Széchenyi gróf a múlt század egy ködös, kilátástalan évében, valahol a Kárpát-medence lankáinak egyikén kortársaival együtt még azon dolgozott, hogy egy Tudományos Akadémia nevű intézmény felépítésével Magyarországnak páholyt biztosítson az európai gondolatiság elitklubjában, s hogy a későbbiekben történelmi kapoccsá szimbolizálódó Lánchíd a gazdasági-politikai-logisztikai paradigmákat közelítse egymáshoz. Nem sokkal ezután az ipari forradalom robogó hírnökeként feltűnt az első vonat, s zakatolásával megzavarta a magyar hon csendes tájait, és annak még csendesebb lakóit, akik az ördögi találmányt ijedten fogadták. Hamarosan azonban az ipari forradalom vívmányai és a félfeudális-hűbéri viszonyokat konszolidáló szabadságharc meghozták a nem várt eredményt: a vonat, a híd és a tudományos intézmények Magyarországot, a monarchiával együtt, a század második felére Európa egyik legdinamikusabban fejlődő régiójává változtatták. A szellemi élet virágzását gazdasági fellendülés követte.
Most, a rendszerváltás után egy évtizeddel, a XXI. század küszöbén, a reformkor eszméi újjászületni tűnnek: csupán az elnevezések változtak meg, de a nyugati bölcsőhöz való megtérés célja maradt a régiben. A történelem ismétli önmagát, megint egy igen jelentős felzárkózási folyamatnak vagyunk részesei: nemrégiben az EU-bizottság elnöke, Romano Prodi, az európai gazdaság modernizációját tűzte ki célul, s meghirdette az információs társadalom kiépítését szolgáló e-Európa programot. A lisszaboni EU-ülésen megkezdődött a tudáson alapuló új világ megteremtése, amely szerint az autósztrádák szerepét az infosztrádák veszik át: a kereskedelem, a közigazgatás, a tudomány és a kultúra felvonul az internet útjaira. A világ kitárul, s igényeink kielégítésének tükörképe számítógépeink monitorán csillan fel. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az Édenkert kapui tárulnak fel: hiszen a lehetőségek kibővülnek, s csak az dönti el az egyéni boldogulást, hogy miképpen élünk a ránk zúduló információval és a kommunikációs varázsgömb nyújtotta lehetőségekkel. Ennek a jelentősége pedig már most pozitív gazdasági mutatókkal támasztható alá.
Nosztalgiára és ábrándozásra serkentő hajlamaink a posztkommunista ásításban jó ideig megakadályozták honatyáinkat abban, hogy nyugati portyázásaik során figyelmet szenteljenek a távközlési és a számítástechnikai hálózatok konvergenciájának, és azok villámgyors terjedésének. Köszönhető talán ez annak is, hogy igen sokáig nyugat-európai kollégáik sem vették komolyan a világháló önindukáló növekedését. A hidegháború utáni, álmatag csendben egyesek ugyan kíváncsian szemlélték a technológiai fejlődés egyre érdekesebb hajtásait, de az EU-bizottság tagjai csak a múlt év decemberében kaptak észbe, és bizony be kellett ismerniük az öreg kontinens lemaradását az Egyesült Államokhoz képest. Az e-Európa program meghirdetése nemes szándékra és eltökéltségre utal.
De vajon elégséges ez az egy impulzus ahhoz, hogy a világháló és a hozzá csatlakozó számítástechnikai berendezések, közösen rántsák bele egész Európát az információs társadalom Paradicsomába? Igen, szól a válasz, ha a problémára regionális megoldást keresünk, s figyelembe vesszük az egyes területek gazdasági, technológiai és főképpen kulturális adottságait. Leginkább az írországi példa igazolja ezt, ahol sikerült az érdekeket és a lehetőségeket hatékonyan összehangolni: a széles adatátvitelű hálózatok hamarosan minden háztartásban csatlakozhatnak egy számítógépes terminállal. A közelmúltban megrendezett ír-magyar kormányfői találkozó, amelyen többek között az infosztrádák építési tapasztalatairól cseréltek eszmét az államférfiak, talán egy olyan folyamatot indít be, amely közelebb juttatja hazánkat az EU-bizottság futurisztikus látomásához. Sőt, ha összeszedjük magunkat, akár az e-Európa példaképévé is válhatunk. Magyarország, mint EU-példakép? Kételyre semmi ok: minden adott, hogy élenjáróként vegyünk részt az információs társadalom infrastruktúrájának megteremtésében. A reformkor hendikepje a tudásimport volt. Ma már azonban büszkén tekintünk vissza a XX. századra, amelynek technikai fejlődésében a magyarok jelentős szerepet játszottak, s tény, hogy a tudományban ma is élvonalban állunk. Reményekkel tekinthetünk előre, hiszen egy olyan kormányprogram kezd körvonalazódni, amely a tőkét értéképítő módon hozza be az országba. A Széchenyi terv egyik fő prioritása az információs társadalom alapjainak megteremtése. Az ehhez szükséges külföldi tőke már jelen van az országban, a telekommunikációs szolgáltatások minőségét növelő hálózatok fejlesztés alatt állnak: tehát az információs társadalom kincsesbányája csupán kiaknázásra vár! Könnyedén megelőzhetnénk az EU-t, és gazdaságunk modernizációját is igen gyorsan valósíthatnánk meg, hiszen az infosztráda alapozását már megkezdték, s a munkagépek is startra készen állnak, azonban hogy használni is tudjuk, megfelelő keretfeltételeket szükséges biztosítani.
