Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Csendes, lassú haladást lehet megfigyelni az ingatlanalapok piacán az utóbbi fél-háromnegyed évben a 2008 végi, 2009 eleji nagy ingatlanalapos válság óta. Miután 2008 végére néhány alap a fizetésképtelenség szélére került és az egész szektorban felfüggesztették a visszaváltásokat, egyes alapok - főként banki források segítségével - kifizették a kilépni kívánókat és zárt végűvé - vissza nem válthatóvá - alakultak, mások viszont maradtak nyílt végűek. A nagy kilépési hullám után, áprilistól egy darabig még csordogált kifelé a tőke, ahonnan tudott, ám a folyamat tavaly nyáron megállt, és ősz elejére meg is fordult, azóta egyes alapokba ismét friss pénz érkezik.
Ami az okokat illeti, nagy valószínűséggel ugyanaz áll a háttérben, mint ami a tőkekivonásnál volt: 2008 végén, 2009 első felében relatíve igen magasak voltak a banki kamatok és a legtöbb más befektetéstől elszívták a megtakarításokat. (Persze az ingatlanalapos felfüggesztésekkel, árfolyamveszteségekkel kapcsolatos hangos botrányok is biztosan sokakat elbizonytalanítottak.) Később aztán a kamatszint fokozatos csökkenése ismét arra késztette a befektetőket, hogy betét helyett más alternatívákat keressenek, erre utal, hogy más alapfajták vagyona is határozottan növekedni kezdett. A folyamat februárban is tartott és valószínűleg napjainkban is tart, hiszen márciusban történelmi mélypontokra süllyedtek az állampapírhozamok, akárcsak az alapkamat, amit a banki kamatok is többé-kevésbé követtek.
A mezőny azonban nem egységes: a beáramló milliárdok túlnyomó többsége az Erste-csoporthoz érkezik, amelynek forintos ingatlanalapja a legrosszabb napokban is meg tudta őrizni fizetőképességét és hozamát. Az utóbbi időben sokkal szerényebb mértékben, de az OTP-nél is tapasztalható tőkebeáramlás. A többi nyílt végűként működő, jobbára kisebb alapnál inkább a tőke további csendes lemorzsolódása, esetleg stagnálása jellemző. A hozamok terén is nagyon nagy a szórás: az utóbbi fél évben több alapnál ismét negatív volt a teljesítmény, miközben a legjobbak hozama meglehetősen vonzó volt, évesítetlenül is a 4-6 százalékos sávba esett.
Ami az alapok befektetéseit illeti, a szokásos havi jelentésekből keveset lehet megtudni, az éves jelentések határideje pedig még nem jött el. A hiányos adatokból úgy tűnik, ingatlantranzakciót elég ritkán hajtanak végre, inkább a meglevő objektumokat - főleg irodákat, kereskedelmi és ipari ingatlanokat - kezelgetik. Nagyon széthúzódott a mezőny a válság óta az eladósodottság tekintetében is: míg korábban szinte minden alapnak voltak devizahitelei - már csak azért is, mert a deviza-forint kamatkülönbségen is keresni tudtak -, mára némelyik ezt csaknem teljesen visszafizette (Erste), másutt pedig, ahol a befektetők kifizetése miatt is kellett a pénz, az eladósodottság csak romlott.
A négy nagyobb alap közül az Erste Ingatlan a jelek szerint legalábbis nem igyekszik elkölteni a nyár óta beáramlott több mint 35 milliárd forintot. Február végi ingatlanvagyona 57 milliárd forintot ért, míg június végén 60 közelében volt, tehát még csökkent is, miközben az alap 82 milliárdosról 120 milliárdosra duzzadt és óriási bankbetét- és kincstárjegyhegyeken ül (elhanyagolható, pár száz milliós hitelállomány mellett). Az OTP-nél 33 milliárd forintnyi nettó vagyonra 51 milliárdnyi ingatlan és 25 milliárdnyi kötelezettség (nagyrészt valószínűleg hitel) jutott február végén, ötmilliárd forintnyi likvid eszköz mellett. A zárt végűvé alakított Európánál is hasonlóak az arányok, 16,8 milliárd forintnyi nettó eszközérték, 26,7 milliárdnyi ingatlan, 1,4 milliárdnyi likvid eszköz, azaz a kötelezettségei 11 milliárd forint körül lehetnek. A Raiffeisen zárt végűvé vált alapja a tavaly tavaszi átalakulás óta nem tesz közzé havi jelentéseket, de mivel pénzáramlások nincsenek, nem változhatott meg gyökeresen a múlt év június végi kép: nulla körüli értékű likvid eszköz, számottevő eladósodottság mellett.
