A budapesti Kasza Sándor - a későbbi Alexander Kasser (1909-1997) - a grenoble-i egyetemen szerzett mérnöki diplomát és már 29 évesen Kelet-Európa egyik legnagyobb papírgyárának menedzsere lett. Még diákkorában látta Párizsban Rodin Az örök bálvány című 1893-as bronz kisplasztikáját és első pillantásra elhatározta: mindenáron megszerzi annak egyik másodpéldányát. Ez lett egy egész életre szóló műgyűjtés kezdete, amiben jó partnerre talált felesége, Elisabeth személyében. A házaspár 1944-ben a svéd Vöröskereszt segítségével zsidók és más üldözöttek százait mentette meg a magyar fővárosban, majd a háború után az USA-ba települtek, ahol Kasser papíripari tervezőként és tanácsadóként működött tovább. Képzőművészeti kollekciójukat az 1860-tól 1960-ig terjedő periódusra fokuszálták: vezérfonaluk a klasszikus avantgárd lett, fő témájuk pedig az emberiség örök vágyódása a harmónia, a földi Paradicsom után. Ennek jegyében kerültek az impresszionista Monet vagy Renoir, az expresszionista Javlenszkij vagy Pechstein tájai mellé Cézanne vagy Matisse aktjai, de még Jackson Pollock kollázsán is égi szférákba vezet Jákob lajtorjája. A szobrok sora Rodintől Bourdelle, Marini és Moore művein át Giacometti alkotásaiig, a grafikáké Modiglianitól Lipschitzig ível. 1969-ben hozták létre művészeti alapítványukat Kasser Art Foundation néven, amelyet leányuk, Mary V. Mochary vezet, ő az Augsburgból érkezett, május 2-áig látogatható tárlat mai megnyitóján is jelen lesz a Magyar Nemzeti Galériában.
Wagner István