Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A pusztító polgárháborúból kilábaló angolai Luanda és a hasonló helyzettel küszködő csádi N'Djamena neve elhangzásakor nem feltétlenül a megfizethetetlen luxus-lakókörülményekre gondolnánk, pedig Tokió mellett ez a két város áll a Mercer világ legdrágább városait összegző listája élén. A tanácsadó cég a globális vállalatok szempontjából vizsgálja egyedi szempontok alapján a külföldre települt munkavállalók megélhetési költségeit. Ez részben megmagyarázza, hogy miért két olyan - nem véletlenül olajban gazdag országban lévő - város a legdrágább, ahol a helyiek életkörülményei nagyon messze vannak az átlagostól: ezekben a városokban különösen drága biztonságos körülményeket és jó minőségű élelmiszereket biztosítani az ott dolgozó, minőségi életmódhoz szokott munkavállalóknak.
Az európai városok globális összevetésben való visszaesésére erősen rányomta a bélyegét az euró áprilisban beinduló gyengülése a dollárral és a távol-keleti devizákkal szemben. Az eurót használó országok városai közül a világrangsorban tizenegyedik helyezett Milánó a legdrágább, a kontinensen azonban megelőzi Moszkva (4.), Genf (6.), Zürich (7.), Koppenhága (8.) és Oslo (10.) is; London és Párizs a megosztott 17. helyen áll. Budapest 94. helyével a lista középmezőnyének alján, Baku, Szentpétervár és Riga mögött, ám Varsó és Tallinn előtt foglal helyet. A dollár gyengélkedése miatt az amerikai városok hátrébb szorultak a listán, a 27. helyezett New Yorknál több pénzbe kerül külföldiként megélni a brazíliai Sao Paulóban (21.) is. Ázsiában a megszokott kereskedelmi és pénzügyi központok - a japán városok mellett Hongkong és Szingapúr - vezetnek, ám feltűnő a kínai városok drágulása, valamint Abu-Dzabi (50.) és Dubai (55.) visszaesése, ami az ottani ingatlanárak összeomlásával magyarázható. Minden bizonnyal a pakisztáni Karacsi a leggazdaságosabb döntés, ha egy cég olcsó helyre vinné részlegeit a munkavállalókkal együtt, hiszen ez a város áll a lista utolsó helyén.
