!FELCIM>
Egyetemes szolgáltatás elérhető áron - tudósítás 2005-ből
Ezen kijelentésre az adott alkalmat, hogy a 2001-ben elfogadott egységes hírközlési törvény 2002-2004 közötti piaci hatásait elemző, a Hírközlési Főfelügyelet által készített tanulmány a főbb hatások között az alábbiakat sorolta föl:
Az össztársadalmi és egyben nemzetgazdasági érdeket megtestesítő egyetemes szolgáltatás a lakosság minden rétegének elérhető áron nyújt távközlési lehetőséget úgy, hogy annak finanszírozása nem ró lényeges plusz terhet a társadalomra. Ez azért lényeges, pozitív eleme a törvénynek, mert a korábbi, szerencsére nem elfogadott álláspont szerint az azonnali szolgáltatásalapú verseny a gazdaságosan kiszolgálható ügyfélkör esetében dömping jellegű árakat generált volna, lehetetlenné téve, hogy a társadalom jelentős része egyetemes szolgáltatásban részesüljön a központi költségvetés komoly megterhelése nélkül. Ezzel ellentétben a szabályozás biztosította a sok szereplő megjelenését és életben maradását, amelyek magas minőségi színvonalú szolgáltatásokkal versenyeznek a könnyebben ellátható területeken élő lakosság, a illetve működő vállalkozások kiszolgálásáért.
A tanulmány hasonló jelentőséget tulajdonít annak, hogy a versenyhelyzetbe a valós költségeken alapuló előfizetői díjakkal érkeztünk el. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy a hosszú távú szakmai befektetők beruházási kedve megmaradt, szemben azzal, hogy milyen veszteségekkel kellett volna szembenézniük mind a fogyasztóknak, mind a szolgáltatóknak, ha a torz árak adta rövid távú piaci lehetőségeket kihasználó cégek kerültek volna előtérbe.
Így viszont folyamatosan javuló minőségben és választékban ügyfeleik igényeinek megfelelni vágyó, új szolgáltatásokat bevezető vállalatok alkotják a magyar piacot. Ennek megfelelően az innovációs kedv nagy, a szolgáltatások díja csökken, illetve folyamatosan új szolgáltatásokat vezetnek be. Mindez tartós, fenntartható, konszolidált piacot eredményezett, melyen minden szolgáltató - függetlenül a törvényben megfogalmazott kötelezettségétől - költségei alapján, egymáshoz közeli nyereségtartalommal kínálja szolgáltatásait, miközben ezek előállítási költségei és a fogyasztóknak kínált árak folyamatos csökkentésében érdekelt.
A várakozásoknak megfelelően elsősorban a nemzetközi és távolsági díjak csökkentek, ami megfelel a hasonló területen korábban tapasztalt nemzetközi folyamatoknak. Ez elsősorban az ügyféllel közvetlen kapcsolatban álló társaságok számára költségalapon továbbítási szolgáltatást nyújtó cégek közti piaci versenynek tudható be. Mindemellett az infrastruktúra alapú versenynek köszönhetően a helyi szolgáltatók, illetve helyi hálózatok tulajdonosai mégsem tudnak az indokoltnál nagyobb haszonhoz jutni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a verseny hónapokon belül, fokozatos hálózatépítéssel elindult, mára pedig az ország legtöbb városában több hálózat versenyez, állandósítva a verseny adta eredményeket.
A HIF tanulmánya alátámasztja a független gazdaságkutató intézetek, illetve a Pénzügyminisztérium véleményét, miszerint a növekvő távközlési forgalom mellett az árak most már enyhén és tartósan csökkenni fognak, ezzel elősegítve a hazai vállalkozások versenyképességét és a lakosság igényeinek kielégítését. Az említett folyamat nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon is elérhető közelségbe került az információs társadalom.
A tanulmány kijelenti azt is, hogy az erős szakértői bázissal rendelkező Hírközlési Főfelügyelet ajánlásai és jelentései nem elhanyagolható szerepet játszottak és játszanak a piac kialakulásában és fenntartásában. Az idei évben megszületett az első olyan felügyeleti jelentés, mely egy korábbi jelentés felülvizsgálata, bizonyítva, hogy a hatóság saját munkájában felismeri és kiküszöböli a hibákat. Ezért is nem került sor idáig az egyébként a törvényben biztosított gyors jogorvoslati eljárás alkalmazására.
Az egynapos rendezvény lezárásaként az EU-nagykövet az eseménynek otthont adó Vivendi Telecom Hungary fogadásán a magyar távközlés valódi csodájaként jellemezte az utolsó 5 évet.
LEDNITZKY PÉTER, A VIVENDI TELECOM HUNGARY KORMÁNYZATI ÉS KÜLKAPCSOLATI IGAZGATÓJA
**** KERETBEN ****
A SZABÁLYOZÁS BIZTOSÍTOTTA A SOK SZEREPLŐ MEGJELENÉSÉT ÉS ÉLETBEN MARADÁSÁT.
A SZABÁLYOZÁS BIZTOSÍTOTTA A SOK SZEREPLŐ MEGJELENÉSÉT ÉS ÉLETBEN MARADÁSÁT.
