Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bruna Patkó, a Nike Magyarország marketingmenedzsere Rio de Janieróban született, New Yorkban diplomázott és dolgozott, majd Magyarországon telepedett le magyar származású férjével. Ugyan Rióban és New Yorkban is meglehetősen élénk a futóélet, ám ő Budapesten kezdett el futni.
- A sportos előéletében nem is szerepelt a futás?
- Korábban úgy gondoltam, hogy a futás nem túl izgalmas sport, inkább fitneszterembe jártam, kosaraztam, röplabdáztam, teniszeztem, futballoztam. A családunkban az édesapám sportolt, de nekem az iskola volt meghatározóbb, mert angol-amerikai iskolába jártam, ahol a sport központi helyet foglalt el. Minden héten legalább két edzés kötelező volt, plusz csapatban is kellett játszani. Aztán egy nyáron az egyik edzőm azt mondta, hogy a futás a nők legjobb barátja. Ha egy nő fogyni szeretne, de ha szép hasat, formás lábat, jó alakot akar, arra is ez a legjobb sport. Ezért kezdtem módszeresen futni tanulni. Rájöttem, hogy amikor nem jó stílusban futottam, akkor azért nem élveztem, mert fájt a hátam, a lábam, a derekam; amikor azonban elsajátítottam a megfelelő mozgást, akkor ez a kényelmetlen érzésem egyszeriben elmúlt.
- Rióban is vannak híres utcai futórendezvények, New Yorkban meg különösen. Hogyhogy ezeket is csak Magyarországon fedezte fel?
- Valahogy kimaradtak az életemből. Tizennyolc éves koromig éltem Rióban, majd New Yorkban marketinget tanultam, végül néhány divatcégnél dolgoztam. Egy közös magyar barátunk révén ismerkedtem meg aztán a leendő férjemmel, aki a szüleivel ment ki az Egyesült Államokba. 2003-ban házasodtunk össze, és úgy alakult, hogy Magyarországra jöttünk dolgozni. Érdekes, hogy a Nike Budapest Félmaratont már 2004-ben kinéztem magamnak, de elfoglaltságaim és aktuális munkám miatt eddig valahogy sohasem jött ki úgy a lépés, hogy el is induljak. Az idén tudatosan készülök, bízom benne, hogy összejön az indulás is...
- Hol szokott futni?
- Közel lakunk a Margitszigethez, nagyon szeretem azt a környéket, hiszen egy strandvárosból származom, a víz nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, úgyhogy szeretek a Duna mellett lakni és a vízparton futni. A Margitszigetnek hasonló a hangulata, mint a riói partnak: az emberek napoznak, futnak, bringáznak. További előnye, hogy van rajta pontosan lemért futókör, és jó, ha tudja az ember, mennyit fut. Évszaktól függetlenül mindig sok a futó: idősek, fiatalok, nők, férfiak. A lakásunkból rálátok a szigetre, amikor felkelek, mindig a futókat nézem az ablakból. Ha kevesen vannak, akkor gyanítom, hogy hideg van - ha alig vannak, nos, akkor nagyon hideg van odakint.
- Miért szerette meg ennyire a futást?
- Kedvenc sportjaimban figyelni kell másokra, alkalmazkodni kell, akár csapatsportokról, akár például aerobikról vagy éppen síelésről van szó. Amit a futásban szeretek, az éppen az, hogy magam vagyok, rendezem a gondolataimat és kitisztítom a fejemet mozgás közben. Bárhol, bármikor tudok futni, és ez csak az én időm.
- Mennyit szokott futni és mire készül?
- Télen futógépen edzettem, mert nekem hideg a magyar tél, hetente kétszer-háromszor futok, és ahogy javul az idő, egyre többször megyek ki a szabadba. Számomra fontos, hogy célt tűzzek ki magam elé; az idén, mint mondtam, a Nike Félmaratont szeretném lefutni. A 21 kilométer nem kevés, tudatosan kell készülni rá, lépésről lépésre haladva az edzésben. Ezért is hoztunk létre futóklubokat, amelyek éppen ebben segítenek minden futni vágyónak, legyen kezdő, haladó vagy akár maratonista - inspiráció, társaság, edzésprogramok, ezeket találják meg itt a futók. Én is a margitszigeti Nike futóklubba járok majd felkészülni.
