létezik. Az azonban nem egyértelmű, hogy elégnek bizonyulnak-e ehhez a kormányzati intézkedések. Sós szerint a gyakorlati oktatás erősítésével, a piacképes tudás biztosításával és a TISZK-ek pályaválasztási, karrier-tanácsadási tevékenységével lehet elérni a szemléletváltást. A pályaválasztóknak fel kell ismerniük, hogy a kétkezi munkának már most is van jövője – és pláne lesz, ha az oktatással kapcsolatos változtatások bekövetkeznek – fogalmazott Sós.
