Nyilvános pályázat keretében kíván megválni kisebbik telephelyétől a Zalafa Faipari Kft. A valamivel több mint másfél hektár területű telephelyen jelenleg is termel a bútorgyártással foglalkozó társaság. A pályázatokat 2000. január 20-ig lehet beadni - tájékoztatta lapunkat Simon László, a cég többségi tulajdonosa, aki a társaság ügyvezetői posztját is betölti. A remélt vételárról az ügyvezető nem nyilatkozott, de szakértői becslések szerint ez várhatóan jóval 100 millió forint fölött lesz. A telep központi épülete egy 2500 négyzetméteres, előre gyártott elemekből készült csarnoképület, ahol a termelés jelenleg is folyik. Ezenkívül iroda, raktárépület és gépház is található a 22 százalékos beépítettségű telepen.
A csőd szélére került társaságot másfél évvel ezelőtt vásárolták meg a jelenlegi tulajdonosok (Simon tulajdonában a társaság 70 százalékos üzletrésze van). A cég jelentős tartozásokkal küszködött, melyeket a korábbi menedzsment forgóeszközhitelként, az export finanszírozására vett fel. A furnérszekrények készítésére specializálódott társaság körülbelül fele-fele arányban szállít a hazai és a külföldi piacra, főként szállodák és bútorüzletek számára.
Az ügyvezető egy másik hasonló profilú céggel is bír és az elképzelések szerint a két társaság a jövőben egymást kiegészítve, összehangoltan jelenne meg a piacon. A további sikeres működés záloga azonban az a teljes körű átszervezés és racionalizálás, melynek része a Zalafa jelenlegi termelésének harmadát adó telep értékesítése is. A cég 200 alkalmazottjából 40 dolgozik az eladásra kínált keszthelyi telepen. Simon szeretné elérni, hogy a vevő a dogozókat tovább foglalkoztatva vegye át a működő üzemet. A telep eladása javíthat a cég gazdálkodásán, már csak a fajlagos költségek csökkenése miatt is. A társaság központi üzeme ugyanis a Keszthelytől 30 kilométerre fekvő Zalaszentgróton található, és a két telephely közötti szállítások jelentős többletköltséget jelentenek az amúgy is veszteséget termelő cégnek. A Keszthelyt elkerülő út Gyenesdiáshoz közelebbi részén fekvő terület ipari és kereskedelmi céllal is hasznosítható, az épületek jellege és a szabadon beépíthető, teljesen közművesített terület nagysága miatt akár raktárbázis kialakítására is alkalmas.
A Zalafa reorganizációja azért is vált szükségessé, mert az utóbbi években a cég jelentős piacvesztést szenvedett el. Mára a hazai bútorgyártás költségei egyre inkább megközelítik a nyugat-európai szintet, emiatt a korábbi megrendelők nagy része a magyarországiaknál lényegesen olcsóbban gyártó romániai és ukrajnai gyárakból fedezik szükségleteiket. (A társaság például húsz éven keresztül szállított folyamatosan egy német vevőnek, amely tavaly felmondta szerződését a céggel.) A Zalafa korábban elvesztett piacának, megközelítően hetven százalékát tudta mára visszaszerezni. Külföldre Svédországba, Németországba és Nagy-Britanniába szállít, a hazai piacon pedig egyik ismert partnere a Balaton Bútorgyár Rt. Az 1999 első felében kezdődött átszervezés várhatóan 2000 végén zárul, és a tervek szerint 20-30 százalékkal emeli meg az éves szinten 400-500 millió forint nettó árbevételt produkáló cég forgalmát.
CSENDES IVÁN