Az EU-stratégia egyértelműen mutatja, hogy az információs társadalom alapját a széles körű technológiai ellátottság, és az olcsó távközlési szolgáltatások képzik. Hazánkban az utóbbi években megjelent, úgynevezett alternatív távközlési szolgáltatók már ma eleget tesznek ezeknek a követelményeknek, azonban a lakosság még mindig nem érzékelheti a változásokat. Mialatt az alternatívok már most alig több mint a feléért biztosítják a nemzetközi hívásokat, addig a Matáv-vonallal rendelkező felhasználó csak bosszankodik, amikor a legfrissebb KSH-felmérésekről tudomást szerez, s látja, hogy számláján bizonyos tételeknek a másfélszerese szerepel. Mindez kártyavárként döntheti össze az oly gondosan felvázolt Széchenyi tervet. A távközlési árak csökkenésének a kulcsa a szabadpiaci verseny megteremtése, amelyet egy versenysemleges törvény szabályoz. A kormány által kitűzött, decemberi tézisek reményt keltettek, de az egységes hírközlési törvény eddig nyilvánosságra hozott normaszövege megkérdőjelezi azt, hogy lesz-e Magyarországon valódi liberalizáció, s kihasználjuk-e annak a lehetőségét, hogy az e-Európa gazdaságunk fellendülését felgyorsítsa. Az igazi veszély ugyanis az időzítésben rejlik. Ha visszalépünk a régi forgatókönyvhöz, és emiatt csak 2002. január 1-én szabadul fel a távközlési piac, a lakosság és a kormány letehet arról, hogy hazánk távközlése és ezen keresztül gazdasága az EU-hoz rövid időn belül felzárkózni legyen képes. További két év alatt a Matáv-tarifák eddig tapasztalt növekedése ugyan sosem látott profithoz juttathatja a Matáv tulajdonosait, de ez a felhasználók kiadásait fogja növelni. Nem is beszélve arról, hogy a piacnyitás utáni, rendeleti szabályozás mennyi idő alatt lesz képes valódi versenyt teremteni. Ha a kormány valóban meg kívánja valósítani a Széchenyi tervet, s ezáltal felgyorsítani hazánk felzárkózását Európához, biztosítania kell a szabadpiaci versenyt, akár átmeneti szabályozással, még 2002 januárja előtt. A Magyarországon jelen lévő alternatív távközlési társaságok nemrégiben közös fellépéssel bizonyították eltökéltségüket a teljes körű liberalizáció mellett, s közös véleményüket megosztották mind a döntéshozókkal, mind pedig a lakossággal. Azért érdemes odafigyelni erre, mert ezek a cégek - tulajdonosi hátterük révén - képesek az EU-liberalizációs tapasztalatokat megosztani a hazai törvényhozókkal, s közelebb hozni az információs társadalom megvalósulását.
A Széchenyi terv nagyvonalú elképzelés, és ha a kormány átgondoltan kivitelezi ezt, úgy az újonnan megépülő autósztrádák pár év alatt felzárkóztatják az ország legtávolabbi helyeit is a fővároshoz, ugyanakkor az infosztrádák áradatai Magyarországot tudják nemcsak Európához, de az Egyesült Államokhoz is felzárkóztatni, a lakosság széles rétegeit vonva be, s felgyorsítva az újjászülető reformkor vívmányainak népszerűsítését. A tőke építő módon vonul majd be hazánkba, de a megfelelő körülményeket a törvénykezés kell, hogy szavatolja. Kárpát-medencei döntéshozóink ma egy olyan, világokat átkaroló high-tech hidat üthetnek fel, amely segítségével hazánk fiai tovább növelhetik országunk hírnevét és megteremthetik várva várt jólétét.
JOBBÁGY DÉNES,
VEZÉRIGAZGATÓ, NOVACOM
**** KERETBEN ****
A HÍRKÖZLÉSI TÖRVÉNY EDDIG NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT NORMASZÖVEGE MEGKÉRDŐJELEZI AZT, HOGY LESZ-E MAGYARORSZÁGON VALÓDI TÁVKÖZLÉSI LIBERALIZÁCIÓ.
A HÍRKÖZLÉSI TÖRVÉNY EDDIG NYILVÁNOSSÁGRA HOZOTT NORMASZÖVEGE MEGKÉRDŐJELEZI AZT, HOGY LESZ-E MAGYARORSZÁGON VALÓDI TÁVKÖZLÉSI LIBERALIZÁCIÓ.