A válság súlyosan érintette és bizonyos fokig átrendezte az ingatlanközvetítői szektort is. Elsősorban a kisebb irodák szenvedtek el komoly veszteségeket: sok közülük véglegesen vagy időszakosan bezárt vagy más, kiegészítő tevékenységbe fogott. A szakemberek szerint ennek oka, hogy a kisebb kínálatú és szűkebb vevőkörű helyi ingatlanirodák nem rendelkeztek olyan tartalékokkal, melyekkel az esetükben akár több hónapig is tartó vevőmentes időszakot átvészeljék. S bár már a szektorban is érezni a lassú javulás előjeleit, még jelenleg is sokkal jobban meg kell küzdeni egy-egy vevőért, mint néhány évvel ezelőtt, az ingatlanpiac fénykorában. Az előrejelzések további irodabezárásokat prognosztizálnak, így a fogyatkozó tortán egyre kevesebb cég osztozik majd. Ez utóbbiak körébe elsősorban azok az ingatlanos társaságok sorolhatók, melyek magasabb szakmai és anyagi tőkéjüknek köszönhetően stabilitásukat viszonylagosan megtartva vészelik át a válságot.
Arra, hogy hány kisebb-nagyobb iroda bezárását okozhatta a válság, nehéz pontos adatokat találni. Békési Béla, a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezete (MIÉSZ) elnöke ezzel kapcsolatban kifejtette: közel 50 ezer körüli azon vállalkozások száma, melyek tevékenysége felöleli az ingatlanközvetítést, valójában azonban mintegy ötezer cég foglalkozott a válság előtt is a tényleges értékesítéssel. A válság ezeket a vállalkozásokat is érintette, így közülük napjainkban mindössze 2700 körülire tehető azoknak a cégeknek a száma, melyeknek valamilyen hasonló tevékenységre - ingatlaneladás, -forgalmazás, -bérbeadás, stb. - van engedélyük. A talpon maradók körét alkotják a franchise-rendszerben dolgozó cégek is, amelyek - átgondolva korábbi stratégiájukat - maguk is rákényszerültek néhány biztonsági lépés megtételére. Csökkentették alkalmazottaik számát, néhány irodát összevontak, tovább bővítették szolgáltatásaik körét, néhány, a piacra kilépést tervező új társaság pedig egyelőre kivár az ingatlanhálózat kiépítésével.
Amíg a kisebb, lokális közvetítőirodák keményen küzdenek a válság átvészeléséért és a fennmaradásért, a nagy, országos hálózatok - köztük a franchise-rendszerben működők - könnyebben veszik az akadályokat. Közéjük tartozik a Duna House (DH) is, amely 106 irodájával és 1000 fős értékesítő gárdájával az ország legnagyobb franchise-hálózatává nőtte ki magát. Murányi Ákos, a cég vezető elemzője szerint ez egyrészt a bő választékú adatbázisnak és a több tízezres aktív vevőállománynak, másrészt a hálózat által a vásárlóknak nyújtott komplex szolgáltatásoknak az eredménye. A DH válságálló üzleti modelljének köszönhetően sem irodabezárásokra, sem elbocsátásokra nem került sor idén, sőt nem kellett csökkenteni a közvetítői jutalékokat sem, és újabb területek bevonását, vagyis a hálózat bővítését tervezik. Annak ellenére így tesznek, hogy Murányi szerint az idén már nem várnak elmozdulást az ingatlanforgalomban. Az új építésű lakóingatlanok szegmensét érintő népszerű szociális alapú támogatási rendszerek (szocpol, fészekrakó) megszűntek - ezek gyakran az önerőt biztosították a lakásvásárláshoz. Így aki a bankok által elvárt 20-30 százalékos önerőt nem tudja előteremteni, nem tud hitelt felvenni s így új otthont venni.
A felzárkózó, franchise-hálózatot működtető cégek között van a City Cartel is, amely a válság ellenére stabilan tartotta korábbi pozícióját és az elmúlt években megkötött adásvételi ügyleteinek számát. Tapasztalataik szerint idén megnőtt a kereslet a 30 millió forint alatti és a 70 millió fölötti ingatlanok iránt, az e két kategória közöttiek eladása viszont stagnált. A cég is bővítette ügyfelei kiszolgálását, például a pénzpiacon fellelhető szolgáltatások (hitel, biztosítás, befektetés, pénztárak) körét, melyeket egy helyen összpontosított.
A 34 irodát működtető Remaxnál 2006 és 2009 szeptembere között a szerződések 17 százaléka szűnt meg a képességek túl optimista felmérése, az alulfinanszírozottság és a rossz gazdálkodás miatt. A másik fő ok a franchise-szerződésben és a működési szabályzatban rögzítettek partnerek részéről történő megszegése volt.
