Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A futásra született?
- Szó sincs róla, gyerekkoromban sportoltam ugyan, de kézilabdáztam, kerékpároztam, a futás nem került képbe. Aztán később a mozgás sem, sokáig nem sportoltam semmit. Harmincéves koromban azonban megszállt az ihlet, és elhatároztam, hogy futni fogok.
- Miért éppen futni?
- A szokásos: a futócipő és a láb mindig kéznél van. Ez 2001-ben történt, és iszonyatosan komolyan vettem az elhatározásomat, hónapokig mindennap edzettem, ha sok volt a munkám, akkor éjfélkor is, ha kellett, akkor felkeltem hajnalban, hogy teljesítsem a soros adagot. Aztán szép lassan kialakult a függőség.
- Valami ok mégis kellett, amiért ennyire megváltoztatta az életét.
- Amikor elkezdtem dolgozni, nem nagyon figyeltem oda az egészségemre. Aztán azt vettem észre, hogy már nem érzem olyan fittnek magamat, kissé elhíztam, és akkor gondolkodtam el komolyan, hogy valamit tenni kellene. Úgy képzeltem, hogy a futás kikapcsolódásnak is jó lesz, és így is lett. Ráadásul a fogyókúrás hatásában sem kellett csalódnom: fél év alatt lement rólam tíz kiló.
- Azonnal belefért a napirendjébe az edzés?
- Az a jó a futásban, hogy nincs időponthoz kötve. Az öt kilométeres futás a fürdéssel, öltözéssel együtt sem visz el többet, mint háromnegyed óra, ennyinek bele kell férnie, ennyit le lehet csípni a napi teendőkre szánt időből.
- Ma is naponta fut?
- Nem, az csak az első hónapok lendülete volt, most már hetente négyszer öt kilométert futok, ez heti húsz kilométer, nekem elég, és összesen alig visz el az életemből két órát.
- Hová jár futni?
- Azon a környéken, ahol lakom, lemértem magamnak egy öt kilométeres pályát, és oda járok. Nyáron, jó időben vagy a hétvégéken viszont megyek a Margitszigetre, ez egyfajta ünnep. Télen viszont, ha odakint fagy, akkor óvatosabb vagyok, marad az edzőterem, és a futógépen teljesítem a napi adagot.
- Társaságban fut?
- Nem, egyedül szeretek futni, olyankor csak magamra figyelek, elmélyedek a gondolataimban.
- Mit szólt a környezete az életmódváltáshoz?
- Az akkori párom is elfogadta, a mostani is teljesen megérti, mert ő is sportos életet él. Persze ha családom, gyermekeim lesznek, akkor megeshet, hogy nehezebb lesz időt szakítani a futásra.
- Versenyen még nem tette próbára magát?
- Nem, de már terveztem, sőt egyszer ki is néztem magamnak egy félmaratonit, de a verseny napján annyira rossz volt az idő, hogy inkább otthon maradtam. Aztán egyedül lefutottam a 21 kilométert. Az interneten kikerestem egy hathetes edzésprogramot, gondosan végigcsináltam és sikeresen túl is jutottam a saját félmaratonimon.
