Olyan humánpolitikai eszköz, amely elsősorban a tömeges létszámleépítéssel járó szervezeti változások kezelésében segít. Lényege, hogy a munkáltató az elbocsátott munkavállaló számára képzési programot biztosít, amelynek költségeit részben vagy teljes egészében átvállalja. A képzés időtartama alatt a résztvevők külső tanácsadók segítségével olyan készségeket és technikákat sajátítanak el, amelyek segítenek az elhelyezkedésben. A gyakorlatban az elbocsátott alkalmazottnak a korábbi cégük általában 3–6 hónapig tartó egyéni karrier-tanácsadást fizet (NAPI Gazdaság, 2004. június 29., 7. oldal). A profi tanácsadók elmondják, hogy melyek az aktuális munkaerő-piaci elvárások, milyen szakmák keresettek és segítenek felkészülni a kiválasztási folyamatra. A magyar gyakorlatban a képzés után az önálló álláskeresés 60–70 százalékban sikeres. Az outplacement program előnye, hogy jelentősen javítja a munkáltató imázsát, valamint lehetőséget nyújt a távozónak az elbocsátás miatti konfliktusok feldolgozására. Ez az eszköz eredetileg a II. világháború után az Egyesült Államokban terjedt el, ahol a háborúból hazatérő veteránok társadalomba való beilleszkedését segítette, majd Európában a nyolcvanas években, Magyarországon pedig a rendszerváltozás után kezdték el alkalmazni.
