Rendhagyó tárlat nyílt a kismartoni kastély keleti szárnyában, ahol újabb tíz termet nyitottak meg: az eddig még nem látott műtárgyak mellett a nyilvánosság elé vittek "félkész" állapotokat is, bemutatva mind az épület renoválási fázisait, mind egyes iparművészeti remekek restaurálásának folyamatát. Feltárták, konzerválták, majd párhuzamosan bemutatják három évszázad vakolatrétegeinek, freskóinak és tapétáinak egyes részleteit éppúgy, mint a nyílászáró szerkezetek és a lambériák divatjának változását, a padlón az intarziás parketta vagy a márványberakás legújabb rétege alatt lapuló korábbi variánsokat, visszabontva egészen a nyerstégla boltozatig.
A hercegi família egymást követő nemzedékei a maguk idejében a mecenatúra európai élvonalába tartoztak, beleértve a tehetségek korai felfedezését és céltudatos támogatását. Ezt bizonyítják a frankenthali, meisseni vagy herendi porcelánnal rakott vitrinek, akárcsak a bécsi Würth manufaktúra ezüst asztalneműi - a patinás készleteket körüljárható üvegtárlókban prezentálják. A rendezés bátorsága abban is megnyilvánult, hogy egy-egy reprezentatív tárgyegyüttest önmagában hagytak a terem közepén, ilyen például egy karos kandelábergarnitúra 1791-ből vagy Antonio Canova márványszobra Esterházy Mária Leopoldina hercegnőről (1805-1815).
Wagner István