Mostanában sokat lehetett hallani arról, hogy a magyarok alapvetően nem mobilisak. A Nyugat-Magyarországra betelepülő multinacionális vállalatok nagy számban alkalmaznak külföldi szakmunkásokat és betanított munkaerőt, miközben a Dunától keletre egyes megyékben a húsz százalékot is eléri a munkanélküliség. A kevésbé iskolázottak számára az anyagi lehetőségek kemény korlátokat szabnak; ám de mi van azokkal, akik ebből a szempontból megengedhetnék maguknak a költözést?
A magasabb pozíciókat betöltők inkább hajlandók elköltözni egy-egy munka érdekében, bár azt azért nem lehet mondani, hogy teljesen rugalmasak lennének. Az ingatlan és a hozzá kapcsolódó ingóságok „egy élet eredményei”, ezeket általában nehezen adják föl az emberek – mondta lapunknak Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője. Ha egy fiatal diplomás már vásárolt magának egy lakást, akkor nehezebben változtat lakhelyet egy jó állás reményében. Sokkal inkább jellemző az, hogy naponta akár száz kilométert is utaznak a vezetők a munkahelyükre.
Budapestről nagyon sok közép- és felsővezető jár le naponta autóval Székesfehérvárra, Győrbe, Hatvanba, Gyöngyösre, vagyis az elérhető közelségben lévő városokba. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan vidéki városokban dolgoznak, de csak a hét felét töltik ott, egyébként budapesti otthonukban élnek.
A felső vezetők könnyebben szánják rá magukat a költözésre, ha a feladat attraktív; ha a korábbinál nagyobb forgalmú, létszámú céghez kerülnek, ha szélesebb hatáskört, nagyobb felelősséget kapnak – véli Deák Andrea, a Neumann International személyzeti tanácsadási ügyvezetője. Így tehát nem csak a fizetés a fontos, hanem a szakmai jellemzők is. Ilyen eset lehet még, ha az új hely és feladat beleillik a vezető karrierpályájába – például a nyugat-európai regionális központba való felvétel feltétele, hogy két évet a dunántúli központ vezetői pozíciójában töltsön el – véli Juhos. Nagyon fontosak még a magánéleti tényezők is, hiszen sokkal könnyebben költözik egy frissen elvált férfi vagy nő – akinek a környezetváltozás még jót is tehet –, mint egy stabil családi háttérrel, baráti körrel rendelkező egyén.
A vezetőket a cégek is jobban támogatják ebből a szempontból. Míg a szakképzetlen munkaerő legfeljebb egy közepesen felszerelt munkásszállóra számíthat, addig a vállalat a felső vezetőjének akár egy évig is bérelhet megfelelő minőségű lakást vagy házat és az összes költözéssel járó költséget átvállalja.
Természetesen vannak az országnak olyan részei, ahová szívesebben költöznek az emberek. Ilyen Budapest, ahol a diplomások leginkább koncentrálódnak és a fejlettebb Nyugat-Magyarországra is szívesebben mennek az emberek, Kelet-Magyarországra pedig leginkább csak a nagyvárosokba hajlandóak költözni – mondta Deák.
A magyarországi karrier-tanácsadók úgy vélik, nem jellemző, hogy az iskolázott magyar munkaerő nagy tömegekben külföldre áramolna. Azoknak a nagy része, akik külföldön szeretnének munkát vállalni, nem akar hosszú távon kint maradni. Nagy részük csak egy-két évi külföldi munkát tervez, leginkább a nyelvtanulás és a tapasztalatszerzés miatt. A vezető pozíciót betöltők szívesen eltöltenek egy-két évet Nyugat-Európában, hiszen a fizetés és az egyéb juttatások, előnyök – a gyerekek számára jó változatos környezet és a nyelvtanulási lehetőség – olyan magasak, hogy úgy is megéri családostul kiköltözni, ha a vezető férje, felesége nem is dolgozik egy-két évig – mondja Deák.
Bodolóczki Linda