A kétszáz éve született Barabás Miklós (1810-1898) volt az első olyan magyar mester, aki portrémegrendelésekből el tudta tartani magát és családját. Első támogatói Bukarestben még orosz és török katonai parancsnokok voltak (lásd Kiseleff tábornok vagy Bialoszkurszky vezérkari kapitány arcképét), ám amikor osztrák és olasz tanulmányútjait követően 1835-től végleg letelepedett Pest-Budán, Bajza Józseftől Széchenyi Istvánig mindenki összefogott annak érdekében, hogy munkával lássák el. "Nálunk nincs kilátás másból megélni..." - jegyezte fel később önéletírásában a festő.
A Budapesti Történeti Múzeum április 18-áig látható tárlatán elefántcsontra pingált miniatúrák, olajfestmények és akvarellek vagy kőnyomatos eljárással sokszorosított arcképek egyaránt bizonyítják Barabás portrékészítői tehetségét. Az egyik legszebb miniatűrön Barabás előkelő svájci felesége, Suzanne Bois de Chesne elegánsan öltözött fél alakja látható, de szerteágazó kapcsolatait is feltérképezhetjük: egyebek közt Prielle Kornélia színésznő, Huber Károly karmester-zeneszerző-hegedűművész, a Lánchíd megalkotói közül a tervező William Tierney Clark és az építést vezető Clark Ádám, báró Eötvös József író-politikus sorakoznak a falakon. Görgey Artúr fiának Barabás Miklós volt a keresztapja, de szoros baráti viszonyban volt Vörösmartyval, Petőfivel és Arannyal is - a róluk készített litografált mellképeket mindenki ismerheti a tankönyvekből.
