Az "információs társadalom" kifejezés az 1960-as évek második fele óta használatos (valamivel korábban keletkeztek a "tudástársadalom", a "tudásgazdaság" és a "tudásmunkás" összetételek), a hetvenes évek derekán pedig felbukkant a "telematikus társadalom" fogalma. Vajon mit jelentenek ezek az immár mindennapi életben is gyakran használt elnevezések?
Vilém Flusser prágai származású filozófus meghatározása szerint az "információs társadalom" lényege, hogy abban mind nagyobb hangsúlyt kap a tiszta információk előállítása, tárolása és továbbítása, s mindinkább háttérbe szorul a tárgyak létrehozása.
Ami a "telematikus társadalmat" illeti, érdemes abból kiindulni, hogy a tele- előtag a távoli közelhozását jelenti, következésképpen olyan társadalomról van szó, amelyben a tőlünk távoli események és jelenségek mind közelebb kerülnek hozzánk.
Ha a hozzánk közel került eseményeket és jelenségeket tiszta információknak tekintjük, akkor látszólag máris eljutottunk az "info-telematikus társadalom" fogalmához.
A helyzet azonban távolról sem ilyen egyszerű, hiszen azok a közvetítő eszközök - médiumok -, amelyek közel hozzák számunkra a korábban távoli információkat (s egyben a mi információinkat is közel viszik másokhoz), sohasem "ártatlanok". Marshall McLuhan híres szlogenje, miszerint a médium maga az üzenet, azt jelenti, hogy roppant kockázatos "tiszta", "semleges" információról beszélni. A kanadai gondolkodó alaptézise szerint a médiumok nem annyira tartalmukkal hatnak, hanem elsődleges közleményük a változás, amit megjelenésük okoz részben az emberek közötti viszonyokban, részben pedig az ember és a valóság viszonylatában. Mára már könyvtárnyi irodalom foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen forradalmi változásokat idézett elő az alfabetikus írás felfedezése, a könyvnyomtatás vagy az elektronikus tömegmédiumok megjelenése. Bizonyos elképzelések szerint a gondolkodásnak és kifejezésnek számos olyan vonása, amelyet magától értetődőnek vettünk az irodalomban, a filozófiában és a tudományban, nem veleszületett sajátossága az emberi létezésnek mint olyannak, hanem azon lehetőségek következtében jött létre, amelyeket az emberi tudat számára az írás technológiája tett lehetővé. Hogy csak egyetlen példát említsünk, egyesek szerint csak az írás, a jelek sorszerű egymást követése teszi lehetővé a történeti tudatot. Az írás feltalálása előtt semmi sem történt, hanem minden csak megesett. Ahhoz ugyanis, hogy bármi megtörténhessék, azt valamiféle tudatnak mint történést, mint folyamatot kell érzékelnie és felfognia.
Ami a könyvnyomtatást illeti, talán elég, ha itt Nyíri Kristóf nyomán mindössze a hangtalan olvasás általánossá válását emeljük ki, azt, hogy a könyvben rögzített tudás - szemben az úgynevezett "orális kultúrák" gyakorlatával - immár nem igényli a hangzó megjelenítés közreműködését. "A hangtalan írás-olvasás - írja Nyíri - megteremti a szellem magánszféráját, s persze az elkülönült megismerő szubjektum filozófiai eszméjét. A szövegazonos sokszorosíthatóság háttere előtt pedig kibontakozik szerzőség és eredetiség fogalma"
Hogy az információt közvetítő médiumok mennyire nem "ártatlanok" és "semlegesek", az különösen a tömegmédia rohamos elterjedése nyomán vált világossá, s megint csak nem tartalmi, hanem szerkezeti, tehát lényegi sajátosságokról van szó. Flusser például minden tömegmédiumot strukturálisan fasisztoidnak tart, mert az információkat egy központból erőlteti rá a közönségére, s nem vagy nem eléggé teszi lehetővé a viszontreakciót, a dialógust. Ilyen szerkezeti értelemben tehát Flusser szerint csupán a decentralizált, hálószerkezetű kommunikáció - mint amilyen az internet - lehet a demokratikus viszonyok mediális megfelelője.
Ezt a rovatot természetesen mi sem valamiféle kioktatásra, hanem termékeny dialógusra szeretnénk felhasználni. Arra kérünk hát minden érdeklődőt, hogy ossza meg velünk a véleményét az itt felvetett gondolattöredékekről. Próbálja meg átgondolni, vajon milyen filozófiai, antropológiai, esztétikai, lélektani vagy akár egészen konkrét gyakorlati következményei vannak annak a nyilvánvaló ténynek, hogy mindinkább "info-telematikus" társadalomban élünk? Fontoljuk meg közösen annak jelentőségét, hogy szinte egyik napról a másikra elképzelhetetlen mennyiségű információ került karnyújtásnyi távolságra hozzánk. Térképezzük fel azokat a valóságos és lehetséges változásokat, amelyeket a gomba módra szaporodó új információközvetítő eszközök okoznak részben az emberek közötti viszonyokban, részben pedig az ember és a valóság viszonylatában. Másként fogalmazva: teremtsük meg azoknak az új médiumoknak a kultúráját, amelyek - miként a korábbi médiumok esetében történt - akkor is alapvetően meghatározzák mindennapi életünket, érzékelési szokásainkat és gondolkodási stílusunkat, ha tudomást sem veszünk róluk. Már csak ezért is érdemes odafigyelni rájuk.
SEBŐK ZOLTÁN
ESZTÉTA
**** KERETBEN ****
AZ INFORMÁCIÓT KÖZVETÍ-TŐ MÉDIUMOK NEM ÁRTATLANOK.
AZ INFORMÁCIÓT KÖZVETÍ-TŐ MÉDIUMOK NEM ÁRTATLANOK.