Úgy tűnik, a készülő egységes hírközlési törvény (EHT) sem rendezi a jelenlegi szabályozásnál megnyugtatóbban az információs társadalom infrastruktúráját jelentő ingatlan- és eszközhasználatot. A törvényjavaslat szerint a nyomvonal de jure nem tekinthető korlátozott erőforrásnak, ám de facto mégis az.
Az információs társadalom infrastruktúráját vagy vezeték nélküli (rádiós), vagy vezetékes összeköttetések képezik. A vezeték nélküli összeköttetésekhez antennákat, tornyokat kell telepíteni, míg a vezetékes összeköttetésekhez oszlopsorok vagy föld alatti kábelhelyek szükségesek. A távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM-rendelet szabályozza azt a folyamatot, amelynek eredményeképp fel kellene épülnie a gazdaságos, legális infrastruktúrának. Az antennákat, a tornyokat általában magántulajdonban lévő ingatlanokon, telkeken, épületeken helyezik el, míg a vezetékek, kábelek általában az önkormányzatok tulajdonában lévő közterületen futnak.
Az EHT-tervezet nem okult a KHVM-rendelet hiányosságaiból és nem kívánja jelentőségének megfelelően szabályozni az infrastruktúralétesítés területének igénybevételét. Különösen szembetűnő, hogy a törvényjavaslatban nem határozták meg az EU-irányelvekkel összhangban, miszerint a távközlési-hírközlési létesítmény elhelyezésére szolgáló űrszelvény (hely) vagy nyomvonal a távközlési infrastruktúra szerves része és természeténél fogva korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrás, amivel gazdálkodni kell. Így a törvényjavaslat szerint "de jure" a nyomvonal nem tekinthető korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásnak, azonban "de facto" mégis az.
A hatályos szabványok szerint adott útvonalon egyetlen nyomvonal kijelölésére van lehetőség a távközlő vezetékek elhelyezésére. Tekintettel arra, hogy korábban a Magyar Posta monopóliummal rendelkezett a távközlés területén, a szabvány által meghatározott nyomvonalsávban kizárólag postai alépítmények, illetve vezetékek épülhettek. Ennek megfelelően a közterületeken mindenütt postai alépítmények találhatók, amelyek ma már a Matáv Rt. tulajdonában vannak.
Amikor a 90-es évek közepén beindult az országos távbeszélő hálózat nagymérvű rekonstrukciója, illetve fejlesztése, a korábban épült alépítmények (tömbcsatornák) egy része feleslegessé vált, mivel a távbeszélő főközpontok közötti összeköttetéseket a fényvezető kábelekre terhelték át.
Az információs társadalom infrastruktúrájának megteremtése jelentős kábelépítést igényel, aminek megvalósítása szinte lehetetlen, mivel a járdákban a hely már foglalt. A különböző önkormányzatok más-más módon igyekeznek megoldást találni e gondra.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet 3. ő (3) bekezdésében előírt "településszerkezeti terv" kötelező alátámasztó szakági munkarészeként feltüntetett 5. Hírközlési (távközlés, műsorszórás) javaslata tartalmazza mindazokat a nyomvonalakat, amelyek a köztulajdonban lévő a "beépítésre nem szánt területeken" belül a "közlekedési és közműterületen" lehetővé teszik a távközlési infrastruktúra megépítését.
E rendelet elvileg lehetőséget teremtene a nyomvonallal való gazdálkodásra, de ezt nem tűzi ki sem az önkormányzatok, sem a hírközlési hatóság feladatául. Márpedig a gazdálkodás nélkül rövidesen lehetetlenné fog válni az infrastruktúra építése. A megosztott eszközhasználat, amit a EHT-javaslat elvileg lehetővé tesz, az eddigi gyakorlat szerint nem nyújt megoldást.
Véleményünk szerint a legtöbb esetben a meglévő, de használaton kívüli, illetőleg tartalékként épült, de használatba nem vett alépítményhálózat képes lenne kielégíteni az igényeket. Hogy ez kihasználható lesz-e, arra választ csak az új törvényi szabályozás adhat. Egyik megoldás lehetne, ha a törvény elismerné, hogy a nyomvonal (útjog) korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, amellyel gazdálkodni kell és a gazdálkodásra szabályokat alkotna, amelyek alapján az önkormányzatok és a hírközlési hatóság gazdálkodnának a tulajdonos megbízása alapján.
A másik megoldás - nem éppen népszerű ötlet -, hogy a nyomvonalas föld alatti létesítményeknél be kell vezetni az egységes "űrszelvény-helyfoglalási díjat".
Ezt a díjat egy kijelölt állami alap számára kellene fizetni, a hírközlési hatóság határozata alapján minden elfoglalt űrszelvény után, beleértve a használaton kívüli és tartalék csőnyílásokat, aknákat, szekrényeket is. Ezáltal az alépítmény tulajdonosa kényszerülne gazdálkodásra. Az állami alap a befolyt összeget csakis az alépítmény-hálózattal kapcsolatos (felmérés, rekonstrukció stb.) célokra használhatná fel.
JUTASI ISTVÁN TÁVKÖZLÉSI SZAKÉRTŐ
AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM INFRASTRUKTÚRÁJA JELENTŐS KÁBELÉPÍTÉSI IGÉNYNYEL JÁR, DE ENNEK KIELÉGÍTÉSE LEHETETLEN.