Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A globalizáció némely közhelyszerű megállapítása sajnos a bűnözésre is igaz, tehát nem csak a folyamatos strukturális változásokkal kell számolnunk, hanem komoly kihívást jelent a bűnüldöző szervek számára az a hihetetlen technikai adaptáció is, amely az egyes deliktumok elkövetési magatartásaiban figyelhető meg. A teljes skála természetesen leírhatatlan, hiszen szinte valamennyi informatikai attitűd reciprokával találkoztunk már.
A virtuális jövő bűnözését nagyon nehéz megjósolni – ma még teljességgel kiszámíthatatlan –, ám ha közelebb akarunk jutni a problémához, akkor a mostani jelenségeket kell alaposan elemezni. Az eddig is evidens volt, hogy a bűnözés szisztematikusan igyekezett a természettudományos eredményeket felhasználni – azaz később még lehet „diszciplina" is -, akár közvetlen, akár közvetett úton. Viszonylag könnyű megtalálni a bűnös hajlamú vagy szándékú „szakértőket", akik a szervezett alvilág hálójába kerülnek. Ami még elképesztőbb, hogy ezt a fajta asszisztenciát morális kérdéssé degradálják, holott a büntetőjog részesi alakzatai ezzel kapcsolatban világosak. Gondoljunk csak arra, hogy a szintetikus kábítószer előállításához elengedhetetlen a labor, a speciális szakértelem vagy a szervkereskedelemhez az orvos, egy számítógépes adatbázis feltöréséhez az informatikus. Ők persze nem bűnözők, hanem bűnelkövetők, de tisztában kell lenniük azzal, hogy átálltak a másik oldalra.
Az sem véletlen tehát, hogy pontosan a tudósok köréből hallani mind több aggályt a klónozással kapcsolatban. A társadalom persze megpróbál védekezni, hatékonyabbá tenni bűnüldöző apparátusait (amelyik szintén szakértőket von be a felderítő munkába), egyáltalán leszűkíteni a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő körülményeket.
Az internet, a műholdak, a vezeték nélküli adatátviteli rendszerek világában mind nehezebb védekezni az ilyenfajta bűnözéssel szemben. Félő, hogy az állam polgárainak nem tud majd totális védelmet nyújtani, eleve lesznek olyanok, akikről lemond. Ők azok, akik – pontosan a virtuális jövő miatt – deklasszálódnak „városon kívüli" szubkultúrákat alkotnak majd. (Ezt látszanak alátámasztani azok a ma még illuzórikusnak tűnő építészeti tervek, amelyek úgynevezett piramis városokat képzelnek el – akár milliós lakossággal – és itt csak a „bentiek" védelme garantált.)
Még, ha ez ötven év múlva következik be, akkor is borzalmas! Fájdalmas alternatíva kínálkozik: darwinizmus vagy kooperáció. Az együttműködés tekintetében is csak az egyetemes elhatározás vezethet eredményre.
Garamvölgyi László
kommunikációs igazgató (ORFK)
